Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz
Jylland/Jütland, a dán szigetek, Észak-Svédország és Norvégia déli partja) Nydam-stílus fő jellegzetessége a tengeri állatok és a ragadozó madarak megjelenítése. A felületek nagy részét azonban többnyire a késő római növényi motívumok, a spirálindák, pálmalevelek foglalják el. A dél-jütlandi tengerparton fekvő Nydam mocsár, melynek területét a régészeti korokban még a tenger borította, az északi germánok számos áldozati helyeinek egyike volt. A lelőhely feltárását a dán régészek az 1850-es évek óta folytatják. Két teljes hajó anyaga és a vaskortól az 5. sz. végéig keltezhető fegyverleletegyüttesek kerültek elő, melyek nemcsak a római kor hadifelszereléseinek tárát gazdagítják, hanem az északi állatornamentika kialakulásának is értékes forrásai. A fegyvereket minden korban a legerőteljesebb mondanivalója díszítéssel látták el. A fémvereteket azonban többnyire faragott díszű fa alapra erősítették. A mocsárleletekben a fa kardtokok, a lándzsák és nyílhegyek faragott díszü nyelei a fémveretekkel együtt megmaradtak. A Nydam-i lelet egyik korai népvándorlás kori (Id-horizont, 375-400 között), faragott mintázatú fa kardtokját aranyozott fémveretek díszítik; a tok bementi részét egymás felé forduló, stilizált állatfej formájú, tátott szájú (talán a harci paripákat jelképező) állatfejekkel és madárfejű, hal testű, egymással küzdő szörnyeket ábrázoló állatalakos véretekkel látták el. A Nydam II. lelet áttört díszű, aranyozott ezüst kardtok veretét szimbolikus értelmű művészi kompozícióval díszítették, melyet a kutatás az állatornamentika legkorábbi emlékei közé sorol. A kard veret két részből áll. A felső részét két profilból ábrázolt emberfej és két emberkar alkotja, melyek nyitott csőrü ragadozó madárfejű, delfin testű alakokban folytatódnak. A madarak felfelé tartott karmukban és csőrükben egy-egy félgömbformát - az értelmezés szerint a halott harcosok szívét - tartanak. A jelenetet lépcsős meander minta keretezi. 17 (3. kép 1.) Mint arra Günther Haseloff rámutatott, a profilfejek egy barbár érem, I. Valentinianus (364-375) és Valens (364-367) Antiochiában kibocsátott medaillon-utánzatának fej ábrázolásaira vezethetők vissza; a geometrikus minta is a késő római vésett díszű bronzművesség motívumainak egyike. A kardveret alsó részét kétfejű (nyitott állkapcsú állatfejek és görbe csőrű madárfejek), delfin testű mesebeli lények fejjel egymáshoz érő, de ellentétes irányba forduló alakjai töltik ki, melyek, bár bizonyos előképeik a késő római övvereteken is felbukkannak, a mesebeli tengeri állat formájában az északi ötvösség találmányai. A két hosszanti oldalon plasztikus ívsor minta alkotja a keretezést l . A Nydam-stílus legkésőbbi szakasza, melyet a több mint ezer fegyvertöredéket tartalmazó IV. lelet képvisel, mély spirálindákkal díszített veretes, faragott kardtokokkal, hasonló díszű kardcsatokkal, szalagdíszes faragású fanyelű nyilakkal és késekkel jellemezhető. A 450-475 közé keltezhető periódusban jelentek meg a legkorábbi, a tárgyak szélére tervezett, vagy szoros sávokba foglalt 1. stílushoz közelítő állatábrázolások. A kompozíciók szimmetrikusan elhelyezett, plasztikus kidolgozású állatfigurákból, emberi és állati testrészekből összeállított „állatemberekből", emberi és állati maszk ábrázolásokból állnak. A Nydam-stílusban a tárgyak középső részét mélyen vésett spirálinda borítja. Gyakori a római szerkesztés szerint kör formába rendezett, kétlevelű, ún. szimmetrikus akantusz indákból álló medaillonos díszítés. A fibulák kengyelének két oldala mellett feltűnnek a késő római mintára formált lófej-párok, a Nydamkardveretről megismert kígyófejek, a kerek szemű emlősállat fejek és a görbe csőrű ragadozó madár- (sas- és holló-) fejek is. (3. kép 2.) A fibulák szélén plasztikus kivitelű mesebeli állatábrázolások jelennek meg, pl. delfintestű, karmos lábú tengeri griffek. (3. kép 3.) A késői Nydam-stílussal egyidejű, mélyen vésett inda- és spirálindákkal díszített csatokat és fibulákat a keleti gótoktól elfoglalt Pannóniából ismerünk." Az 5. sz. második feléből, a langobardok pannóniai 15 HASELOFF 1981, 706-707. 16 J0RGENSEN - VANG PETERSEN 2003, 272-273, Abb. 23. 17 HASELOFF 1981, 89-90, Abb. 55,1, Taf. 8. A jelenet értelmezéséhez: VANG PETERSEN 2003, 289-290. Az Edda több énekében visszatérő motívum a halott harcosok szívét tépő hollók említése. Vang Petersen a kardverettel kapcsolatban többek közt a Második Gudrun ének egyik átkát idézte: 9. ,,Szívedet szaggassák szét a hollók, hordják szanaszéjjel, elhagyott helyekre!" (Tandori D. ford. ) EDDA. 18 HASELOFF 1981. 13-14; HASELOFF 1986, 77-82; VANG PETERSEN 2003, 292-293. 19 J0RGENSEN - VANG PETERSEN 2003, 281-284. 20 A Kárpát medence 5-6. sz-i leleteinek és a skandináviai korai népvándorláskor tárgyainak stílusában az ismerteken túl sok közös vonást lehet sejteni, melyeket a kutatás még nem tárt fel részleteiben. A Sösdala-Sjörup stílusról és magyarországi vonatkozásairól J. W. Forssander munkájában fontos megállapításokat találhatunk: FORSSANDER 1936-37. A Nydam-stílus mélyen vésett indadíszes ékszerei közé tartozik a répcelaki sír fibulapárja és csatja. (4. kép 3-4.) KISS 2001, 124, Abb. 5,2; 128-129, Abb. 7-8. A fibulapár állatfejes gombjai a Kárpát medencében párhuzam nélküliek, a szokatlan formájú állatfejekhez hasonlók a Nydam-stílus híres Hol-i fibuláján láthatók. A Hol-fibuláról legutóbb MAGNUS 2001, 291, Fig. 2. 46
