Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

ellen a fia keresetet nem is formálhat: szabadsága lészen az atyának adni amit akar a fiának, de ha a házától el utasítani akarja a maga tettszése szerént teheti az atya az engedetlen fiával. " Persze nem minden idős ember érdemelte meg gyermekei tiszteletét. „Bizonyítjuk - és pedig a tiszteletet igénylő becsületes öreg kornak valódi szégyenére - hogy öreg Dorkó János máig is éltes özvegyhez nem illőleg faddi és más csavargó feslett erkölcsű nőkkel czimboráz és azokkal kint a szőllő hegyen becsületes érzést botránkoztató társalgást, mulatságokat űz, azokkal pazarolja el fia által keserves véres verejtékkel szerzett és részére kiadott javakat, szőlleje és bortermését. De nem csak feslett erkölcsű nőkkel, hanem az emberi társaság veszélyes mételyei a kóborló közbátorságot veszélyeztető egyéneknek is présházánál gyűlhelyet, tartózkodást szokott engedni. " Gyakran megesett, hogy gyermek és szülő összeszólalkozott és megkáromolták, esetleg meg is verték egymást. Decsen ,, özvegy Szűts Jánosné panaszt tett az eránt, hogy őtet a fia Szűts János megkáromolta, és megverte, meg hallgatván, ki világosodott, hogy Szűts Jánosnak édes annya önként kész akarva a fiába bele köt, és egyedül azért veszekedik, hogy János fiát a háztól el hajtani kívánná, és másik kis s ebbik fiával akarna lakni, ugyan azért özvegy Szűts Jánosné 12 órai árestomra, Szűts János pedig mivel az édes annyával veszekedett 12 páltza büntetésre ítéltetett. " A családon kívüli kapcsolatokban elvárt legfontosabb erény az időstisztelet. Ez az erény önmagában viselkedést rendező elvként szolgált, amely még a rang- és státus-megfontolásokat is sok tekintetben háttérbe szorítja. Az idősebb embernek nem érdemeiért, hanem pusztán életkora miatt járt a tisztelet. „Tóth Máté C

s apai András ellen panasza lévén, hogy a Kortsmán megkáromolta Nev

endos János bizonysága szer ént C

s apai András kezdett ugyan, de Tóth Máté is szaporította a pőrlekedést, azért elvégeztetett, hogy C s apai András Tóth Mátét, mint öreg embert kövesse meg, ez pedig engedjen meg amannak. " A tiszteletadás elsősorban illemszabályként jelent meg. Az idősebbet, néhány év korkülönbség esetén is, respektussal kell megszólítani, „bátyámnak" nevezni. Ha több férfi áll együtt, az idősebbet szólították meg. „Ha az öreg beszél, akkor nem szabad szólni. Aki közbeszól leintik. " „Az öreget illette meg, hogy első helyen ült. Jaj annak az öregnek már, akit hátul tesznek. "

6 A tiszteletadás legfontosabb kifejezésének a köszönést tartották. A gyermekeknek, a fiatalabbaknak előre kellett köszönteniük az idősebbeket, férfit, nőt egyaránt. Az időstisztelet normája egyházi oldalról is megerősítést nyert. Régi jegyzőkönyvekben gyakori figyelmeztetés az iskolamesterek felé, hogy tanítványaikban ezt az erényt kialakítsák. A ráhatás legfontosabb intézménye kétségkívül az iskola volt: Wosinsky Mór Múzeum Ethnográfiai Adattára - Decs közs. prot. 1803. nov. 27. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 764/1867. Decs közs. prot. 1823. máj. 20. - Az idősebb fiú Ivanis János megkapta jussát, „mégis nem hogy meg Hálálni tudta volna, hanem mint sok engedetlen fiak szokása, bennünket sok számtalan motskos szókkal szomorított és elletett, minket meg betsülni nem kívánt..." - Özv. Ivanis István Lovas Zsuzsanna 1812. aug. aug. 2. - „Mivel pedig Bogár Jánosné Leányom Pótsi Erzsébet engemet Férjével együtt először magához tsalt, de az utánn (noha minden Házi eszközöket a másik Leányomtól Potsi Sárától föl vittem hozzá) mégis engemet magától el vert azon idő alatt is pedig míg nálla voltam, számtalan keserűségekkel illetett gondomat sem viselte sőt káromkodásokkal, Vén Disznó nevekkel illetett tehát nékie semmi nemű Javaimból semmit sem hagyok... " - Potsi János 1812. márc. 10. - „Jóllehet Péter fijam maradott az atyai ház. és 2/8 sessioba minden hozzá tartozandókkal örökösnek, - úgy az atyai ősi szöllöm is Bogár Judit leányom Balha Mihály hitvesével egyenlően megosztatott, és minden egyéb paraszti gazdaságbeli eszközök is ezen fijamnál osztatlan és kifizetetlen marattak, - még is engem, mint anyát, ki rabságba létele alkalmakor is özvegyi állapotomba gazdaságomat kiszabadultáig épségben fenntartottam, magától elvetett, sőt illetlen káromkodásokkal is szidalmazott s nem is tart, de még haldokló beteg ágyamba sem kívánt meglátogatni..." - Özv. Bogár Péterné Osváld Judit 1824. júl. 25. - „Anna leányom semmit sem kap mivel utolsó óráimban is a meglátogatás helyett is azt izené, hogy ha a férgek eltúrnak ágyamban is, még sem jön látásom vagy segítségemre... " - Özv. Baráti Istvánné Szél Erzsébet 1830. dec. 17. „Minek utána 4 esztendői özvegységem után János fijammal való gyűlöletes életet meguntam volna annál inkább, hogy még meg sem is betsülé mint, hogy baltával és vasvillával többször kergetelt és agyon ütésemre törekedvén s tartani egy átajaba nem akart s belette fertelmes szitokkal illetett s utóbb azzal a mondással hogy esztendő múlva külömb gazda lesz nálam elhagyott, s már másfél esztendő olta velem egy lakhelye nintsen... " - Végh Péter 1831. nov. 20. - „...gyámoltalan világtalan létemre kissebbik fijam Jánosnak szárnya és gondviselése alatt nyugodván békességgel, - a midőn a másik külön lakó Mihály fijam ezt nem érezvén söt fülem hallatára meg átkozott, s a küszöbön körösztül laszintott vén lelkemet össze mívelvén... " - Ör. Mester Mihályné Nagy Judit - „Mivel néhai fijam Szekeres János nem csak soha meg nem betsült, és gondviselőm nem volt, hanem inkább még háromszor meg is tagadott s sok féle méltatlanságokkal illetett... " - Özv. Szekeres Jánosné Bogár Judit 1852. febr. 20. - „M. Pörnyi István a napának megszidalmazásáért, és kétszeri megütéséért - 12 pálca. " - Decs közs. prot. 1822. jún. 8. - „Jónás János panasza: nála lakó veje Pusztai József már nem egyszer meg káromolta s szavát fogadni nem kívánja, most pedig a mellett, hogy Istenéi öszve mívelte, s nyakra valójánál fogva megfújatni kívánta - 12 pálca". - Decs közs. prot. 1842. dec. 4. Alsónyék közs. prot. 1789. júl. 5. - Alsónyék református egyház tulajdonában. JÁVOR 2000, 606-607. 316