Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig
Schwartz Mór kereskedő alakított ki fürdőt. Szekszárd és a 13-14 kilométernyire lévő fürdő között a fürdőtulajdonos omnibuszos közlekedést tartott fenn, melynek igénybevétele 1877-ben 30 krajcárba (kr.) került. Azt, hogy a város központjából, a nagyvendéglőtől induló, napi egyszeri oda-vissza járat mekkora forgalmat bonyolított, nem tudjuk, de valószínűleg nem oldotta meg a rendezett körülmények közt úszni és fürdőzni vágyók problémáit. A város életében egyre fontosabbá vált egy fürdő építése. A keselyüsi Duna szakaszhoz vezető kövezett út építésének 1879-ben történt befejezését követően felvetődött, hogy a Duna több hátránya ellenére a létrehozandó fürdőt mégis partjainál, az ugyanakkor átadott keselyüsi gőzhajóállomás közelében állítsák fel. Azonban figyelembe véve a gőzhajóállomás 12 km-es távolságát, elérhetőség szempontjából e megoldás nem lett volna sokkal előnyösebb, mint Schwartz tolnai fürdője. A helyi lap egyik 1880. májusi cikkében a keselyüsi fürdőt illetően szkeptikus volt, ellenben lehetséges alternatívaként szólt a „lóusztatásra és buzamosásra használt Csörge-tó"-ról. E dehonesztáló szavak ellenére egy jól működő fürdő kialakításához legszerencsésebb adottságokkal a város központjától elérhető távolságban, attól 3-3,5 kilométerre, ugyancsak K-re, a Sárvíz közelében lévő Csörgető rendelkezett. A Csörgető 23 A Csörgetót természetesen már jóval azelőtt is felkeresték nyári forró napokon a felfrissülni vágyók, mielőtt rajta komolyabb fürdő épült volna. Sőt, rendelkezésünkre áll egy hirdetmény 1860-ból, melyen Stann Jakab építőmester - Szekszárd későbbi bírája - a tónál felállított fürdőjének megnyitását hozta a szekszárdiak tudtára. A június 4-én megnyílt, és Stann Jakab által „főbb szükséges egyszerűségében bemutatott "-ként jellemzett fúrdőházba a belépőt a helyszínen kívül Kocsik Nouvier Alajos kereskedésében lehetett megváltani. Innen a tóhoz reggeli 5 órától 9-ig, illetve délután 3-tól 7 óráig óránkénti rendszerességgel kocsik is indultak. 24 A hirdetményben ezen kívül olvashatunk utalásokat a tóban évenként meg-megismétlődő halálos esetekről, az ezzel kapcsolatos mondáról, illetve egy idézetet Garay János elbeszélő költeményéből, a C sorge tőből. 25 A viszonylag kis kiterjedésű - hozzávetőlegesen 1-1,5 kataszteri hold(kh) -, meglehetősen meredeken mélyülő tó többeknek okozta halálát. (Később viszont a fürdő egyik előnyét éppen abban látta a kortárs, hogy mérséklőén hatott a vízbefulladások terén. 2 ) Az évi két-három balesetet a népi babona idővel a Csörgető helyén álló egykori „titkos vár" - valójában bűntanya - mondájához kötötte, miszerint az ott halálukat lelök a tó helyén korábban álló „vár" lakóinak tettéért bűnhődtek. E néphagyományt örökítette meg Garay János a Csörgetőbcn. 27 A tó jelenlegi fekvését és környezetét figyelembe véve meglepő, hogy a tó, akár csak a képzelet erejéig, egy rablócsapat búvóhelyéül szolgálhatott. Garay, még a Sárvíz szabályozásának kezdete előtt írott művében nád, sás és bozót által körülvett tóként írta le a Csörget. A 21 A 12 km-es távolságot a gőzhajóállomásra közlekedő omnibuszok „kétharmadfér óra alatt tették meg. Az utazás viszontagságait, valamint az utasok bérkocsisokkal szembeni elégedetlenségét korabeli (1879) cikk is hírül adta. TÓTH (1989), 265. 12 Tolnamegyei Közlöny 1880. május 9. 3.; A Dunán kialakítandó fúrdő hátrányai közt kell említenünk, hogy a folyóvízre épített fürdőkkel együtt járt a veszélyes helyzetek kialakulásának lehetősége. Erre 1884-ben a galgóci eset szolgált konkrét példával, amikor egy nagy erejű vihar következtében elszabadult a Vágón kialakított fürdőház, uszoda. A Pesti Hírlap beszámolója szerint az uszodát, az azt parthoz rögzítő láncok elpattanását követően, a folyó egy híd oszlopának sodorta. Pesti Hírlap 1884. július 6. 6. 23 A tó nevét tanulmányomban egybeírva, Csörgetó-ként írom. 4 Wosinsky Mór Megyei Múzeum, hirdetmények gyűjteménye, „A Csörgető-fürdő megnyitása Szegzárdon" fejlécű hirdetmény, (fénymásolat); Vendel István polgármester 1934-ben, a csörgetói szabadfürdő létesítésével kapcsolatos vitában valószínűleg pont ezt a hirdetményt mutatta be a képviselőtestületnek, bizonyítandó, hogy a tónál már ekkor is belépőt szedtek a fúrdőzőktől. TMÖL, Szekszárd város iratai, képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1934. június 28. ülés, napirend előtti tárgy. 25 A betűhív idézet a következő: „ Szegzárd alatt hol Sárvízének / Kanyargó parti délre térnek, / Mint őszi égnek légköre, / Melly tiszta még is bánatos, - / Félig mosolygó fél zajos / Egy puszta tónak, Csörge tőnek tüköré. " 26 Tolnamegyei Közlöny 1883. szeptember 2. 2. 27 Eszerint az itt lapuló rablóbanda, bűntanyájának alámerülésével fizetett meg azért, mert közvetlenül a mohácsi csatavesztést követően, a török horda elvonulta után, lefizetve az annak őrzésével megbízott barátot, feltörte a kifosztott szekszárdi bencés apátság egyetlen éppen maradt zugát, I. Béla király kriptáját. A sorscsapásra azután került sor, hogy a király ezüst- és aranykoporsóját magukkal vitték a búvóhelyükre. Ez utóbbi helyén keletkezett végül a Csörgető. „Egy dörrenet, - / S a földből vizeknek árja gyűl / A vár körül! / S hiába harangoz immár a barát. / Hiába kiáltoz égbe imát, / A bűnlak alábbra, alábbra szakad, / Míg nyomban elvesz, a viz.sz.in alatt. " Várkonyi Sándor: Garay János ,,Csörgető"-je. Ismertetés. Tolnamegyei Közlöny 1883. szeptember 2. 1-2. 356
