Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

különösen, ha gyermek is volt, marasztalták férje szülei. És ilyenkor gyakran a kegyelemkenyér mellé, kiszolgáltatottsága révén apósa nemi közeledésének és a komák szexuális ostromának is ki volt téve. A komaság intézményének kölcsönös segítségen nyugvó funkcióját a bővérű komák, ezen a téren is érvényesíteni akarták, mondván „a megkezdett befőtt elromlik, azt meg kell enni. " A vőnek ment férj halála esetén, a fiatalon özvegyen maradt feleség helyzete ilyen tekintetben sokkal kedvezőbb volt, vagyonos lévén, még legényembert is kaphatott második férj gyanánt. A szegényebb sárköziek véleményét tükrözi az alábbi vélemény: „Akinek nem volt anyagi gondja, az ráért a valagával foglalkozni, nem kellett azon gyötrődni, miből élünk meg, hiszen volt földje, azt megmunkálták a cselédek, a földre pedig újabb férjet is hozhatott, s ráért azon gondolkozni kell-e neki valamelyik komája. " (Báta) Míg más vidéken az asszonyok jelentős része nem sok örömét lelte a szexuális életben, a Sárközben sokkal több tüzesvérű menyecskéről, a nemi életet örömforrásként megélő nőről szólnak a vallomások. „Itt a szomszédunkban is lakott egy család, külföldiek vótak. Elhozta az ember a komája feleségű, oszt ha mérges vót az asszonyra, mert hogy annak nagyon forró picsája vót, azt szerette vóna ha állandóan benne lett vóna, oszt gyanította, hogy mással is tüzes kedik, azzal hűtötte le az asszonyt, hogy visszaküldi a komájához. Ettül az asszony nagyon megijedt, mert az előző ura hidegvérű vót, nem keleti neki csak ritkán az asszony. " (Báta) A sárközi asszonyok felszabadultabb, emancipáltabb helyzete, és a közvélemény toleranciája is kedvezett a férjüktől eltérő vérmérsékletű asszonyok szeretőtartásának, melynek - mint láttuk -, legkézenfekvőbb, legkisebb veszélyforrással járó lehetősége volt, a valamelyik komával folytatott viszony. „Volt olyan férfi, nem tudta kielégíteni a feleségét, nem azért, hogy kicsi vót a szerszámja, hanem azért, mert hidegvérű vót, nem kellett neki csak nagy ritkán az asszony. Az meg tüzesvérű volt, nem hajtotta agyon magát a munkával, ráért a valagával foglalkozni, jobban igényelte a férfit. Na, most mit csináljon az ilyen asszony? Nem ment a falnak kicsapott az ura mellett, szerelőnek fogott másokat. Sok ilyen volt. A nótában is az van: Egy se asszony, ki nem kurva, Ki az urát egyszer-kétszer meg nem csalja. Ezt azután sokan szentírásnak vették. Es ha találkozott egy olyan férfivel, aki rendesen lekezelte, jól esett neki, ahhoz nagyon ragaszkodott. Melegvérű volt, de mondták azt is az ilyenre, hogy fehérmája van. Az olyan nem bánta volna, ha reggel beleteszi az ember, és esteiig benne lenne, még azt is sajnálná, ha pisálni ki kellene venni. " (Decs) Az anyagi jólét indikálta női emancipációnak, a sajátos sárközi nőuralomnak tudható be, hogy a szexuális viszonyt nem ritkán a nők kezdeményezték. „En 1923-ban esküdtem, nősülni már jóval hamarabb! Jegyezte meg kajánul adatközlőm, majd így folytatta: A komámasszony állandóan azt mondta - de ügyetlen ' „Szomszédasszonyával 16 évig nem beszélt. Mert az azt mondta, hogy ő az apósát szereti. Ezt szembe mondta. Átvitte egyszer a gyereket hozzá, amikor két hónapos volt az anyósával együtt és azt mondta, tudod-e S. S. mi az újság Te az apósodat szereted. 0 azóta nem beszélt vele, 16 álló esztendeig. Most egy hete megbékült, mert a szomszédasszony megszólította, hogy hova mégy? A kérdésre őfelelt és megbékült vele „hát idősebb ha már megszólított", külömben a többi házbeli eddig is beszédes viszonyban volt vele. A háznál él egy öreg 95 éves ember a nagyapa, azután G. J. 59 éves, feleségével Sz. É.-val, nekik két fiuk volt, G. A. elvette S S.-t, egy gyerekük van András. G. J. elvette N. E.-t, János fiuk született. Az idősebb G. A. házasodott először. 0 azonban 1935-ben meghalt. Felesége ekkor összeállt egy másik emberrel. 0 maga úgy mondja, hogy elment gondozónak egy beteges emberhez. Közben a maga anyai részében öt hold földjében gazdálkodott. Ez a férfi, akihez költözött, még nem volt elválva feleségétől és fiától. Azzal állt perben, a vagyonért. 11 hold földje volt, de nem volt hozzá marhája. Neki az. asszonynak 10 hold volt. Egy darabig együtt voltak. Az asszony azt mondja, hogy a férfi meghalt, azért költözött el onnan. (A községbeliek azt mondják, hogy azért küldte el a férfi a nőt, mert meg tudta, hogy az apósát szereti.) Az aszony ekkor fiával szállásra ment ki lakni. Külön is akart maradni, de az. após visszahívta. Közben megnősült a második fiú is, odahozta az asszonyt, de két meny nem fér össze. S. S.-t amúgy is jobban szerették, mint a fiatalt, azért ennek el kellett menni. (Úgy mondják, mert az apósát szereti, azért van neki jobb sora a házban, azért volt mindig a második meny elé helyezve. Szerette S. S.-t a kisebbik ura János is, azután, hogy meghalt a férje, András. A kívülálló szomszédság úgy véli, hogy János S. S.-val azután is megtartotta jó viszonyát, hogy megnősült. 1950-ben ment el a háztól János vőnek Ekkor a szülők felosztottak mindent a fiak között (András meghalt már). Felosztották nemcsak az ingatlant, hanem az ingóságokat is. Többek között az abroszokat, a női ruhákat, bár ennek tulajdonosa él még. Ez az öregasszony, 61 éves, magának tartott fent néhány darabot belőle. Az Andrásra eső részt, ennek fiára ifjú Andrásra adta, vagyis ez a rész az unokára szállt. Adott neki szoknyát, rokolyát, ingeket, meleg keszkenőt. Ezeknek egy részét az édesanyja használja a fiának. Másik részét meg majd viszi a feleségének. " - FÉL 1951. 14 Bátán külföldinek neveztek mindenkit, aki nem bátai születésű volt, még a szomszéd falubelieket is. 15 VAJDA 2000, 219. 263