Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban
megkötése és a vele kapcsolatban keletkezett vitás kérdések eldöntése az egyházak hatáskörébe tartozott. Az egyház szabta meg a házassági korhatárt, az akadályokat és a tilalmakat. Az a körülmény, hogy a házasság problémái egyházi hatáskörbe tartoztak, megnehezítette a két különböző egyházhoz tartozó személy házasságkötését. Legmerevebb ebben a kérdésben a római katolikus egyház maradt, amely a 18. században azt az egyházjogi szokást fejlesztette ki, hogy az ún. vegyes házasságokat kihirdette, sót meg is áldotta, de csak abban az esetben, ha a nem katolikus fél megígérte: 1. Nem zavarja társa vallási gyakorlatát, mindkét nembeli gyermeket római katolikus vallás szerint nevelik. 2. A római katolikus fél igyekszik a másikat megtéríteni. A 19. század végén az állam a házassági ügyekre is kiterjesztette a hatáskörét, és ettől kezdve jogilag csak az a házasság volt érvényes, amelyet az állam kijelölt tisztviselője előtt az állami előírások szerint kötöttek. Megengedett maradt az egyházi esküvő, de ehhez jogi hatály már nem fűződött. Erkölcsi értékrend - szabados életmód. A kettős erkölcs a házasságtörés vétségének a megítélésében is működött. A közvélemény az asszonyt sokkal bűnösebbnek tartja. A nő házasságtörését nem csak szégyennek, de bűnnek tartották. Maguk az asszonyok is súlyosabbnak tartották a nő házasságtörését, mint a férfiét, mert a férfi nem lenne bűnös, ha nem találna nőt. A Sárközben már-már cinikus megfogalmazásai is vannak a helyzet hallgatólagos elfogadásának: „nem asszony, akinek nincs ura, nem ember, akinek nincs kurvája." (Decs) Az itt élő, egykéző, jó módú parasztok körében az élet minél teljesebb kiélvezése lett az életcél. Felfedezték saját testüket, a felfokozott nemi élet kultuszát. A test ördöge nagy úr, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is. Nem véletlen, hogy az országszerte ismert mondás: „A vén kecske is megnyalja a sót", a Sárközben a következő formában járta: „A fiatal kecske nyalja a sót, a vén meg harapja. " Ezt nemcsak az adatközlők erősítik meg, hanem a levéltári források is. Egy decsi tanúkihallgatásból tudjuk, hogy Mózes János 33 éves nős református decsi földmíves: „hogy ő több évekig feleségétől külön válott lévén a panaszolkodó nővel szerelmi viszonyba volt, most pedig feleségét magához ismét vissza vette, amiért Magyar Erzse most őt úton útfélen becstelenítti, egy kis 3 éves gyermekét pedig megtanította, hogy ha kérdezik — kinek a lánya? Azt felelje: Mózes Jankóé, aki ezt valóságosan meg teszi, - ő tehát ezeken felbosszankodva átment Magyar Erzséhez és szépen meg kérte: hogy ne tanítsa a gyermekét erre, hogy az ő fia, mire az azt felelte: hogy ő nem taníttya, - hanem az annya, és mások - és ő nem fogja arról le szoktatni-, mire ő megmérgesedett és kétszer a tenyerével fejbe ütötte. " Az egyik tanú Lemle Franciska, Szedresi Szabó János decsi lakos törvénytelen neje. Sajátos a bírói ítélet is: Mózes János két napi egyszerű fogságot kapott, mert felindultságában követte el tettét, hiszen „Magyar Erzsébet családi boldogságának, békességének megzavarásában nagy mértékben folyt. " „Magyar Erzse is azért, hogy erköltstelen élete miatt a házas felek között egyenetlenséget szítt, a jövőre ezen életteli felhagyás neki meghagyatván. " A népi humorban is TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 249-251., - „Ezen Gyűlésben: Özvegy Molnár Istvánné Szüts Judit a Parochiális házhoz felidéztetvén, megkérdeztetett az eránt: hozzá akar é feleségül menni Klach Istvánhoz, a kivel már esztendőtől fogva úgy él mint férjével, de hitetlenül? Ezen kérdésre, említett Molnár Istvánné azt felelte: hogy készebb magát elveszteni mint sem Klach Istvánhoz menni, rész sz.erént azért, mivel nevezett Klach István még hites férje néki nem lévén, még is kegyetlenül bánik vélle, rész szerént pedig, és kiváltképpen azért, mivel Rno Catholikus lévén, és néki a vallását egynéhány ízben már szemire hányta, ha tehát hozzá menne félő, hogy a Vallás külömbség örökös gyülölségre és egyenetlenségre ne szolgálna alkalmatosságot közöttök. Ezen beszédét Molnár Istvánnénak az Ekklésia Gyűlése illendően kihallgatván, szépen és atyafiságosan megintette ötét szóval azért, hogy eddig hitetlenül élt Klach Istvánnal, egyszersmind keményen megparantsolta néki, hogy vagy hozzá menjen feleségül, vagy pedig házától eltiltsa. " - Őcsény presb. jkv. 1810. okt. 21. 7 BALÁZS KOVÁCS 2004, 352. 8 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1249/1866. - Kenyeres István 42 éves őcsényi kisházas panasza: „ő okt. 3 du elment felesége után - ki 3 órakor már Decsre ment a ruhájáért - elment pedig azért, mert neje Pál Jánossal titkos viszonyt folytatván - meghallotta, hogy Pál János a felesége után ment - csakugyan együtt jöttek már akkor Decs felül Ócsénybe - ekkor ő feleségét hívta magával haza - Pál Jánost pedig küldte dolgára, de azt mondta, hogy az asszony az övé, megfogta egy felül ő — más felül Pál az asszony ruháját - és húzták két felé - és mivel ő néni engedte a feleségét - Pál az ő kezéből kikapta a botot és azzal fejbe vágta úgy hogy a vér mindjárt elöntötte, a bot pedig eltört - majd feleségét visszavitte Decsre. " Pál János (21 éves) Kenyerest felesége elhagyta, s ezen állapotában ő pártfogása alá vette. - TMÖL. A szekszárdi járás szolgabírójának iratai 988/1869. 261
