Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

Kapni hallhatatlan nevet; A korszellem mondja; agyrém! csak szeress agyrémeket! A szabadság volt szívemnek Legszebb álma, most is az, Egy Rienzi, Egy Washington, Avagy egy rex Mathias ! Agyrém! súgja rá az élet, Számláld a vércseppeket; Mégis szebb, mint a valóság: Csak szeress agyrémeket! A szerencse, mely csak egyszer Mosolyog egy élten át, Két kézzel dobálta egy nap Ösvényemre aranyát. Félre! mondám elsietve Mint madár örvény felett S egy sírbokrétát kötöttem: Oh szeress agyrémeket! Váradi Antal Hervadás dalai I. Az illat szárnyra kél s elillan; A liliom kinyíl s kihal; Az alkony glóriája lángol S kialszik vérsugárival. A dal átsír az esti légen, S elnémul, elvész nyomtalan. A csillag lángfutással indul, S a vak sötétbe fúl alant. A hit fellobban szíveinkben, S kétség karában alszik el; Daloljuk, hogy mi szép az élet S a dal refrainje: halni kell. Ha már ez a világ folyása, Ellent nem állsz annak te sem; Pirulva esküszöl szerelmet, S mosolyogva csalsz meg, kedvesem!