Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században
Az ünnepek és hétköznapok egymást váltották, ám az emelkedett hangulatú avatás előtt egy hónappal még súlyos megpróbáltatásokat kellett kiállni a falunak, hiszen a Duna gyorsan és drámaian be tudta bizonyítani, ha akar, nem tréfál, s hogy a víz az úr. De az ármentesítők munkája állta a próbát: Bátán a töltés és a védmüvek kibírták a víz nyomását, ahol viszont nem volt gát, ott mindent elvitt az áradás. „1897 augusztus hó elején Német- és Magyarországon rendkívül sok eső hullott, minek következtében a Duna annyira megáradt, mint e században még egyszer sem. A vízállás messze felülmúlta az 1876. évit. A Szigeten és a Bődében levő takarmány mind odaveszett. Ide aug. 11 -én reggelre jött meg a legnagyobb ár s a zsilip mérőjén a vízállás 728 ctmetert jelzett. A töltés 50 ctmeternyíre áll ki a hullámokból. Szerencse a hetek óta tartó csendes idő. A zsiliptől kezdve a vizsoron levő házak alsó része, az udvarok, a takarmány, a fa stb. mind víz alá kerültek. Az alszegen 120 ház áll a vízben s ezek közül egy éjjel 46 dőlt össze, alig maradt meg 10 ház. A Türr I. tábornok terve szerint épült és Bezdántól bajáig elvonuló Ferencz József csatorna Deák Ferencz nevű bajai zsilipjének mindkét kapuja a Duna óriási nyomása alatt bedőlt s az ár a Margittaszigetre rohant. Nálunk a veszély megelőzésére semmi hatósági intézkedés nem történt s a lakosság magára lett hagyva. Az alszegi kálvinisták káromkodnak, szidják az Istent s az embereket, kik eléjük kerülnek. Csak a közeli rokonok segítenek egymáson, a főszögi közönyösen nézi a veszedelmet s saját eleségét menti az ártér belső részéből. " 60 A dunai révek jövedelme hosszú időn keresztül nem kevés bevételt jelentett a tulajdonosnak, hiszen még mindig nagyon fontos a bátai révátkelés. De a lakók nem szívesen fizettek érte, ezért állandóan vitatkoztak arról, kit mi illet meg. A bátai rév bajai illetőségű bérlője 1876-ban fordult először a hatóságokhoz sérelmével, hogy a bátaiak ingyen járnak át a réveken, használják az eszközöket, amivel kárt okoznak neki. „Nagyságos Alispán Úr! Alázattal alól írott, mint a szeremlei és bátai dunai rév haszonbérlője, Báta község lakosainak azon vissza élése ellen, - hogy a révet dijj fizetés nélkül - káromra használják, 's rév edényeimet önhatalmúlag elviszik, - már évekkel ezelőtt folyamodtam. Tolna megye szegszár di járása szolgabirája Tekintetes Rausz Béla úrhoz, de eredmény nélkül, míg végre a Nagyméltóságú Minisztériumhoz benyújtott e tárgybani kérelmem nyomán f hó 11-én 3566 sz. alatt akként intézkedett „hogy meghagyta Báta község bírójának" miszerént a lakosság előtt dobszó által tegye közhírré, hogy mind azon bátai lakosok, kik nem saját földjeikre mennek, kötelesek 2 ft bírság mellett a révpénzt megfizetni, — azonban ezen végzés Báta községe által megfellebbeztetvén, nevezett Szolgabíró úr ezen rendelet végrehajtását felfüggesztette; - Pestmegye solti alsójárásának szolgabirája Tekintetes Szalay Antal úr szinte adott ki egy rendeletet, melyszerént meghagyatott Szeremle község birájának, hogy a díjjnélkül átkelőket fejenként 1 ft, - azokat pedig kik a rév edényeket önhatalmúlag elviszik 5 ftal bírságolja; - a mai- napon tartott Bajai vásár alkalmával Szeremle község bírája, a szolgabírói rendeletnek foganatot szerzendő, 2 megyei pusztázó hadnagyot a szeremlei révhez leküldött, - azonban Báta község birája Sümegi György és Pétsi Jósef a szeremlei parton levő révházhoz átjővén, a révészeket fenyegetés mellett a révpénz szedésről letiltották, ' s így ez által nekem tetemes kárt okoztak. Miért is oda járul alázatos esedezésem - miszerént ez ügyben haladéktalanul intézkedni méltóztassék, mert ez erőszakoskodó 's tetemes anyagi veszteségemmel járó eljárását a bátaiaknak tűrnöm nem lehet; mert nekem az ellen, hogy földjeik művelésére ' önnani szállításokra, hogy dijj nélkül mennek, a régi gyakorlat alapján - semmi kifogásom nincs, - de azt hogy ők bárhova mennek is, ' nem csak a bátai de a pestmegyei dunán is, dijj fizetés nélkül, 's hogy az én edényeimet rongálják, ' s engem károsítsanak, semmi féle törvénynyel össze fér he tőnek nem tarthatom. Alázatos kérésem után a legmélyebb tisztelettel vagyok Baján 1880 Julius 18 e1 " Nagyságos Alispán úrnak Alázatos szolgája Berger Fülöp " 61 Az öt évvel később lezárult eljárás szerint a bátaiak a későbbiekben sem fizettek révdíjat, de a révhez vezető utat helyre kellett állítaniuk és fenntartásáról is gondoskodniuk kellett. A komp Önhatalmú használatát ugyanakkor pénzbírság terhe mellett megtiltották. Ezzel csaknem egyidejűleg, 1881. november 13-án Báta ÖU História Parochiac 60-62. p. 61 TML. Alisp. i. 995/1879. 1880. július 18. 344
