Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
K. Németh András–Ódor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása. Apor és Től, Földvár és Iván
újkorban, hiszen számos példával rendelkezünk építőanyagok több tíz, sőt száz kilométerre történő elhurcolásáról éppen a környékről is (pl. aquincumi római kövek az Árpád-korban Kalocsára, majd innen középkori faragványokkal együtt Paksra jutottak a török korban stb.). Régészeti adatok Az apátságnak a fentiektől eltérő lokalizálására lehetőséget nyújtó adatok már korán ismertté váltak, ha ezek nem is kerültek be a tudományos köztudatba s az apátsággal való azonosításuk még ismertetőik fejében is alig fordult meg. Rómer Flóris 1864-ben járt a városban, jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „a régi apátság a Diósban, jelenleg a Dunában állnak alapjaï\ A Pesty Frigyes-féle összeírásban a következőket jegyezték fel: „az alsó dunaparti szöllőhegy vonalon közel a jelenlegi város fekvéséhez, egy a' dunára néző szöllő térség süllyedésről a hagyomány azt tartja, hogy ott valaha az Sz. Pál rendű szerzetesek kolostora volt (...) továbbá pedig ezen süllyedésen felül beljebb a hegy közötti szöllő út tetején csekély ásásra is igen sok emberi csontok, és fejkoponyák találtatnak, - (...)". Néhány évvel később, 1869-ben a helyben élő Hőké Lajos emlékezett meg - később Szelle Zsigmondnak és Cziráky Gyulának is forrásul szolgáló - leírásában a lelőhelyről: ,^A kálvárián alóli, u. n. alsó hegyen is, a szőlők közt vannak, nemtudni miféle kolostor alapfalai a földben. Egy öreg vinczellér kimutató a helyet, hol ő gyermekkorában, egy nagy kőtáblát, tán sirfödelet látott, de a szőlő mostani gazdája, miután e kőtáblához mintegy 50 tőke elmozdításával lehetne jutni, az ásatáshoz nem egyezett'. Egy évvel később régészeti szaklapban is közzétette megfigyeléseit, a Nemzeti Múzeumba általa beküldött edények lelőhelyét így írta le: „Lelték: Duna-Földváron a kálvárián aluli, u. n. alsó szőllőhegyen, hol hajdan, nem tudni miféle, klastrom volt, s hol - mint egy öreg vinczellér monda - több év előtt, talajforgatáskor, nagy kőtáblát s beirt sirfödelet látott, hol a szőllőtalaj 3 ' mélyen csupa alapkő, mely tájon négy év előtt egy napszámos két drága füllenget talált". A sírkövek ismét arra utalnak, hogy középkori objektummal állunk szemben s egyben jelentősebb épületet is sejtetnek. 1871-ben Hőké ugyanitt kissé bővebben már két romról tudósított: „Eme [Kálvária-hegy és Tudom-hegy] két földváron túl, Bekker és Ujváry urak egymástól száz ölnyire eső, egy kis völgy által elválasztott szőllejében, a tavaszi tőke-döntés alkalmával, egy-egy régi kőépület alapjára akadtak, melyekből egy-egy köbölre menő különféle, többnyire apró követ hánytak ki. Az alap, mindegyikben, rendes és rendetlen négyszög alakú homokkő; a többi a dunaparti lőszagyagból szedett u. n. mogyorókő, más apró kövecs, sőt római és egyéb tégladarabok, melyeket a czement oly erősen összefogott, hogy feszítésökben a csákány eltörött. A két építmény egyenlő anyaga, jellege, egykorúságra mutat. (...) Bekker úr szőllejében, a múlt őszi és tavaszi munkálat közben találtak több emberi csontvázat (...). A fentebb említett Tudom-hegy en is a tulajdonos Nagy Ferencz úr értesítése szerint, van egy száz • öl területű alapkő tömeg; 1848-ban, partszakadás következtében, egy üregből pár százra menő különféle agyagedényre akadtak (...)". Az általa a középkori plébániatemplommal azonosított területet legalaposabban a város régiségeinek jeles kutatója, a szintén Földváron élő Szelle Zsigmond - és adatait szinte szó szerint átvéve másfél évtizeddel később Dunaföldvár monográfusa, Cziráky Gyula - rögzítette; hosszú leírását nem érdektelen idézni: ,A plébánia templom két kápolnájával együtt az alsó öreghegyen állott és jelenleg Ujváry László tulajdonát képező szőllőben; annak alapfalazata ma is megvan és igen terjedelmes helyen falragasz és kőtörmelék által tűnik szembe. (...) azt jelenleg a legjobb karban tartott szőllők egyike borítja (...) E romtörmelékek körül mintegy 100 méter 111 BESZÉDES 2000, 9-10, 24-25. 112 Rómer jkv. XIII. 110. Vö. GERECZE 1906, 893. 11 GAÁL - KŐHEGYI 1973, 324. Az idézet folytatásaként említett, itt részletesebben nem tárgyalandó, szintén csontvázakat rejtő lelőhely („a felső és alsó dunaparti szöllőhegyek közötti tér (...) a felső dunapart kezdetétől, hol a (...) plébánia templom áll, felfelé (...) egész a szollakig terjedő térség régi temető név alatt ismertetvén, nem csak ott, és a templom körül, de alább is egész a dunára nyiló szélesbb közlekedési útig és igy az alsó dunapartig menő emberi csont halmazatakból állónak az az [sic!] ásások alkalmával találtatott") a benne megadott támpontok alapján azonos lehet az 1980-as és 90-es évek fordulóján a Kisegítő Iskola udvarán régészetileg is kutatott, a leírások alapján későközépkorinak-újkorinak (?) tartható temetővel, vö. GAÁL 1992, Gaál Attila további jelentései: RégFüz I. 42 (1991) 71 [1988]; RégFüz I. 43 (1991) 55-56 [1989]; RégFüz I. 45 (1993) 77 [1991]. 114 HŐKÉ 1869, 428-429. A folytatás folklorisztikai szempontból érdekes: „Az egyetlen népmonda, melyet a régi korból hallottam: hogy az. itteni veresbarátok nagyon vígan éltek, azért most viharos éjjeleken fejetlen tánczolniok kell." A romokat Hőké egyébként a tolnainak is nevezett - valójában a mai Somogydöröcske határában található - pálos kolostorral hozta összefüggésbe. 115 HŐKÉ 1870,312. 116 HŐKÉ 1871. 140
