Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz

A kajdacsi fibulát az 1. stílus egész állatalakjai borítják. A kompozíciókat Günther Haseloff rajzai és elemzése segítségével ismertetem.

6 (7. kép 1.) A félkörös fejlapon két feltartott fejű, kuporgó állatalak látható, melyeket „rövidített" állatoknak nevezünk, mivel csupán a mellső lábukat rajzolták meg. Középen, egymás mellett helyezkednek el az U alakú fejek, a szemkeretet kettős kontúrral jelezték, a szem félkörös, alatta négy rövid vonal. A fejhez kapcsolódik az íves nyak. Az állatok testét ferde kettős kontúrvonal határolja. Mind a nyak, mind a test rovátkolt díszű. A kép sarkában, ferdén helyezkednek el a mellső lábak, melyek körteformájú combból és karmos lábfejből állnak. A fejlap kompozíciója szimmetrikus és zárt, a rendelkezésre álló teret teljesen kitölti. (7. kép la.) A kengyelen lévő két hosszú, téglalap alakú mezőt egy-egy nyújtott testű állat ábrázolása foglalja el. Az állatalakok feje félkörös, kettős kontúrvonalú, középen kerek szemmel. A nyak és a test egyenes, középen rovátkolt díszű. Csak a mellső láb látható, a láb végén két karommal; a hátsó lábnak itt sem maradt hely. (/. kép 1b.) A láblemez felületét két, oldalról ábrázolt, egymásnak hátat fordító, mellső és hátsó lábbal rendelkező, ún. teljes állatfigurával töltötték ki. (1. kép lc-d.) A kérdés, hogy egy állat két oldaláról vagy két állatról van-e szó, a fibulák esetében könnyen megválaszolható. A tárgy formájától függ, hogy a képet milyen nézetre tervezték. Egy kardgombnál vagy csattövisnél a képet felül- és oldalnézetben is lehet szemlélni. A svédországi sjörupi depotlelet kardgombján felülnézetben két ellenkező irányba fordult négylábú állatot látunk. Oldalnézetből ugyanez a kép négy, profilból ábrázolt állatfigurából áll. (16. kép 4.) A kelet-norvégiai Snartemo V. sír csattövisének rovátkolt testű, plasztikusan megmintázott állatalakját két oldalnézetre bontották szét. Az ágaskodó állat testének profilnézetei a csattövis két oldalán, egymástól függetlenül láthatók; a két oldalt a tövis közepén lévő fej egyesíti. (16. kép 5-5a.) A fibulák díszítését felülnézetre, nagyon ritkán oldalnézetre is tervezték. Az északi mesterek alkotásai között előfordulnak olyan képek, melyeknél egyetlen állatot akartak felülnézetben „kiterítve" ábrázolni. A kelet-svédországi Ekeby-i fibula középső mezőjén a kengyel alatt, a horizontális választóvonal két oldalán, fej-test-láb profilábrázolásokat lehet felfedezni. Az állattest részletek egységére a fej hosszú rovátkákból álló fogsora, a hátsó lábakon túl pedig egy spirál formájú farok utal. (18. kép 1.) Visszatérve a kajdacsi 2. sír fibuláinak láblemezéhez, úgy véljük, a művész két teljes (fej+test+mellső- és hátsó láb) állatot akart megjeleníteni. A profilból ábrázolt négylábúak, a kengyel állataihoz hasonlóan, a fibula keskenyebb vége felé fordulnak. Viseleti helyzetben az állatok, a szilágysomlyói fibulapár oroszlánjaihoz hasonlóan, az ékszer viselőjének feje irányába néztek. A fej állkapocsból, kerek szemből és szögletes, kettős vonalú szemkeretből áll. A nyitott állkapcsot egy ívelt vonal jelöli. A nyak és a test kettős kontúrvonalú, rovátkákkal díszített. A lábak szinte egyformák, a combokat alul nyitott kettős kontúrvonalak keretezik, a mellső és a hátsó lábak karmokban végződnek. (7. kép lc-d.) A két állat közötti üres helyre, a horror vacui elv értelmében, egy Y alakú ún. „töltelék-elem" került. (7. kép 1.) A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája a pannóniai langobard 1. stílus állatfiguráinak klasszikus formáiból áll. A felület teljes terjedelmét elfoglaló figurákra jellemző a kettős kontúrvonal és az állattestek rovátkolása. Ezekkel az ismérvekkel különböztette meg Günther Haseloff az északi állatstílus 1. szakaszának B stílusfázisát a plasztikusabb kidolgozású, az ábrázolás hangsúlyát a fejre és a lábakra helyező, többnyire poncolt díszű A fázistól. Bóna István a teljes pannóniai anyag ismeretében állapíthatta meg, hogy a kajdacsi fibula a pannóniai langobard I. stílus kiemelkedő alkotása, mely legkorábban a 6. sz. második harmadában készülhetett. A különféle formájú állatalakok, a fejlemez rövidített állatalakokból álló kompozíciója, a kengyel és a láblemez állatfigurái a pannóniai stílus alapmintái közé tartoztak. A kajdacsi fibulák kompozícióinak különféle változatai a tamási 7. sír, a bezenyei 8. sír és a gyönki 1. sír fibuláin találhatók. Az északi germán területen kialakult germán állatstílus a népvándorlás kori művészet legerőteljesebb irányzatát jelenti. A stílus három fő korszakát, melyek időrendileg egymástól többé-kevésbé elkülöníthetők, elsőként Bernhard Salin ismerte fel. A kontinensen az 5-8. században az első két stílusszakasz terjedt el, elsősorban Britannia, Gallia, Germania, Raetia és Noricum provinciák területein, ahol a késő római korban a fémművesség magas színvonalon állt.

10 A kutatás mai álláspontja szerint az állatstílus ismeretének keleti 6 HASELOFF 1981, 677-681, Abb. 487-491. 7 HASELOFF 1981, 182-183, Abb. 93-94. 8 HOLMQVIST 1968, 359-360, Taf. X-Xl; MAGNUS 2001, 283-284, PI. VIII; ARRHENIUS 2001, 306-308, Fig. 8a. 9 BONA 1993, 138, 150. A tamási és a bezenyei fibulák díszítésének részletes elemzése: HASELOFF 1981, 681-689, Abb. 492-502. 10 BÖHME 1986, 30-33, Abb. 8; ROTH 1997, 629-637, Abb. 502. 44