Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

Jámborhoz, Rátkayhoz hasonlóan Váradi Antal (1854, Závod - 1923, Budapest) is szinte első irodalmi alkotásával feltűnést, illetve sikert aratatott. Iskarióth című drámájával jelentős figyelmet, de nem egyöntetű elismerést váltott ki az irodalom köreiből, sőt Jámborhoz hasonlóan még irodalmi vita - igaz, annál szolidabb hangvételű - tárgyául is szolgált. De a pályakezdet így is sokat ígérő: Váradi mindössze 21 évesen - első verses kötetének, a Költeményeknek a megjelenésével szinte egy időben - írt első drámájával nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia pályázatát nyerte meg 1875-ben, hanem Szigligeti Ede támogatását is. A korabeli magyar dráma nagytekintélyű mestere, a Nemzeti Színház igazgatója szinte beleszerelmesedik Váradi művébe. Az Akadémia bírálóbizottságának többségi döntését - mely az első hely ellenére a díj odaítélésére nem találta méltónak - részletesen indokoló Arany László elemzésére reagálva Szigligeti egy hosszabb terjedelmű tanulmányban ecseteli Váradi drámájának érdemeit. A Júdás történetét lélektanilag magyarázó színdarabnak Szigligeti a hazai és a külföldi drámairodalom újabb alkotásaival összevetve is jelentős értékeket tulajdonított.

21 Szigligetinek köszönhetően az Iskarióth a következő évben színpadra is került. A Nemzeti Színházi bemutató pedig nemcsak sikert, hanem elégtételt is szolgáltatott Váradinak és a mellette kiálló direktornak: a közönség ugyanis tüntetetve ünnepelte a szerzőt. Váradi Antal Az Iskarióth sikere, illetve Szigligeti pártfogása Váradit a Nemzeti Színháznál favorizált színműíróvá emelte, mit mi sem szemlétet jobban, mint hogy 1895-ig tíz darabja került bemutatásra. Az 1870-es években írta még a Tamora, a Mózes és az Eredendő bűn, illetve A tőr című színdarabokat, majd az 1880-as évek erőgyűjtését követően témájukat jobbára a magyar történelemből merítő drámákkal jelentkezett (A hun 21 SZIGLIGETI 1891. 4. p. (Eredetileg megjelent: Életképek 1876. 86-93. szám); Sokan elismerőleg nyilatkoztak arról, hogy Jézus szerepeltetése nélkül sikerült a színdarabot megírnia - amelyben ugyan komoly szerepet játszhatott személyének tiszteltben tartása, kegyeletsértés vádjának elkerülése -, anélkül, hogy az a történet megértését nehezítené. Vö. PINTÉR 1934. 781-782. p. 335