Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Glósz József: A kúria és lakói

rohamosan izmosodó, részben plebejus-polgári gyökerű értelmiség veszi át, az igazgatás szakapparátusok kezébe kerül, a honvédelem már régóta a hivatásos tiszti karból és a verbuvált legénységből álló állandó hadsereg feladata, és birtokaiban megtestesülő vagyonának hozama a kereskedő polgárságot gazdagítja? E kivédhetetlen folyamatokra kétféle válasz születhetett. Megmaradt lehetőségeikkel a változások sodrába szegődve esélyt teremtettek maguknak a válság túlélésére, vagy a kor tendenciáival dacolva felmutatják egy letűnő éra szellemiségét, ethoszát, tragikus hőssé vagy szánalmas karikatúrává válva. Példát mindkettőre találunk, ezért nem állíthatjuk, hogy a kúria mint életforma teljes mértékben fedte volna a kúria mint szimbolikus fogalom jelentéstartalmát. Óráinak monoton üteme mindenkinek mást üzent. „Divatkép". (Regélő, 1840-es évek.) 324