Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

Balázs Kovács Sándor Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19-20. században A családról A család azoknak az embereknek társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik. Kisebb egysége a rokonságnak, amely több családot foglal magában. Általában családon két generáció, szülők és nem házas gyermekek együtt élő csoportját

1 értjük, a szakirodalomban ezt kiscsaládként jelölik. A paraszti szóhasználatban a családtagok, illetve az együtt élő generáció száma nem meghatározója a család fogalmának, családnak mondják a 28-30 tagot számláló, négy generációt is magában foglaló, együtt élő ún. nagycsaládot, csakúgy, mint az egygyerekes házaspárokat. A család tipizálásánál az egyik kiindulási alapot az egyén családhoz fűződő kapcsolatai jelentik. A család ebből a szempontból változó egység, keletkezik és sokszor viszonylag rövid idő alatt meg is szűnik, így az emberek többsége élete során több családdal is kapcsolatba kerül. Ennek alapján megkülönböztetünk származási családot, az egyén és házastársa által létrehozott prokreációs (nemző) családot, és esetenként az egyén életében jelentős szerepet játszó házasságkötéssel szerzett családot." A hagyományos világban nagy szerepe van a származási családnak, mely szűkebb értelemben az egyén szüleit és testvéreit foglalja magában, tágabb értelemben viszont beletartoznak a felmenők is (nagyszülők, stb.).

3 A Sárközben a család fogalma alatt első sorban a gyermeket értették. A fogalom ti., egy ház népe, általában a következő tagokat foglalta magában: A ház tulajdonosa, az 50-60 év körüli gazda a feleségével. Egyik vagy egyetlen gyermekük az élete párjával s azoknak gyermeke vagy gyermekei s nem ritkán a dédszülők, de inkább a dédanya. Egy fedél alatt tehát négy generáció élt. Ez a szűkebb család. Tágabb értelemben ide tartoztak a rokonok: a gazdának vagy feleségének a testvére, azoknak gyermekei, vagy magának a gazdának a másik gyermeke. Ezek nagyon összetartottak, sűrűn látogatták egymást, még ha más faluba kerültek is. A nagycsaláddal nemcsak az egy fedél alatt való élés járt együtt, hanem a közös gazdálkodás is. A nagycsalád gazdasági egység, egy férfi - általában a legidősebb - vezetése alatt, aki nemcsak irányítója volt a család belső életének és gazdálkodásának, de lényegében, jogilag egyedüli tulajdonosa is a gazdaságnak, a család vagyonának. A magyar nagycsalád kialakulása a nemzetiségi társadalom bomlásának idejére tehető. Még létezett a magyar feudalizmus korai századaiban (10-11. század), de továbbélése a középkor folyamán is kimutatható. Ugyanakkor bizonyos (sokszor zártabbnak is tekinthető) etnikumok 19. század végi, családi élettel kapcsolatos szokásanyaga és közhasználatú rokonsági terminológiái arra engednek következtetni, hogy itt a megelőző századokban is meginduló és a 19-20. század fordulóján egyre felgyorsuló polgári fejlődés azzal, hogy a családtagoknak a megélhetéshez már más lehetőségeket nyújtott, és a maga illuzórikusságában is a meggazdagodás nagyobb lehetőségeit csillantotta meg, fokozatosan bomlasztotta fel a nagycsaládot A polgári fejlődés következtében a változások illetve a pusztulásnak kitett „paraszti família" azonban nem tűnt el máról holnapra a magyar társadalomból. Részben átalakult, szerkezetileg módosult, de lényegét megőrizte (ha csak szokásaiban is), létezett az ország hagyományőrzőbb vidékein. A falusi családok, háztartások esetében rendkívül szigorú kor és nem szerinti tevékenység- és munkamegosztás működött. A feladatok és szerepek pontosan elhatárolódtak, ugyanakkor a munka és az otthon, a munka és a szabad idő a családi és magánélet egybeesése, illetve szoros egymáshoz kapcsolódása erős sok tekintetben zárt közösséggé kovácsolta a parasztcsaládot és háztartást. Mindenki hagyományosan Egyes kutatók (pl. Faragó Tamás) szerint sem az együttlakás, sem a gazdasági kooperáció nem szükséges a család létrejöttéhez, és nem kizárólag a család a színtere az utódok szocializációjának sem. - FARAGÓ 2000, 454. 2 FARAGÓ 2000, 454-455. 3 BALÁZS KOVÁCS 2003, 267. 4 CSEH 1972, 179. 297