Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében
1966-ban, nyaka 1969-ben került begyűjtésre. H.: 5,2 cm. M.:3,8cm. Ltsz.:P.84.58.1. Lelőhelye: Jeni Palánk, terepbejárás, felszíni szórvány. Egyéb mazatlan és mázas hódoltságkori cseréppipák A török, vagy török eredetű pipák további csoportjainál - be kell vallanunk -, közel sincs annyi támpontunk az időrend megállapításához és az annak megfelelő besorolásukhoz, mint volt a mazatlan, vörös pipák esetében. A két hivatkozott munka megállapításai sem látszanak minden vonatkozásban meggyőzőnek, s ezen túlmenően a Tolna megyei anyagban több olyan - kétséget kizáróan török eredetű - pipát, vagy töredéket találunk, amelyek a javasolt típusok egyikébe sem sorolhatóak. Az alábbiakban ennek megfelelően, csoportosítva közöljük pipáinkat és csak ott jelezzük típusba tartozásukat, ahol azt biztosnak látjuk. A tévedés lehetősége igen nagy, mert sok esetben csak nyakak szárvégei, fej- és kehelytöredékek, fejek, illetve ezek kombinációi maradtak meg. Olyanok, melyek a többi részlet ismerete nélkül több helyre is besorolhatóak lennének. Úgy véljük azonban, hogy pontos leírásukkal és adataik, valamint fényképük közlésével segíthetjük a későbbi kutatómunkát. Amennyiben a 90°-os, vagy annál nagyobb nyak-fej hajlásszögű pipákat Kovács Béla nyomán a „hollandi" pipákhoz közelállóknak fogadjuk el, úgy ezekhez sorolhatjuk a 44-46. számú töredékeket és a 47. sz. csaknem ép példányt. Ezek közös jellemzője csaknem fehér anyaguk, csillogó sárga mázazásuk és felületük gyakran vájatolással való díszítése. 25 Ide tartozik a fejének oldalán plasztikus rozettadíszt viselő, ugyancsak fehér anyagú, sárga mázú apró töredékünk (48. sz.), de ugyanebbe a körbe sorolta Kovács Béla a Dobó István Vármúzeum zöldmázas töredékét is, aminek hengeres nyaka „két plasztikus virágszirmot képez, amelyből a hengeres fej nő ki"? 1 A palánki vár területéről származó csontfehér színű, mazatlan töredéken (49. sz.) a szárat négy ugyanilyen virágszirom fogja közre, s a hengeres fej indításán a fej oldalán volt plasztikus dísz töredéke is fellelhető. Ennek egyszerűbb, dísztelen változata az ugyancsak töredékes 50. sz. példány. Az 52. számú, fehér anyagú, sárga mázas pipa lapos, tányérszerű fejével és nyolcszögletű nyakának jellegzetes sarkos kiképzésével, formáját tekintve szinte teljesen megegyezik a Szegedi Vár egyik mazatlan, szürke színű, XVII. századi pipájával. A palánki várfeltáráson előkerült, sérülése ellenére is bemázazott példány annyi eltérést mutat, hogy nyakgyűrűjét nem mihráb sorok, hanem S vonalakból álló csavart mintázat díszíti. Az egykor bordákkal díszített hengeres kehely mindkettőről letörött." A fej egyik, vagy mindkét oldalán rozettával díszített pipák készítése a XVI. század elejétől kezdődően, a hódoltsági időszak egészén nyomon követhető, sőt tovább is terjeszkedik azon. A fejjel hegyesszöget bezáró nyakú, mazatlan pipáinkon közös az, hogy a hengeres kelyhű fej oldalán lévő rozetták gyakran elnagyoltak, elmosódottak, vagy éppen csak jelzésszerűen vannak jelen. (53-55. sz.) Ugyanakkor mindegyiken megtalálható a kehely peremének és a hengeres nyaknak mintázó hengerrel felvitt díszítése is. 29 E típus egyik legkésőbbi darabja az ugyancsak Palánkon feltárt, barna színű fej-kehely töredék (57. sz.), amelynek elliptikus átmetszetű nyakából csak egy kis csonk maradt meg. A fej ellapított alján és két oldalán lévő, indákkal összekötött levél-, illetve korong alakú plasztikus díszek még a rozetták emlékét őrzik, de már erősen átértelmezett változatban. Kihajló szájperemű példányunk több ponton rokonságot mutat a TOMKA Jelen munkánk gyenge pontja, hogy nem ismerjük a különböző hazai és külföldi múzeumok megbújó, még nem ismertetett török pipáit, s a vonatkozó külföldi szakkönyvek és cikkek beszerzése is nehézségekbe ütközött. E hiány pótlása után minden bizonnyal könnyebb és megbízhatóbb lesz gyűjteményünk pipáinak besorolása is. » KOVÁCS 1963, 246. KOVÁCS 1963, III. t. 4,6,7., valamint KALMÁR 1959, LXXVIII. t. 7-8, 13. TOMKA 2000a 1. táblázatában az 1650-1700-ra datált példányokat díszíti hasonló rozetta. KOVÁCS 1963, 246. és III t. 3. TOMKA 2000a, 1.1. 9., TOMKA 2000b, 122, 5a/8. A Palánkon feltárt 53. és 55. számúval csaknem azonos, Simontomyán kiállított példányon (54. sz.) a „Nagy Rondella" felirat olvasható, ami talán reményt nyújt a többi „simontornyai" pipa lelőhelyének későbbi beazonosítására. 273
