Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Buda Attila: „Különös emberi háló”– Ami a Babits család levelezéséből kimaradt
De az is elképzelhető, hogy fel kell adni az egységes középosztállyal kapcsolatos kép megalkotását, mivel maga a fogalom csupán egy gondolati konstrukció, s a társadalmi közép körülhatárolható és egységes jellege Magyarországon merő illúzió. Már Szekfű Gyula felhívta a figyelmet: a fogalmi meghatározást többek között az is nehezíti, hogy a középosztály tartalmának tisztázásához revideálni kellene például a nép, nemzet, faj fogalmát, - e művelet elvégzése azonban az elmúlt nyolc évtizedben mindig az előfeltevések túszává vált. Hiszen a középosztály Magyarországon a nemes-polgár-értelmiségi hármasságában igen eltérő társadalmi helyzetű rétegeket egyesített, amelyek már önmagukban is a XVIII.-XIX. század fordulójára erősen differenciálódtak, s a különbségek később is fennmaradtak; a jobbágysorban élő kisnemes, a pozsonyi borkereskedő és a megyei kishivatalnok életmódja éppen úgy eltért egymásétól, mint a katonatiszté, a háztulajdonosé vagy a gimnáziumi tanáré. A középosztály, a polgárság, az értelmiség nem egymást automatikusan fedő fogalmak, ezért finomodott a megközelítés is annyiban, hogy a legújabb történeti szakirodalom inkább az úri rend - középpolgárság, köztisztviselői középosztály, „polgári" középosztály és értelmiségi középosztály meghatározásokat használja egyszerre és egymás mellett, mintegy elválasztva és pontosítva következtetései tárgyát. Ha pedig ez így van, akkor nem mutatkozik jobb megoldás a részletek vizsgálatánál, mert egy mozaik még mindig pontosabb képét adja a valóságnak, mint az arról készült, talán teljes, ám felettébb elmosódott kép. Körülbelül egy évtizede annak, hogy Babits Mihály műveinek kritikai kiadása közben kiderült: a család tulajdonában több olyan levél és egyéb dokumentum is található, amelyek ugyan bizonyos pontokon a kritikai kiadáshoz kapcsolódnak, azonban tartalmuknál fogva önértékük is van. Miután pedig közgyűjteményekből is előkerültek a családi levelezés egyéb maradványai, lehetőség nyílt azok publikálására. Amikor azonban 1996 őszén a Babits Könyvtár első darabjaként, de kettes sorszámmal megjelent A Babits család levelezése című gyűjtemény, - amelynek bemutatója nem sokkal később éppen Szekszárdon volt-, még nem lehetett tudni, hogy néhány év múlva követni fogja ezt egy hasonló terjedelmű, az előbbit kiegészítő válogatás. Igaz ugyan, hogy akkor még volt mintegy húsz levél, amely terjedelmi okokból kimaradt az első kötetből, azt viszont nem sejtette senki, hogy különböző közgyűjteményeinkben még mindig rejteznek ezeken kívül is a Babits család egyes tagjai által írt, vagy velük kapcsolatos levelek. Azt sem lehetett előre látni, hogy a kutatás előtt lassan feltáruló XX. századi írói hagyatékok hasonló kéziratokat is tartalmaznak, de legfőképpen azt nem, hogy Stockinger Györgyi 9 halála után még egy utolsó, a család tulajdonában lévő kéziratanyag szabadul majd fel. Jelenleg tehát a mintegy 2500 darabból álló családi levelezés több gyűjtemény állagaiban található, kiemelkedő számban Szekszárdon, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Babits Emlékházában, azután az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Közülük 320 megjelent az előbb említett gyűjteményben, s kiadás előtt áll a második, 460 levelet tartalmazó kötet is. A levélírók általános jellemzése Mi adja e két gyűjtemény jelentőségét? Az, hogy egy olyan, társadalmilag ugyan köztes, az összlakosságot tekintve kisszámú társadalmi csoport életéről tudósítanak, amelynek tagjai azonban számarányuknál sokkal jelentősebb szerepet töltöttek be; hivatásuk, világlátásuk és civilizációs állapotuk identitásának rendeli alá a középosztály szociológiai jelenségét, másrész, félig-meddig kizárja belőle a polgári élethivatások középrétegbeli megfelelőit. S ezzel a középosztály két fő komponensét, mint két külön, egymástól elzárt világot határozza meg. [...] a köztisztviselői identitás a középosztály polgári feltételeinek a hiányában nem teremthetett tényleges középosztályt; [...] a polgári attribútumok (megfelelő jövedelem, képzettség, életmód és habitus) mellett képződő középosztály az úri és a polgári jelzővel illeteti középrétegek ha talán nem is egyenrangú részvételével zajló folyamat közös eredménye. " = GYÁNI - KÖVÉR 2003. 289. p. 5 SZEKFŰ 2002. Különösen a tanulmány első, elméletibb része a 13. és 31. oldalak között. Itt vázolt gondolatainak egy része megjelenik emblemetikus összefoglalójában is: SZEKFŰ 1934. (Három nemzedék és ami utána következik. Több kiadásban is.) 6 GYÁNI - KÖVÉR 2003. [A vonatkozó fejezeteket Gyáni Gábor írta: 258-291. p.] 7 A tanulmány írója itt szeretne köszönetet mondani Sipos Lajosnak azért, mert 1992-ben lehetővé tette, hogy bekerüljön az általa vezetett kutatócsoportba, Kenyeres Zoltánnak, mert a következő években engedte, hogy kutatásait önállóan is folytathassa tovább, és főleg a Babits-kiadásban részt vevő, Babits Mihály életével és életművével foglalkozó fővárosi és szekszárdi kutatóknak, hogy a legkollegiálisabb módon befogadták maguk közé. 8 A Babits család levelezése. (Szerk., vál., szöveggond., bev., jegyz.: Buda Attila.) Bp., 1996, Universitas. 9 Babits (IV) Istvánnak, Babits (IV) Mihály öccsének a felesége. 38
