Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig

A Kalicza Károly festő által „művészi alkotásban kiállítóit" 1,5 m x 2,5 m nagyságú festmény a tavat ,,(...) a fürdőházakkal, s az úszókkal együtt: föllébb a restauratiót, a parkot a sétáló és mulató közönséggel. " ábrázolta. A fürdő 1882. június 22-én nyitotta meg kapuit az érdeklődő látogatók előtt, míg az ünnepélyes megnyitóra július 2-án, hűvös, esős időben került sor. A kedvezőtlen időjárás az érdeklődök csekély számában is éreztette hatását. A Szekszárd Vidéke beszámolója szerint az Ettl által adott ebéden az uradalom és a sajtó képviselőivel együtt is csak tizenhatan vettek részt. Azonban a helyiek már a hivatalos megnyitót megelőzően nagy számban vették birtokba a fürdőt, így a helyi lap beszámolói szerint Péter-Pál napján 60 magán- és bérkocsi kereste fel a tavat.

52 Az úszni tudók részére a trambulinnal és fényű-kereszttel felszerelt nyílt tó is rendelkezésre állt. További kiegészítésként csónak és szandolin színesítette a fürdőre kilátogatok szórakozási lehetőségeit. ~ A kor gyakorlatának megfelelően a fúrdőházban nők és férfiak csak elkülönítve fürödhettek. Az első szezonban ezt úgy oldották meg, hogy a nők délelőtt nyolctól tizenkettőig, míg a férfiak azt követően, délután foglalhatták el a fürdőházat, illetve az uszodát. Ettl József 1883-ra azonban e helyzeten is változtatott, külön női uszodát emelt, melyet a meglévő fürdőház északi oldalához kapcsolódva épített fel.

54 Az elkészült női fürdő ünnepélyes átadására Péter-Pál napon került sor.

55 A készülődő örömünnepet Hosszú Tóbiás álnéven jegyzett pajkos sorok azonban megtörni látszottak: „(...) bevallom gyengémet, nagyon jól esett a mi ezután nem lesz: hogy ha már nem hölgyekkel, de legalább utánuk fürödhettem! Azokkal a hullámokkal érintkezni, melyek kevéssel előbb annyi szép hölgy bájait nyaldosták!". De végül a fúrdőtulajdonos részérői ez a panasz is orvoslást nyert, habár döntésében nyilván nem ez vezette. Ugyanis a női fürdőház átadását követően, az úszásoktatás érdekeire hivatkozva a nők és férfiak napszakonként cserélgették a fürdőházakat: mégpedig délelőtt nők illetve férfiak egymás uszodájában, míg délután a sajátjaikban fürdőitek.

5 Vélhetően a helycserét az indokolta, hogy a női uszoda nem volt elég tágas az úszóoktatáshoz. Az oktatás egyébiránt 1882-ben az úszómester szerződtetésével, július l-jét követően indult meg, s az egész évadra szólóan 8 forintba került. Az úszni vágyók és tanulni szándékozók részére fenyődeszka is rendelkezésre állt. Az oktatás hatékonysága ennyi év távlatából nyilván nem ítélhető meg, mindenesetre Stankovich József budapesti úszómester 1883. évi munkájának értékelése kapcsán 47 személyt említett a helyi lap, akik befejezték már az úszni tanulást. Érdekes, hogy döntő többségük (32) nő, köztük olyan vagyonos polgárasszonyok is, mint Fejős Imréné, Ferdinánd Józsefné, Leitersdorfer Mórné vagy Örffy Lajosné.

58 Mindegyikükről elmondható, hogy a város elitjének tagjai, férjük a nagyközség és a megye virilistája. De a névsorról összességében is igaz, hogy közel felét teszik ki a virilis családok - köztük Augusz Imre báró tagjai, és a többiek nagy része is értelmiségi vagy hivatalnok, vagy ilyen családból származott. Egy-két Szekszárd Vidéke 1885. augusztus 20. melléklet 4. 50 Tolnamegyei Közlöny 1882. június 25. 2., július 9. 3. 51 A visszafogott érdeklődés Ettl Józsefet természetesen rosszul érintette, de legfőképp azt sérelmezte, hogy a város - annak ellenére, hogy a fúrdőtulajdonos az egész tanácsot meghívta - nem képviseltette magát. Ettl ünnepi beszédét, valamint Szűcs adófelügyelői helyettes, Módly László főpénztárnok és a Szekszárd Vidéke szerkesztőjének, Geiger Gyulának a tósztjait követően a legnagyobb érdeklődés egy „programon kívüli produkciót" kísért. Az egyik vízrebocsátott szandolin felborulását követően valóban a tó - és az abban történtek - kötötték le a megnyitó összes résztevőjének figyelmét: „Nagy zavar - mindenki fut a Csörgetóhoz. Hát a kis szandolin fel van fordulva s a körül ficz.ánkol egy csizma - gazdástól, hol föl- hol lemerülvén - a mélybe. A fuldokló megkaparintván végre a szandolint, abba kapaszkodott, majd nagy rudakat nyújtván a segítségére, szerencsésen kimenteni sikerült. ". Szekszárd Vidéke 1882. július 6. 2-3. 52 Tolnamegyei Közlöny 1882. július 2. 3. 53 Szandolin: egyszemélyes, lapos fenekű, keskeny csónak. 54 Tolnamegyei Közlöny 1883. június 10. 3. Tolnamegyei Közlöny 1883. június 31.4. 56 Tolnamegyei Közlöny 1883. június 10. 3. 57 Tolnamegyei Közlöny 1883. június 31.4. 58 A nők érdeklődését a fürdő iránt a Tolnamegyei Közlöny cikkírója a következőképpen kommentálta: „(...) a nők, kik- miután az ő számukra készült uszoda megnyitatott - olyannyira elemükbe vannak, hogy még a táncz se kell nekik, ha úszhatnak. Mert így történhetett meg az legközelebb a casinoban tartott tánczestélyen, hogy csak tizenkét pár tánczolta a négyest. Persze, mert a többi a fürdőben kiuszkálta magát, s elfáradva otthon pihent. " Tolnamegyei Közlöny 1883. július 22. 2. 360