Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Glósz József: A kúria és lakói
réteg egészének imázsát beárnyékoló, utóbb a dzsentri portré által is felerősített szokások. A kétségkívül gyakori vendégeskedések többnyire rokonok és birtokostársak közötti szomszédolások voltak, amelyek legfeljebb egy-két napig, de többnyire csupán néhány órán át tartottak, s beszélgetéseken, a gazdaság megtekintésén túl többnyire vadászattal teltek. E kapcsolatok jelentőségére talán éppen hiánya világít rá leginkább. Az elaggott, elszigetelődött egykori alispánhoz, idős Dőry Vincéhez magányát oldandó a zombai tanító, Feniczius Mihály járt el társalogni. A hajdan büszke nagyúr számára a rangon aluli kapcsolat jelentette az egyre vékonyodó szálat, amely a külvilággal összekapcsolta. A család képviseletében Tolna megyébe kerülő nőtlen Bezerédj István első útjai még az ismerkedést szolgálták. 1818. októberében néhány nap alatt megfordult Kajdacson Sztankovánszkyéknál, majd hasonló korú fiúkkal Imrével, a későbbi főispánnal Miszlára látogatott Kissékhez, onnan Csibrákra utaznak a Jeszenszky famíliához. A program a szokásos: vadászat, politika. Mindkét helyre hívás, előzetes bejelentés nélkül érkeztek - úgy tűnik a kúriák minden rangbéli előtt nyitva, s mindig vendégek fogadására készen álltak. Amilyen készséges a fogadtatás, olyan nehéz volt elszabadulni a marasztaló háziaktól. Megyebeli körútját a két fiatalember Tengelicen, a Gindly családnál vadászattal zárta. A nemesi házaknál szervezett összejövetelek szokása a népesebb közbirtokossággal rendelkező mezővárosokban, s még inkább az ország nagyobb városaiban is dívott, noha a formák kétségtelenül szertartásosabbak voltak. Pakson Kornissék a Csúzy családhoz voltak hivatalosak uzsonnára 1835-ben, Jezerniczkyné Pozsonyban éppen azért nem jár társaságba, hogy ne kelljen vendéglátóit visszahívni. A látogatók személye a reformkorban, s még inkább az 1850-es évek légkörében a baráti összejövetelek jelentősége fölé emelhette a találkozókat, a vármegyék atomizált világában a politikai egyeztetések, alkuk fontos színtereivé váltak. 1854 húsvétján Csengery, Kemény, Havas és Bezerédj László voltak a politikai karanténban tartott Bezerédj István vendégei. 7 E birtokostársi szomszédolások, a távolabb élő rokonok huzamosabb idejű vendégeskedései egy szolid, mértéktartó vendéglátás képét nyújtják, s ezt támasztják alá a kúriák berendezési tárgyai illetve asztali eszközei is. Bezerédj István Hidján berendezkedve 24 ezüstkanalat, 1 nagy merőkanalat, 18 pár kést és villát vásárolt, azaz maximum 18 fő megvendégelésére rendezkedett be. E szám nem lehetett a véletlen műve, öccse Bezerédj Pál Liszt Ferenc 1840. évi soproni fellépése alkalmával 18 fő számára adott ebédet. 118 Csapó Dániel tengelici kúriájában az 1856. évi leltár szerint két terem volt alkalmas társaság fogadására. A szobánkénti nyolc-tíz szék, a kanapé, dívány zsúfoltan harminc, kényelmesen húsz fő fogadására adott lehetőséget. Bár az ezüst evőeszközök száma ennél jóval magasabb, egy készlethez maximum 24 pár kés és villa tartozott, ennél is kevesebb, összesen 16 darab volt az ebédlői székek és vele a vacsoravendégek lehetséges száma. Szállást még ennél is kevesebb, összesen 6 főnek tudott biztosítani. Mindez alátámasztja azt, amit a kúriák el- és berendezése során már megállapítottunk: a ház teljes felforgatása nélkül nem voltak képesek népes társaságok fogadására, estélyek, bálok, lakomák rendezésére. A szolid, szinte kispolgárias életvitelt jelzi a jómódú Sztankovánszky Imre éves borfogyasztása: 1847-ben összesen 5 akó 4 icce bor került asztalára. A napi egy liternél is kisebb mennyiség még egy mértékletes társaság szükségletét sem fedezi. A megrendült anyagi helyzetű Dőry Sándor - aki talán ezért is kényszerült hivatalt vállalni az önkényuralom időszakában - szekszárdi házában 12 személyes étkészletet találunk, s volt is az egyik szobában egy kerek, étkezésre alkalmas asztal, ám nem voltak hozzá székek. Farkas völgyi kúriájában találunk 8 darab szalmaszéket az egyik szobában, ezekhez viszont nem tartozott asztal. Körülményei egyértelműen arról tanúskodnak, hogy anyagi helyzete nem engedte, hogy vendégeket fogadjon, politikai szerepvállalása miatt pedig magára valamit adó birtokos pedig amúgy sem tehette meg, hogy nála vendégeskedjék. 1 " 1 114 TMLPTSZIII. 87/1854. 115 TML BCSI Bezerédj István levele szüleihez 1818. október 30. 116 TML KGYI 431/1835., BCSI Bezerniczkyné levele idős Bezerédj Istvánnéhoz é.n. 117 TML BCSI Bezerédj István levele Bezerédj Pálhoz 1854. április 1. 118 TML BCSI Bezerédj István levele szüleihez 1817. augusztus 26., Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánhoz 1840. február 22. 119 SZENTES 1991,31-35. 120 TML SZCSI 1847. évi számadás 7. d. 121 TML PTSZ III. 107/1855. 317
