Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig

szekszárdi tartózkodásakor, 1865-ben született naplójából való. A tizennyolc éves leány által megörökített idill szinte megkapó: (Szeptember 7.) „Ebéd után két kocsin a Csörge-tóra mentünk. Az omnibuszban az Abbé" , mama, Midé, Helén, Rosty' , Reményi , Toni és én foglaltunk helyet. A Csörge-tó egy síkságon elterülő tavacska; megérkezve halászokat láttunk, akik már kivetették hálójukat, néhány halat, rákokat fogtak, amiket a parton gyújtott nagy tűzön mindjárt el is készítettek. Ezalatt az Abbé, Rosty, Bülow báró és Plotényi urakkal egy bárkába szálltak. Bájos kép tárult most szemünk elé: a lenyugvó nap vízre hulló utolsó sugaraival világította meg a tájat, csodálatosak voltak a növényzet különféle árnyalatai. A tavon bárka úszott, benne az Abbé álló alakja, Bülow horgászott, Rosty és Plotényi eveztek. Utána ezek az urak kiszálltak a bárkából, a parton álló kis fapavilonban mentek, ahol halat és süteményeket fogyasztottak. Albanichné volt szíves e kis uzsonnát összeállítani. Az étkezés alatt Reményi Hiadornak egy Lisztnek ajánlott, szép magyar költeményét olvasta fel, amelyet előbb a parton franciára fordított. A nagyon szép költemény mély benyomást keltett a jelenlevőkben. Hazatérve a jó Abbé így szólt: „Ez a halászat nem csodálatos, hanem gyönyörű volt! ". "

35 A tó és környéke 1894-ig a szekszárdi közalapítványi uradalom tulajdonában volt. Bérlője az uradalomtól meghatározott időszakra vette bérbe. Az 1860-as években a bérlő valószínűleg Albanien György kereskedővállalkozó, aki korábban az uradalom regálebérlője volt.

36 Mint az eddigiekből kiderült, a fürdő megépültéig a tó vízét főként halászatra, lóúsztatásra, búzamosásra, valamint idővel jegének eladására használták. Ettl József csörgetói fürdője Szekszárdon 1880. június 6-án adták át a sétakertet, melyet már a polgári életforma terjedése hívott létre. A szabad levegőtől elszakított és a négy fal közé szorulók növekvő seregével természetes igénnyé vált, hogy a városban alakítsanak ki felfrissülésre, kikapcsolódásra alkalmas sétahelyet, melynek a szűk „várkert" - a vármegyeház kertje - már nem felelt meg.

37 A felfrissüléssel, szórakozással és mozgással kapcsolatos igény mellett, a sétakerthez hasonlóan, a városlakók társasági élet és természet iránti vágya volt az, mely megteremtette a szükséges keresletet a fürdő létrehozásához. Ennek kívánt megfelelni Ettl József, aki a Csörgetónál 1882 nyarára kiépítette fürdőjét. Ettl József minden valószínűség szerint Szekszárdon a legalkalmasabb személy volt egy fürdő létrehozására. A szekszárdi polgárcsaládból származó vállalkozó-mérnök fürdője építésekor 38 éves volt." 29 Liszt Ferencet említi Abbé néven a napló írója. 30 Rosty Pál (1830-1874) utazó, író, zenebarát. A szabadságharc leverését követően Münchenbe, majd Párizsba menekült. 1856-től több mint két évet töltött az amerikai kontinensen. Jelentős szerepet játszott a vízi sportok terjesztésében. SZINNYEI 1906, 12061207. 31 Reményi Ede (1829-1898) hegedűművész. A szabadságharc leverése után emigrált, sikeres koncertkörutjaival bejárta az egész világot. Liszttel Weimarban barátkozott össze, 1860-ban kapott amnesztiát. RÉVAI 1924, 151. 32 Bülow, Hans Giudo von (1830-1894) német zeneművész. 1851-ben került Liszt környezetébe, 1857-1869 között Liszt lányának, Cosimának első férje. RÉVAI 1912, 164. 33 Plotényi Nándor (szül.: 1843) hegedűművész. Reményi Ede tanítványa, hosszabb ideig zongorakísérője. RÉVAI 1922, 518. 34 Jámbor Pál költői álneve. 35 Augusz Anna: Emlékezés a mi nagyszerű Abbénk - Liszt Ferenc - szekszárdi (eredetiben: szegzárdi; Cs.E.) - tartózkodására című, francia nyelven írt, kéziratban 21 oldalnyi naplója (ford.: Cséke Miklós). Először megjelent: HADNAGY - PRAHÁCS 1969, 241. 36

GLÓSZ(1989), 241. 37 TÓTH (1989), 290.; TÖTTŐS 1986, 29-30.; Amint a Tolnamegyei Közlöny cikkírója írta, a forró nyár ellen a szőlővel rendelkezők akként védekeztek, hogy szőlőikben töltötték idejük nagy részét, és egy sétakert hiánya természetesen a földművelők számára sem volt nélkülözhetetlen. Azonban, akikre az előbbiek egyike se volt igaz „(...) kényszerülvén lakásaikban benn maradni, csak ujjaikat tördelik s a nagy hőségtől indíttatva mondják egymásnak: „de borzasztó ez a nyár, nincs hely, hol üdülést találna az ember!". " Tolnamegyei Közlöny 1878. szeptember. 8. 1-2. 38 Az 1890/91. évi szekszárdi választói névjegyzéken szerepel édesapja, Ettl János házbirtokos is. TMÖL, Központi Választmány iratai. 358