Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

jövedelemből egy pár csizmát vásárollak volna, most is midőn András jijamhoz által költöztettem mezítláb minden csizma nélkül kellett lőlök megválnom.'" Ötvenen túl - egy-két kivételtől eltekintve - az ember semmiképpen sem számított már a társadalmi életben: vagy öreg volt, vagy beteges. Ez még a 17. századra is igaz, de a 18. századra már nem. Ekkor új jelenség tűnik fel: az öregek ideje. Az emberek irtózni kezdenek a társadalmi haláltól, amely korábban megelőzte a filológiait. Arra törekednek, hogy az addig szokásos életkoron túl is folytassák aktivitásukat. Franciaországban pl. XV. Lajos uralkodásától kezdve egyre több öreg lépett fel a történelem színpadán, igazi öregek ők. Sőt mi több, az életkor megszentel, egyfajta tiszteletet kölcsönöz. Elmúlt már az az idő, amikor kigúnyolták az aggastyánokat. Az aggok jól védekeztek, néha egyenesen kedvező előítélet alakult ki velük szemben.

45 Az öregek kiváltságos helyzetét azonban a 18-19. század gazdasági-társadalmi változásai alaposan átalakították. Az ipari forradalom során kialakult új technikák megkérdőjelezték a régi készségek további hasznosíthatóságának fontosságát, a modern oktatási rendszer kiépülése pedig az idős generációk amúgy is avuló ismeretanyagon alapuló, tanító és tanácsadó szerepét csökkentette, illetve másodrendűvé változtatta. Az öregek kivételezett helyzete fokozatosan megszűnt, lassan a társadalom perifériájára szorultak. Adataink azonban azt bizonyítják, hogy a Duna mentén, a Sárközben a 18-19. század fordulóján az idős emberek meghatározó többsége családban élt. Nemcsak magányos személyt találunk elvétve, hanem a kizárólag házastársával vagy egyetlen gyermekévei-rokonával élő idős emberek száma is elenyésző. Különösen az idős férfiak élnek viszonylag jobb helyzetben, mivel közel 90 százalékuk önálló háztartás feje, melyben rendszerint több házas és nem házas gyermekével él együtt. Alacsony közöttük az özvegyek aránya is, ami arra utal, hogy amennyiben feleségük korábban elhalálozott, akkor túlnyomó többségük újraházasodik. Ebben a korszakban még az idős nők többsége sem magányosodik el, bár férje halála után a háztartás vezetésének pozícióját, általában sokkal kevésbé tudja megtartani és újbóli házasságkötése is lényegesen ritkább. A gyermekekkel való együttélésre azért is szükség volt, mert az állam, a helyi önkormányzatok és jótékonysági szervezetek nem juttattak jövedelmet azoknak a szegényeknek, akiknek nem volt családjuk vagy rokonságuk, amely támogathatta volna őket.

46 Ezért a családmag bajba jutása esetén elszegényedőknek a nagycsaládra és rokonságra kellett támaszkodniuk. Ez a tény szükségképpen erősen befolyásolta a háztartás Ör. Mihály András 1840. ápr. 26. ARIES 1987, 326-335. Ez még a 19. század közepén is gondot okozott, ekkor már az önkormányzatok is felfigyeltek erre a problémára. Decs község vezetői 1867-ben összeírták az éhhalál szélén álló lakostársaikat. „Miután községünkbeli illetőségű alább elöl sorolt munka képtelen tökéletes vagyon nélküli egyének hozzá tartozóikkal az éhei hálás küszöbén állnának, a borzasztó esetet megelőzni kívánok ne hogy, még a közbátor létre is fenyegetővé fajuljon - az. ínség kasszából pénzt kérünk. " Kelemen József főszolgabíró vizsgálja ki az esetet. Jegyzőkönyvéből csak az idősekre vonatkozó részeket emeljük ki. A 13 személyből 8 fő 60 éven felüli. Csath István 72 éves özvegy bognár mester, azonban öregsége miatt mesterségét nem űzheti, s általában munkára képtelen, van neki férjnél két leánya, egyik Pilisen, másik Őcsényben, ki azonban maguk is szegény sorsban élnek. Van még egy fia, ki Baranyában Magyarmecskén tanító, ő azonban szülőföldjét elhagyni nem akarja. Van neki zsellér háza és ehhez 2 hold szántóföldje, melyet most víz borít. Házából van 20 frt évi jövedelme, de jelenleg élelmiszerei elfogytak és dolgozni képtelen ezért igényel hatósági segélyt. Kat. Sallai István 84 éves özvegy, van egy zsellér háza és ezzel két hold szántóföld tulajdonosa, házából 18 frt. évi jövedelme, két fia van, egyik csavargó, őt segíteni nem képes, másik 19 éves jelenleg beteg, munkaképes, de ennek munkája mellett ő sokat nélkülözni kénytelen. Özv. Döme Istvánné Tikos Erzsébet 70 éves, munkaképtelen, néhai férje után évente 2 akó bor és egy kila búzából álló özvegyi tartást élvez, egy föld nélküli kis viskója van, egyébként vagyontalan, első férjétől két gyermeke van, kik azonban szintén vagyontalanok. Özvegy Gloze Antal 60 éves, négy apró gyermek attya, kik közül a legidősebb 12 éves. Egy föld nélküli ház tulajdonosa, melyből a lakáson kívül egyéb jövedelme nincs, mesterségére nézve asztalos, de jelenleg munkája nincs, más munkára pedig képtelen. Bárdi János 75 éves, nős, munkaképtelen, nyomorult nejével együtt, egy zsellér ház és ezzel két hold föld tulajdonosa, házából lakásán kívül jövedelme nincs, van egy leánya, kinek férje vagyontalan napszámos, őket nem segítheti, munkaképtelenek lévén élni nem képesek. Dénis István 66 éves, nős Bévárdi Évával, ki 56 éves, mindkettő öregsége miatt nehezebb munkára képtelen, van egy föld nélküli kis házuk, mely a lakáson kívül egyéb jövedelmet nem hoz, és 151 négyszögöl nagyságú szöllejük, van két leányuk férjnél, kik szintén vagyontalan napszámosok, és szüleiket nem segélyezhetik. Özv. Bogár Péterné Szűts Éva mintegy 60 esztendős, egy föld nélküli viskónak tulajdonosa, egyébként vagyontalan, eddig fonyásból élt, de nehezebb munkára öregsége miatt képtelen, van neki egy leánya férjnél, ki azonban szintén minden vagyon nélküli napszámból tengődő egyén. Sárközi Mihály 60 éven felüli muzsikus cigány, ki azonban megsiketült és ezért mesterségéből élni képtelen, egyébként is öregsége miatt munkára nem alkalmas, egészen vagyontalan, van egy fia, muzsikus cigány, ki azonban saját családját is alig élelmezheti. - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 449/1867. 312