Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

lenni. Ekkor különböző címeken beadják a válókeresetet és elválnak. Ezután következik az ún. „özvegysor", ami nemcsak a halál miatti özvegységet jelenti náluk, hanem a házastárs nélkül maradt állapotot is. Rövid idő múlva jön aztán az új házasság. Az elváltak újra megesküdnek templomban is. Ezáltal Istentől szentesítve és így az erkölcsi felelősség alól mentesítve érzik a viszonyukat. Az egyik községben panaszkodtak ugyan, hogy nagyon szigorú ember a papjuk, mert negyedszer már nem esketi meg őket és így kénytelenek más faluba menni. A házastársak közötti viszony is egészen más volt, mint az ország más területein. Itt az asszony nem függvénye férjének, teljesen szabadon rendelkezett magával és vagyonával. Igen jellemző például, hogy az asszony haláláig a leánykori nevét használta, így ismerte mindenki a faluban, ezt íratta házára, sírkövére. A leánynév használatát talán praktikus okokból vezették be, hiszen ha háromszor-négyszer elválik az asszony, kényelmetlen lenne mindig az új férje nevén mondani, viszont X. Vica, X. Vica marad a harmadik férjénél 2. kép: Ifjú párok a XX. század elején a Tolna megyei Sárközben. (WMM Néprajzi Fotótár.) KOVÁCS 1942, 15. KOVÁCS 1942, 10. 293