Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Töttös Gábor: Mozaikok egy ismeretlen Babits-képhez (Újabb és nagyon is régi kutatási problémák)

Töttős Gábor Mozaikok egy ismeretlen Babits-képhez (Újabb és nagyon is régi kutatási problémák) Vajon nem merészség-e több évtizedes Babits-kutatás után ismeretlen Babits-képről beszélnünk, s nem sovány ajánlat-e csupán mozaikokat ígérnünk? Kétségtelenül az, de mégsem tehetünk mást, hiszen meg kell állapítanunk, még a legújabb szakirodalomban is az a Babits-kép villan élőnkbe, amelyet a családi hagyomány legendateremtő képzelettel retusált, s olykor addig szépített, hogy az eredeti kontúrokat legföljebb csak sejteni lehet. Éppen ez indokolja a mozaik ígéretét, s az a remény, hogy további aprólékos munkával újabb részletek tisztulhatnak ki, összefüggések és viszonyok válnak világossá, s mindezek közelebb visznek a babitsi életmű teljesebb megértéséhez. Belia György még szerény bizonytalansággal írja Babits Mihály dédatyjáról, „szinte rejtély, hogyan lett az árva asztalosfiúból mégis orvos, hogyan jutott ki Bécsbe, ki támogatta, miből tartotta fönn magát. A megye - mint nemesifjút - bizonyára segítette valamilyen ösztöndíjjal, de az, sok nem lehetett. " A költő születésének 120. évfordulóján megjelent monográfia már bátran leírja: „A megye támogatásával elvégezte az orvosi egyetemet. Először Ausztriában praktizált, majd 1801-ben Szekszárdra költözött." Mindkét mű Babits Istvánra és a családi hagyományra utal. Hagyománynak szép is, kerek is, ámde több sebtől vérző állítás. Először is Somogy megyének nem volt sem alapítványa, sem jogi lehetősége ilyen támogatásra, ennek ködképe a majdani, Babits Mihály élvezte Styrum-Lymburg-féle, valóban katolikus nemes ifjakat támogató, jóval későbbi és Tolna megyei alapítvány létére megy vissza. Nehéz elképzelni olyan megyét is, amely kiképeztet valakit orvossá, azután pedig hagyja, hogy Ausztriában praktizáljon. Az meg már szinte fantasztikumba hajló történet lenne, hogy a gimnáziumot nem végzett Babits félárván, kegyetlen mostohaapával hogyan kezdi - körülbelül 25 évesen! - egyetemi orvosi tanulmányait... Vajon mivel foglalkozott a hiányzó hat-hét esztendőben? Kételkedésünket azonban nem a logikai buktatók fölfedezése, hanem Perczel Mór visszaemlékezése indította el. Ö Az aranykor Tolna megyében című művében leírja egy Babits Mihályról, hogy „bortermelő Szekszárdon, ki egyúttal kádár mesterséget is űzött. Magam láttam gyermekkoromban, Vörösmarty társaságában őt meglátogatván, hogy hordóit saját maga, kezeiben a vaskalapáccsal és előtte bőrköténnyel abroncsolá meg. "

3 Az agg tábornok ugyan összekeveri Babits Mihály orvost a fiával, a vármegyei főpénztárnokkal, (aki Vörösmartyval tett látogatásakor hat esztendős lehetett), de a látványt nyilván hűen festi. Ha azonban csakis az orvos Babitsról beszélhet, vajon miért állítja, hogy bortermelő és kádármesterséget is folytat? Semmi oka nincs azon kívül, hogy mindezt látta, hallotta, tapasztalta. Ezzel újabb rejtély állt elő, hiszen mikor tanulta e mesterséget a Somogy megye támogatásával orvosi egyetemet végzett Babits, s a céhes világban miként engedik meg neki, aki immár vármegyei főorvos is, hogy kontárkodjék, s mellesleg ezzel állását is veszélyeztesse?! Egy orvos alighanem soha nem lett volna kedvtelésből kádármester, s ha igen, aligha veszélyeztette volna 15 év küzdelmével megszerzett állását. Hogy orvos, azt az idő meghatározásán kívül éppen Vörösmarty Mihály látogatása bizonyítja: a Perczel fiúk nevelőjének semmi oka nincs szőlőtermesztőt és kádármestert fölkeresni Bonyhádról, de ha beteg, akkor ide kell jönnie. Logikus és mindenre magyarázatot ad, ha rekonstruáljuk a Babits dédapa életútját. Mivel apja asztalos, s mivel mostohaapja - aki ellen gonosz bánásmódja miatt gyámügyi eljárás is folyt - aligha szánja drága gimnáziumba, s főleg nem egyetemre, ő is mesterséget tanul, kádár lesz. A korabeli szokások szerint ahhoz, hogy tudását kiteljesítse, vándorolnia kellett. Minden bizonnyal így jutott el Ausztriába. Legkönnyebben a franciák ellen vonuló seregben kaphatott munkát, ott aztán előbb sebésznek, később orvosnak képezte ki magát, ezért is oly jelentős orvosi szakkönyv-hagyatéka. Ha rendszeresen az egyetemre járt volna, sem pénze, sem oka nem lett volna régi szakkönyvek beszerzésére. Bizonyítványai 1797-ből és 1801-ből már 1 BELIA György: Babits Mihály tanulóévei. - Bp., 1983. Szépirodalmi K. - 13. p. 2 SIPOS Lajos: Babits Mihály. - Bp., 2003. Elektra Kiadóház. - 6. p. 3 PERCZEL Mór: Az aranykor Tolna megyében. - Bonyhád, 1999. Völgységi Múzeum .- 37. p. (Perczel visszaemlékezéseit 1881ben tette közzé.) 59