Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

A vasútépítésekkel jelentősen csökkent a Dunának, mint víziútnak a jelentősége. Báta korábbi közlekedési csomópont szerepét az 1909-ben elkészült vasúti híd és a Baja-Bátaszék közötti közút végleg megszüntette, amit az érintettek még évtizedekig nem hittek el, hiszen 1913-ban az első révet kőhíd váltotta fel, majd kövesút épült a Szigeten át a kompig, amely 1950-ig összekötötte Bátát és Szeremlét. A bátai dunai révátkelés azonban korábbi fontosságát már sohasem kaphatta vissza. Az ármentesítések, vízszabályozások, a vasútépítések miatt fontos haszonvételektől esett el Báta lakossága, de az áradásoktól megkímélt területeken alapjaiban változott meg a gazdálkodás, amely annak jövedelmezőségét is átalakította: a Sárköz népe - a kor általános felfogása szerint - meggazdagodott. 7. kép: A bátai szivattyútelep ipari műemlék épülete napjainkban Az ármentesítések után a földhasználat az egész Sárközben átalakult, így Bátán is, ami a szántóföldi müvelés, istállózó állattartás térhódítását, az ártéri haszonvételek visszaszorítását jelentette. A Sárköz gazdagságát egyértelműen az ármentesítésekre vezetik vissza, ugyanakkor Bátán az Alszög és Fölszög lakói nemcsak vallásukban, hanem életmódjukban is különböztek: az alszögiek élete jobban kapcsolódott a vízhez, míg a fölszögi katolikusok többsége a földből élt. Ez persze nem zárja ki, hogy az alszögi reformátusok között is számos, vagyonos nagygazda legyen. A lakosság növekedése dinamikus a 18. század végétől: 1787-ben 1660, 1828-ban 2664, 1783-ban 3364, 1900-ban 3982 lakója volt Bátának. Míg 1828-ban 2095 kh, 1895-ben már 3268 kh volt a szántó nagysága, a szőlőé 621 illetve 649, a rét területe is növekedett: 650-ről 800 kat. holdra. " De még mindig igen sok a legelő, a terület 20-22%-át teszi ki a 19. század végén. A megváltozó gazdálkodás miatt a régi vízhasználat egyre kevesebb jövedelmet biztosított, ezért a területeket a víz által veszélyeztetettebb részek felé igyekeznek növelni, így alapkérdés, hogy az ármentesítés eredményeit hosszú távon is fenn tudják tartani, hiszen immár nem a víz, hanem a szántó, szőlő, az istállózó állattartás jelenti a megélhetés gazdasági alapját. DÓKA, 1979.237-238. 241.p. 347