Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

összeomlása és a különválás. Valóban van bizonyos összefüggés a szegénység és az elhagyás között, gyakran úgy, hogy a munka nélkül maradt férj, az apa elhagyta családját. Sokan közülük azért indultak útnak, hogy munkát keressenek, és aztán nem is tértek vissza. Mások egyszerűen csak elhagyták családjukat. Ám, ha a családot nem sújtotta szegénység, és a családi gazdaság anyagi féke is jelen volt, a férfiak akkor is elhagyták családjukat, ha a körülmények úgy hozták. A nő ha talált is munkát, alacsonyabb fizetésre számíthatott, amely a saját fenntartására is alig volt elegendő, nemhogy gyermekei eltartására. Ha egy nő azon töprengett, hogy elhagyja férjét, csak körül kellett néznie, hogy az ínségben élő özvegyek és elhagyott asszonyok sorsában meglássa saját, mint a gyermekét egyedül nevelő szülő jövőjét. Általában a családi gazdaság és a hagyományos társadalom ehhez kapcsolódó jogi körülményei mind a különválás ellen szóltak. Nem volt sok esélye, hogy bármelyik fél is elhagyja a társát, hacsak nem volt munka és lakhatás tekintetében valami életképes alternatívája a házasságnak. - A tét ugyanis egyszerűen a fennmaradás volt, a családi gazdaságon alapuló hagyományos gazdaságban pedig az alternatívák nem álltak nagy számban rendelkezésre, ami elsősorban a nőket érintette. Ha igaz, hogy az anyagi kötöttségek bezárták a férfiakat és a nőket a házasságba, akkor ez rájuk különösen igaz volt. Ennek alapján azt várhatjuk, hogy a különválások száma akkor ugrik meg, amikor a családi gazdaság hanyatlásával ezek a kötelékek meglazulnak.

56 A családi kötelékek meglazulása egyszersmind a házasságokat is befolyásolta. A fizetett munka elterjedése, a munkaerőpiac, a nagyobb földrajzi mobilitás mind lehetőséget adott a házastársak számára, hogy egyáltalán gondolhassanak házasságuk felbontására, elhagyásra, kölcsönös megállapodás alapján különélésre. Ezzel együtt azonban nem szabad lebecsülni az így felmerülő gazdasági, társadalmi és ideológiai fékeket, az alacsony fizetések következményeit és a család iránti kötélezettségerzetet sem. Míg a PHILLIPS 2004, 155-156. Öcsényben egyetlen esztendőben - 1873-ban - hét különélési esetben próbált békíteni a református presbitérium: „Bizonyítvány mellyel hivatalosan erősíttetik, miszerint alulírottak, mint az őtsényi ref. egyház presbiterei Széki János és Karácsony Erzsébet, tettleg külön vált házasokat, a törvény értelmében, három külön ízben - u.m. folyó 1873ik évi január 12, 19 s 26 napjain megkísértettük minden czélhoz vezető utakat és módokat lelkiisméretessen felhasználva, a békés együtt lakásra bírni, azomban a mind két részről, ugyanannyiszor ünnepélyesen nyilvánított engesztelhetetlen gyűlölség következtéba az öszves presbyterium legszentebb igyekezete siker nélkül maradván, a fenforgó és czélját vesztett ezen házassági frigy felbontásának czélszerűségét jólétekkel véleményezzük -sa felek jogai biztosítására az elválhatást kereső bizonyítványt hitelesen kiadtuk. " - Ocsény presb. jkv. 1873. jan. 27. - „Bizonyítvány alulírottak mint az őcsényi ref. egyház presbyterei hivatalosan bizonyítjuk, hogy Berekali János és Sz. Bogár Judith tettleg külön vált házasokat, három külön ízben - jelesen folyó 1973ik évi január 19, 26 és febr. 2. megkísértettek minden lehetőt elkövetve a kibékülésre és békés együtt lakásra bírni, de minden igyekezetünk siker nélkül maradt m.u. Berekali János határozottan kijelentette, hogy ő, feleségét ki, állítólag férjhez menetele után is ö mellette mást szeretett, ki nem gyarapítója, hanem pusztítója volt házának, - ki őt harmincz heti együtt lakások alatt háromszor hagyta el, a nélkül, hogy ő azt elküldötte annyival inkább bántotta volna: soha többé magához nem vállalja s feleségének nem ismeri, - sött a férj szülei is nyilvánították, miszerint ők menyükről mint házuk volt pusztítójáról tudni nem akarnak többé, és azt semmi szín alatt házokhoz nem fogadják. A nő az ellene fel hozottakat tagadta ugyan, de egyszersmind azt is kijelentette, hogy ő bár szereti is férjét, de annak házához, miután őt mind férje s mind férjének szülei gyűlölték, többé soha semmi szin alatt vissza menni nem fog. Majd az ifjú férj kéretett fel felesége szülei házáhozi menetelre s az ottani békés együtt lakásra, minek a férj ünnepélyesen ellene mondott, de az ifjú nö szülei is kinyilatkoztatták, hogy ők vejöket magukhoz nem fogadják. Végre a két részröli szüléktől való külön lakás ajánltatott nékiek, de az ifjú megátalkodva kijelentette, hogy ő erre nem kötelezheti magát, hanem feleségétől kit gyűlöl, kivel ez életben boldog nem lehet mielőbb szabadulni kíván. Alulírottak ismerve a helyi körülményeket különösen az ifjakat egymáshoz erőszakolni s együttlakásra kényszeríteni józanul s erkölcsileg lehetetlen, - őket az elválás törvényes utoni keresésére kötelezzük és szorítottunk... " - Ocsény presb. jkv. 1873. febr. 9. - „Alolírottak Berekali Benjámin és Tóth Judith tettleg külön vált házasokat három külön ízben kísértettük meg a békés együtt lakásra birni azomban czélt legszentebb igyekezetünk mellett sem érhettünk, mert bár a férj ki édes atyja házától rossz er költse, dologtalansága s tolvaj lása miatt elűzetett óhajtana is felesége házához, menni s ott nejével békében élni, de a nő ünnepélyesen kijelentette, hogy ő egy olyan férjtől, kit tulajdon édes atyja mint kicsapongót, dologtalant s tolvajt - vele nem boldogulhatván házától elűzni kénteleníttetett, kinek állandó lakhelye soha sincs, ki egyik községből a másikba kóborol a megbélyegzettek társaságát keresve, minek következtében már börtönözve is volt, ő egy olyan magáról végkép megfelejtkezett férjről, tudni többé soha nem akar s iránnyába engesztelhetetlen gyűlölséggel viseltetik. A nő édes anyja is ünnepélyesen nyilvánította, hogy ő vejét Berekali Benjámint házához soha semmi szín alatt nem fogadja, félve, hogy az dologtalansága, makacs s hajthatatlan természete, kicsapongása s tolvajlása által 1 telekből álló fekvőségét elpusztítva, ot leányjával együtt koldus botra juttatja, mert hogy boldogulhatna ő özvegy létére azzal, kivel tulajdon édes atyja nem boldogulhatott. Ily előzmények után a presbyterium a fenforgó és czélját vesztett ezen házassági frigy felbontásának czélszerűségét jó lélekkel véleményezi s a felek jogai biztosítására az elválhatást kereső bizonyítványt az egyház pecsétjével megerősítve kiadta." - Ocsény preb. Jkv. 1873. márc. 21. - „Bizonyítvány mellyel hivatalosan erősíttetik, miszerint alolírottak mint az őcsényi ref. egyház, presbiterei Magyar Pál és Patkó Eva tettleg külön vált házasokat a törvény értelmében háromszor, jelesen folyó 1873ik évi Sept. 7. 14. 21 napjain, megkísértettük minden lehetőt elkövetve a kibékülésre s békés együtt lakásra birni, azonban legszentebb igyekezetünk nem arathatott sikert, miután a férj határozottan kijelentette, hogy ő nejét, kit ő igazán és hűn 282