Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
K. Németh András–Ódor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása. Apor és Től, Földvár és Iván
„Bonyhádtól északra, az Ohegy oldalában' kereste; leírása szerint a romokra ekkor még utaltak a terep kiemelkedései. Ö is megemlítette Knábel „kisebb" ásatását, amelynek ellenére szerinte az épület feltáratlannak mondható. 139 Szakszerű terepbejárás az utóbbi évekig nem kereste a kolostor helyét. 1997-ben Romhányi Beatrix tanítványaival végzett terepbejárást az Óhegyen, ahol kevés középkori kerámiát és paticsot gyűjtöttek, kőépületre utaló nyomot azonban nem tudtak megfigyelni a terület fedettsége miatt. 140 Néhány éve Miklós Zsuzsa az Ohegy északnyugati lejtőjén légifotón négyszögletes objektumot figyelt meg, a bokrokkal borított terepen habarcsdarabokat és újkorinak meghatározott terepalakulatokat talált. A Knábel-féle leírásban szereplő, Harmadik-faiskola nevű helyet a környék lakói ma is ismerik és úgy tartják, hogy 1945-ben itt is falmaradványokat találtak, sőt azokat az iváni apátsághoz kötik. 142 A pontos lelőhely meghatározását régi kataszteri térképek segítségével kísérelhetjük meg. Egy 1860-as térképen az Ohegy (Altes Gebirg) nyugati lába és a Völgységi-malomárok keleti felén fekvő Káposztás-rétek (Sandkaut Wiesen) közti Szállási-legelőföldekből (Leser) nyugat felé keskeny, beugró rész nyúlik be a rétbe, pontosan úgy, ahogy Knábel meghatározta: „a 3-ik akácás, mely lenyúlik a rétekbe". ~ (8. kép 2.) Ekkor itt még legelőt találunk, ám 1909-re ugyanitt már két kisebb erdőfoltot jelölnek, a környéken egyedüliként. 144 (8. kép 3.) A két erdőfolt közül az északabbra fekvő lehet azonos a Harmadik-faiskolával, a tőle kissé délkeletre fekvő pedig a Második-faiskolával feleltethető meg. A Knábel által megásott lelőhely tehát az Ohegy nek a rétbe nyúló erdőktől keletre fekvő domboldalán kereshető, nagyjából ott, ahol Miklós Zsuzsa vakondtúrásokból paticsdarabokat, valamint Árpád- és középkori edénytöredékeket gyűjtött. 146 Knábel ásatási helyének pontos meghatározásához mindazonáltal további terepbejárások szükségesek. Bár az előbbiekben tárgyalt kolostorokhoz hasonlóan az iváni apátság helyét egyelőre nem tudjuk kétséget kizáróan teljes pontossággal térképre jelölni, bizonyosak vagyunk benne, hogy a topográfiai adatok összegyűjtése nem volt érdektelen. Remélhető, hogy a közeljövőben további információk - szerencsés régészeti adat, helyi adatközlők stb. - révén eltüntethetjük az utolsó fehér foltok egyikét is megyénk középkori kolostorainak térképéről. Néhány tanulság Tanulmányunk amellett, hogy megnyugtatóan tisztázta néhány, máig vitatott helyű középkori kolostor elhelyezkedését, a szaktudomány számára módszertani tanulságokkal is szolgál: újfent felhívhatja a figyelmet a történettudomány művelői által gyakran mostohán kezelt helytörténeti munkákban található - a hely tényleges, fizikai ismeretéből adódó - topográfiai adatok fontosságára a történeti-földrajzi kutatásokban. A tárgyalt kolostorok sajátossága, hogy fekvésükkel néhány helyi érdeklődő pontosan tisztában volt, bár adataik kevesek által forgatott kiadványokban, megfelelő történeti alátámasztás nélkül jelenlek meg vagy sokáig kéziratban hevertek. A tudományos munkák szerzői ez alatt a legutóbbi időkig is a 19. századi kutatás által elvégzett lokalizációkat vették át, többnyire kritikátlanul ismételve azokat. Reméljük, írásunk ismét bebizonyította, hogy a középkori települések felkutatását célzó topográfiai munka csak az összes, gyakran nehezen elérhető adat összegyűjtésével érhet célt. 139 SOLYMÁR 1965, 52. A lokalizálást majdnem sző szerint megismételte: SOLYMÁR 1987, 35. 25. jegyzet. 140 ROMHÁNYI 2000, 32. Ugyanők a várostól keletre fekvő István-major kornyékét is bejárták, ahol a helyi hagyomány szerint az egykori Iván falu feküdt, ám itt semmilyen leletre nem bukkantak. 141 MIKLÓS 2002. 142 TMFN 1981,361:77/421. 14-1 TMÖL K 14/14 (1860). Az 1860-as, német nyelvű térkép helyneveit zárójelben adtuk meg az 1909-es magyar dűlőnevek után. I44 TMÖLK 170/12(1909). 145 Vő. TMFN 1981, 351 (térkép), 421- 422. számok 146 Vö. 141. jegyzet. 147 Köszönetet mondunk Romhányi Beatrixnak a kézirat Tőire, Batizi Zoltánnak és Laszlovszky Józsefnek pedig a szöveg Aporra és Tőire vonatkozó részeihez fűzött hasznos észrevételeiért. Miklós Zsuzsának bonyhádi terepbejárási leletei, Gaál Attilának és H. Kelemen Mártának terepbejárási adataik, Czövck Attilának és Csorba Csabának pedig szakdolgozataik felhasználásának engedélyezéséért tartozunk köszönettel. Köszönjük továbbá Dobos Gyulának, a TMÖL igazgatójának, hogy engedélyezte a térképről történő reprodukció-készítést és ennek publikálását, Rúzsa Éva levéltárosnak pedig a levéltári kutatáshoz nyújtott segítségét. 143
