Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

várva a boldog feltámadást, közízlés és poézis hajnalhasadását, mely azonban késik! Azt hiszem rövid időn én is beállok kóklernek a tisztelt közönség elé. írok bohózatot, jó kétértelműt, hogy megcsiklandozzam a tisztelt néző urak és úrhölgyek vérét. Igaz, hogy saját lelkem végig vág ostorral minden előadás után rajtam. De hát, ha így tejel manap a múzsa. " (ld. Rátkay levelei 3.). Ellenben, ha Dömötör Baranya-tolna megyei tanfelügyelői állásra vonatkozó pályázását, annak kapcsán kavargó érzelmeit (Dömötör levelei 1-2.) vetjük össze Váradinak a Nemzeti Színház direktori székének elnyeréséért tett igyekezetével (ld. Váradi levelei 3.), világosan látható a két íróember különböző habitusa, aminek természetesen igen eltérő életút a következménye. Természetesen a levelek fényt derítenek vizsgált literátoraink életének egy-egy momentumára, vagy éppen egy már ideáig is ismert tényt világítanak meg más oldalról. így például Jámbor itt közölt három, 1880-1881-ben kelt levele egyértelműen jelzi, hogy a korosodó költő, a '60-as évek kudarcai után - erőt merítve, életműve kiadásának 1880-ban történt megindulásától - még egy utolsó erőfeszítést tett az irodalmi életbe való visszatérésre. Amiképpen Rátkay leveleiből részleteket tudhatunk meg a Felhő Klári-t gyorsan követő újabb Rátkay-darab, a Bársony uram bukásának előzményeiről, új megvilágításba helyezve ezáltal Rátkay sarkos - az ő esetében stílszerűbb, ha azt mondjuk: kurucos - eljárását, amikor is a bemutatót követő kedvezőtlen kritikákra válaszul, visszavonatta e darabját. A bemutató előtt pár nappal, Rátkay részéről Evva Lajoshoz írt sorok ismeretében már nem magyarázhatjuk egyszerűen túlérzékenységgel Rátkay ezen lépését.

50 Míg Váradi itt közölt levelei közül kettő, az 1870-es évek második felében születettek E. Kovács Gyulának íródtak, és egy pályakezdő drámaírótól származnak, addig a harmadik - Falk Miksának címzett -, 1900-as évek elején írt levél a színiigazgatóságért folytatott pozícióharcba enged bepillantást. Míg E. Kovács Gyulának írtakban egy túláradó, már-már zavarba ejtően ömlengő Váradi jelenik meg előttünk, a negyedszázaddal későbbi hang már metszően céltudatos. Persze igaztalanok lennénk a fiatal Váradival, ha nem vennénk figyelembe, hogy akkoriban sokat köszönhetett E. Kovács Gyulának, így a Mózes színrevitele mellett (ld. Váradi levelei 2.) E. Kovács nagyszeű Iskarioth-alakítását, amiért még harminc évvel később született visszaemlékezésében is elismerőleg adózott: „De Nagy Imre után senki sem tudta úgy játszani, mint E. Kovács Gyula. Kolozsvárott nagyon szerették a darabot. Bartha Miklós kritikája tanúskodik róla, amely most is becses emlék gyanánt, birtokomban van.'

n Dömötör János levelei ezen felül még helytörténeti vonatkozásokkal is szolgálnak, ugyanis 1872. augusztus 12-én és 1872. szeptember 18-án kelt - illetve a köztük lévő időszakra eső, de itt egészében nem közölt - levelei adalékokat szolgáltatnak Baranya-tolna megyei tanfelügyelői kinevezésének körülményeiről, és Dömötörnek ezzel kapcsolatos vívódásairól, egyfajta benyomást is nyújtva lelki alkatáról. Dömötört végül is 1873 májusában nevezték ki Szekszárd székhellyel tanfelügyelőnek, és rövid, alig több mint másfél éves, ugyanakkor lelkesen végzett tanfelügyelőség után 1875 tavaszán távozott is.

52 Dömötör itt közlésre kerülő harmadik levele ellenben fontos adalékkal szolgál Tolnai Lajossal való kapcsolatáról, hiszen a Dömötör által 1876-ban írt levél nem más, mint egy kapcsolatfelvételi kísérlet. Amint Dömötör Sándor, Dömötör János és Tolnai barátságát taglaló cikkében írta, azzal, hogy Tolnai 1868-ban, a marosvásárhelyi református lelkészi állás végett Erdélybe távozott, nehezebbé tette kapcsolattartásukat, de annak elhalását ez önmagában nem okozhatta.

53 Az 1860-as évek első felében még szoros barátságban lévő, nagyreményű fiatalok, akik a két Zilahyval, vagy Baráth Ferenccel kibővülve, egy irodalmi ellenzék csíráját is magukban hordozták - aminek szárba szökkenését minden bizonnyal a nagy tehetségű kritikus, Zilahy Az életmű kiadása, mely egyébként Szabadkán történt, 1883-ig tartott, és 27 kötetre rúgott. 50 Természetesen a darab színrevitele körüli bonyodalmak mellett a színdarab kevésbé sikeriiltsége is szerepet játszott a kudarcban. A Felhő Klári tiszta szerelmi drámájához képest a Bársony uram összetettebb, a szerelmi fonal továbbiakkal bővül, talán még túlbonyolítottá is válik. Pitroff Pál véleménye szerint az utóbbi darab sikertelenségének egyik fő oka, hogy noha a „tárgya szintén jól elgondolt, de pártpolitikai okokkal motivál s ez a közönség szempontjából rontja a hatást". Rátkaynak egyébként ekkor kell először megbirkóznia negatív kritikával, ami nyomasztólag hatott rá. „A kritika egy részétől csömört kaptam és elkedvetlenedtem, oly gyűlölködő volt a hangja." - nyilatkozta később. A darab történetének rövid összefoglalóját ld. PITROFF 1925. 111. p.; PITROFF 1936. VIII-XI. p., A Bársony uramat Verő György „Rátkay aktuális politikai népszínműve" meghatározással illette. VERŐ 1925. 227. p. 51 VÁRADI é.n. 186. p. 52 Tanfelügyelői működéséről, illetve ezzel kapcsolatos közleményeiről ld. TÖTTŐS 1980. 53-54, 58. p. 53 DÖMÖTÖR S. 1937. 414. p.; Barátságuknak, Tolnairól szóló könyvében, kis fejezetet szentelt Töttős Gábor is. TÖTTŐS 1987. 344