Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban
kidobhatták, vagy elvihettek. Számba kell tehát vennünk a térben és időben ide kapcsolható párhuzamokat, többek között annak eldöntésére is, hogy a viselet egésze milyen területhez, időszakhoz, esetleg melyik néphez köthető. A Kárpát-medence 5-6. századi népeinek fibulaviselési szokásairól eddig nem készült részletes, elemző összegzés, s az óbudai fibula kapcsán és sem vállalkozhattam erre. Áttekintve a szűkebb környezet, a Dunántúl északi és középső részéről az 5. század 2. feléből származó leleteket, úgy találjuk, hogy a női sírokból jobbára párosával kerültek elő a fibulák (pl. Hács-Béndekpuszta 3, 18, 19, 20., Szekszárd-Palánk 210, 217., Balatonszemes-Szemesi berek 150. sír, Miszla, Keszthely-Fenékpuszta 10., Soponya l.sír, Intercisa-Öreghegy, Dabronc-Ötvöspuszta stb.). " A kevés bolygatatlan sír egyike, melyben csak egyetlen fibulát találtak, a tác-fövenypusztai 154., s ezt a sírt egyébként szintén késő római épületegyüttes területén ásták meg és a benne talált tárgyak összetételét, elhelyezkedését tekintve is feltűnően jó párhuzama az óbudai leletnek. A fibulaviselet és az öltözék összefüggéseinek vizsgálatában a kutatás más területeken jóval előttünk jár. Már egy ideje tisztázott az un. „gót viseleti modell" és köre. Hasonlóképpen részletes és jó összefoglalások születtek a meroving-kör fibulaviselési szokásait illetően, pl. M. Martin több elemző összegzést szentelt e kérdésnek. Megállapítása szerint eredetileg az összes germán törzs asszonyai a vállukon két fibulával záródó felsőruhát (peplost) hordtak, amelyet először a nyugati germán törzsek területén adtak fel a római viselet elterjedésének hatására, s tértek át a zárófibulát nem igénylő, ujjas tunica használatára." A korai népvándorlás korban a gótok viselete volt a legkonzervatívabb: mind az itáliai és krími keleti, mind a hispániai nyugati gót tömbben megmaradt a peplos használata, amint erre a többnyire a vállakon hordott fibulapárokból következtetni lehet. A többi germán nép körében a tunica átvételével együtt járt az eredetileg a férfiak által hordott széles díszöv, a cingulum (Schärpe) viselete, helyenként már a népvándorláskor legelejétől fogva. Ezzel a változtatással a ruhazáró funkciójukat elveszített fibulák a deréktájra kerültek és ezután már inkább a társadalmi helyzet tükrözésére szolgáltak. Kezdetben e cingulum lecsüngő végére erősítettek különböző, főleg bajelhárítóként alkalmazott tárgyakat, később néha fémszerelékes bőr- vagy textilszalagokon lógtak a használati eszközök (tokos kiskés, kanál, tű) illetve az amulettek (különböző anyagú gyöngyök, gömbök, kagylók, csigák, Donar-buzogányok stb.). A felsőruha fölött viselt köpenyt zárták ezután az un. kisfibulák, eleinte párosával, később egyesével. Ez a folyamat, eltérő gyorsasággal ugyan, de a frankoktól a gepidákig végbement. M. Martin hangsúlyozta azt is, hogy mivel az egész meroving-kör területén egyaránt számolhatunk a mediterrán világ hatásával, mindez nem jelenti pusztán a nyugati germán női viselet keleti irányba való elterjedését. M. Martin megállapításait elfogadva nyilvánvaló, hogy az óbudai sírba eltemetett nő már ezt az új, tunica alapú viseletet hordhatta, a deréktájon talált fibulája ezt egyértelművé teszi. A szintén Pannónia területéről származó, viselet szempontjából értékelhető leletek között másutt is találkozunk hasonlóval. HácsBéndekpusztán a fibulák egy része még a mellen (3, 5, 19. sír), más része már a medencében (18, 20. sír) került elő, ez utóbbiak párosával, a keresztcsont felé irányítva, egymás fölött, ferdén." Szintén a deréktájon bontották ki a balatonszemes-szemesi berek 150. sírjában a fibulapárt, s az öltözethez itt még övre függesztett, amulettcsüngős szíj is tartozott. A tác-fövenypusztai 154. sírban csak egyetlen fibulát találtak a bal könyök és a gerinccsigolyák között. A jobb combcsont végénél talált tokos fésű és a bal combcsonton fellelt vaskés szintén felveti annak a lehetőségét, hogy övről lógó szíjra rögzítve hordták őket." Nem lehet véletlen az sem, hogy ez utóbbi két lelet fibuláinak legjobb tipológiai párhuzamait alamann-szvéb körben 23 Lásd KISS 1995, 282-284., KISS 1996, 54-56., BONDÁR - HONTI - KISS 2004, 7., STRAUB 2002, 9-10., BÓNA 1971, 230(14)., SÁGI 1985,82-84. 24 FITZ - LÁNYI - BÁNKI 1975, 292. 25 TEMPLMANN-MACZYNSKA 1989, BIERBRAUER 1994. stb. 26 A folyamat részletes leírását lásd MARTIN 1995, 629-680, MARTIN 1994, 541-582. - M. Martin fontosnak tartotta leszögezni, hogy a fibulák a sírban az eredeti viseleti helyzetben figyelhetők meg, s nem halotti leplet zártak csak, mint azt néhányan feltételezték. Felhívta a figyelmet arra is, hogy már a fibulák extrém módon lapos kengyele sem tette lehetővé a valódi ruhazáróként való használatukat. 27 KISS 1995,297,299,305. 28 BONDÁR - HONTI - KISS 2000, 97. Az amulettek között hordóalakú és ezüstkarikára fűzött fústkvarcgyöngyök illetve egy ezüstpántba foglalt kő is szerepelt. 29 FITZ - LÁNYI - BÁNKI 1975, 292. 16
