Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Töttös Gábor: Mozaikok egy ismeretlen Babits-képhez (Újabb és nagyon is régi kutatási problémák)
szerint a kamara köszönetet is mond neki 42 évi működéséért, de ügyek híján már most sok ideje lehet, s ezt az ifjú Babits nem kerülheti ki. A költői, de főleg az írói fantáziában Babits számára mindig a valóság a kiindulópont, ez a fogódzó. Nem kivétel ez alól Ujfalusy Ingre regénybeli neve, a Döme bácsi sem. Ihletője minden bizonnyal nem kereszt-, hanem vezetéknév, Döme Sándor sárpilisi lakosé, az átvitel oka pedig a közös '48-asság. A sárpilisi hadfi 1908-ban, 78 éves korában, ahogy már előbb is évről-évre „vendégül látta március 15-én a tiszteletére összesereglett magyar és német hazafiakat". A Halálfiaiban szereplő, magyaros érzelmű osztrák báró, ott Wintersberg, a valóságban Wimmersberg-család tagjai a Kelemen-házban is éltek. A Hatholdas rózsakert Gruber Francijának két névbeli, történetbeli előképe is fölbukkan az idők folyamán. Az elsőről, édesapja kollegájáról 1885-ben hírleli a helyi sajtó, hogy Szentgotthárdra nevezték ki aljárásbírónak, s Gruber Ede elmentével ,,ismét egy joviális fiatal emberrel kevesbedett társas életünk." A második Gruber Gyula, kalocsai gyakorló orvos, aki 1904 nyarán eljegyzi a szekszárdi Szigeth Margitkát a helyi újság híre szerint, 17 de házasságukról már nincs értesítés. (A lány anyja annak a Traiber Vincének testvére, aki Babitsot a bajai tanári állásába segíti.) 18 Mindkét motívum - természetesen egyesülve és gazdagon kiegészülve - ott található a Hatholdas rózsakert főszereplőjének alakjában, csupán a tér és az idő mosódott össze. Ez Babitsra másutt is jellemző: részben szándék, de még inkább adottság. Félreérthetetlenül állítja például Cenci néni apjáról, hogy „én még ismertem: a dédapám volt." Nincs ugyan kétségünk az ifjú Babits emlékező képességében, de azért azt nem föltételezhetjük, hogy egy négyhónapos gyermek bármire is emlékezzék. A régi kert című versben „mosókemence", szerepel, amiről egy 1937-es hír kapcsán kiderül: valószínűleg szeszfőző volt, ugyanitt „Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka: /nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha. " Ilyesmit Babits aligha láthatott, mert születésekor már egyik nagyapja sem élt, s így már lovai sem lehettek, de ami még valószínűbb, hogy egyáltalán nem is voltak... Ez már a családi legendárium költői alkotásba emelt része. Máskor ez a legenda szinte alig téved. Babits egy helyütt megjegyzi, hogy volt Eötvös Józseftől egy levelük, amit még diákkorában odaadott a múzeumnak. Ebből az időből nem leljük nyomát a helyi sajtóban szokott nyugtázásnak, megvan azonban 1907-ben: „Özv. Babits Mihályné úrhölgy Garay Jánosnak egy ifjúkori levelét s báró Eötvös Józsefnek Kelemen József pécsi nagypréposthoz intézett levelét ajándékozta a múzeumnak. " Babits ekkor már rég nem diák, legföljebb annak érzi magát. Van azonban diákkorához is adalék. Életrajza szerint - amit máig kritikátlanul átvesz a szakirodalom - a „Styrum-Lymburg-féle alapítvány évenkénti 100 forintja segíti „1903 novemberéig" Némiképp zavaró, hogy ekkor már koronában számoltak, s a helyi sajtó megírta 1902 decemberében: „a 240 koronás ösztöndíjat a felügyelő bizottság Babics(!) Mihály I. éves joghallgatónak adományozta". 23 Ilyesmikben rendre téved vagy másít Babits, mert ezek nem fontos tények, van azonban, amiben a szakirodalom téved, egymásra örökíti hibáit. Babits sohasem hitte volna, hogy Szekszárd és környéke képviselője Szüllő Géza, 24 mert ő nem '48-as függetlenségi, az itteni képviselő pedig mindig az (1884-től 1906-ig Boda Vilmos, Babits atyjának principálisa, majd Szabó Károly, végül gróf Batthyány Tivadar). Ugyanígy nem állította volna a költő, hogy a szőlőjük a Bartinán van," mert az Előhegyet a Bartinával összekeverni csak Budapestről lehet. Ez annál inkább szomorú, mert több versében fölbukkan a „három kereszt a Bartinán /a régi sziluett". A tolnai megyeszékhely szülötte azt is tudja, hogy a helybeliek azért nevezik a Bartinát máskor Kálváriának, mert 1778-ig itt voltak a stációk. Ezt persze csak egy másik dombról, vagy a szülőház elől lehetett így látni, ami azért föltűnhetett volna az életrajzíróknak. Ugyanígy az is, hogy a minduntalan e versből idézett „kisváros: nagy falu" 1915 nyarán nem lebecsülés, hanem megnyugvás a 14 Lemondás az ügyvédségről = Tolnavármegye. - 14. évf. 3. sz. (1904. jan. 17.). - 3. p. 15 Sárpilisen = Közérdek. -4. évf. 12. sz. (1908. márc. 21.). -4. p. 16 Kinevezés = Szekszárd Vidéke. - 5. évf. 7. sz. (1885. febr. 12.). - 4. p. 17 Hymen = Tolnavármegye. - 14. évf. 31. sz. (1904. júl. 31.). -2. p 18 SIPOS Lajos: Babits Mihály. - Bp., 2003. Elektra Kiadóház. - 30. p. 19 SZABÓ Lőrinc: Babits gyermekkori emlékei. = Napló, levelek, cikkek. - Bp., 1974. Szépirodalmi K. - 29. p. 20 Házbeomlás = Tolnamegyei Hirlap. - 6. évf. 40. sz. (1937. jún.9.). - 3. p. 21 Ajándék a múzeumnak = Közérdek. - 3. évf. 50. sz. (1902. dec. 14.). - 3. p. 22 SIPOS Lajos: Babits Mihály. - Bp., 2003. Elektra Kiadóház. - 21. p. 23 Ösztöndíj adományozás = Tolnavármegye. - 12. évf. 50. sz. (1902. dec. 14.). - 3.p. 24 SIPOS Lajos állítja több helyen, például: Babits Mihály. - Bp., 2003. Elektra Kiadóház. - 50. p. 25 SIPOS Lajos állítja több helyen, például: I. m. 9. és 111. p. 62
