Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig

Végezetül Mivel a tanulmány elején már szót ejtettem arról a két folyamatról, amelyek Szekszárd fürdőéletének intézményesülése kapcsán kiemelendőek -jelesül a fürdőkultúra terjedése és funkcióinak ezzel együtt járó gyarapodása, változása, illetve a növekvő városi szerepvállalás a létesítendő fürdőlétesítményekben -, ezúttal ezek részletezésétől eltekintek. Ellenben szólnom kell a fürdőélet növekvő társadalmi hátteréről, amely a századforduló időszakában már egyesületi formát öltött a fürdőegyesület megalakításával. Ugyan az említett fürdőegyesület megalakításában az újonnan létesülő Hadinger-féle gőzfürdő pártolása, egyúttal az egyesületi tagok kedvezményes fíirdőjegyhez jutása volt az elsődleges szempont, de mégiscsak egy közösség fürdőélettel kapcsolatos szerveződését kell látnunk benne. A fürdőegyesület végül 1913. június 30-i közgyűlésén mondta ki a feloszlatását. ' Más céllal és más szervezeti formában alakultak és működtek a sportegyesületek, melyek közül a két világháború között kettőnek volt úszószakosztálya: az elsősorban a város kispolgári elemeit tömörítő Törekvés Sportegyesületnek, illetve az elsősorban hivatalnokokat sorai között tudó Turul Sportegyesületnek. E kettő egyesület felsőbb döntés hatására, 1931-ben történő fúziója eredményeképpen jött létre a Tolnavármegyei Sportegyesület, amely egyúttal a csörgetói fürdő fenntartását is megörökölte a Turultól. A két világháború közötti időszakban már szervesebb kapcsolódás figyelhető meg az egyesületek és a fürdőélet intézményei között. A Turul által létrehozott, majd fenntartott strand mellett meg kell említenünk a Törekvés SE illetve a Gőzfürdő és Uszoda közötti személyes átfedéseket: egy időben ugyanis az a Frank Miksa volt az egyesület elnöke, akinek a felesége nevén volt az említett létesítmény. Itt kell szólnom arról az ellentmondásról, ami Szekszárd mezőváros jellegéből, az azt mintázó társadalmi összetételből adódott. Mert hiába épültek ki idejekorán a fürdőélet különböző színterei, így a Schubert-féle gőzfürdő, a csörgetói Ettl-fürdő, illetve a Gőzfürdő és Nyári uszoda, ha azok zavartalan, gazdaságos működéséhez hosszabb távon nem állt rendelkezésre a megfelelő nagyságú vendégkör. A város polgárosodó rétegeinek igényei ugyan megfelelő felhajtóerőt jelentettek az említett létesítmények létrejöttéhez, azonban azok anyagi stabilitásához, fejlesztést lehetővé tevő prosperálásához már nem biztosítottak kellő alapot. Hiszen, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a két világháború közötti időszakban is csak alig haladta meg a város kereső népességének 10 %-át a közszolgálatban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak számaránya, láthatjuk, hogy meglehetősen vékony volt az a réteg, amely életformájából következően - munkaviszonyuk jellegéből adódóan rendelkezésre álló szabadidő illetve fizetés, jövedelem - a fiirdőlétesítmények potenciális látogatóinak számíthattak. Ezzel szemben még a két világháború közötti időszakban is közel felét tette ki a város kereső népességéből a mezőgazdasággal foglakozók száma, akik pedig a természet életritmusához kötődő időbeosztásuk, valamint tradicionálisabb életformájuk okán a legkevésbé számítottak a fürdőhelyek látogatói közé.

232 Jellemző, ahogy még 1934-ben, az egyik képviselőtestületi ülésen dr. Dulin Jenő a szabadfürdő létesítése mellett érvelt: „Meg kell változtatni azt a mondást, hogy a magyar ember az izzadtságában fürdik csak. Es lehetővé kell tenni, hogy legyen olyan hely a gazdaközönség részére, ahol pénz nélkül is lehet fürdeni.".

22

'

2

' Az iparban, kereskedelemben, közlekedésben foglalkoztattak részéről elsősorban a tehetősebb, polgári életvitelűek, alkalmazottak, illetve a fiatalabbak, iparos és kereskedő segédek fordultak meg a város fürdőhelyein. Természetesen már akkor is jellemző volt az a korcsoportok szerinti megoszlás, miszerint a strandokat, uszodákat nagyobb számban a fiatalok és a gyermekkornak keresték fel. A fentieket is figyelembe véve valóban gazdagság jellemezte az 1930-as évek Szekszárdjának fürdőviszonyait: a város lakossága három fürdőhely között válogatgathatott. Azonban e három fürdőhelyről - amint a korábbiakról is - elmondható, hogy a fejlesztésükre nem került sor, a minőségi változást új létesítmények létrejötte jelentette. így nem került sor egy-egy intézmény, fürdőhely olyan fokú fejlesztésére, mint ami a korabeli Sopronban valósult meg. Ott ez a kedvező idegenforgalmi adottságok mellett elsősorban a tekintélyes számú polgárosult rétegnek volt köszönhető. A századforduló éveiben Sopronban már olyan szervezetek tevékenykedtek, amelyekre Szekszárdon nem volt példa: városszépítő, valamint turista egyesület, stb.. Sőt, tehetős soproni polgárok - 1920-ban Idegenforgalmi Rt.-vé szerveződve - rövid időn belül minőségi fejlesztéseket hajtottak végre az adottságai alapján sok szempontból Csörgetóra emlékeztető 1 TMÖL, Alispáni i. 2117/1913. 2 Az 1920. évi foglalkozásszerkezet adatai megtalálhatók TÓTH (1989), 295. 3 TMÖL, Szekszárd város i., képvt. jkv., 1934. június 28.-i ülés előtti napirendi felszólalások 390