Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Gál Erika: Murga – Schanz 13. századi földvár állatcsontleletei
Összefoglalás Murga - Schanz lelőhely állatcsont anyaga közepes nagyságú. A hasonló korú és típusú leletegyüttesek általában pár száz, ritkábban ezren felüli csontot tartalmaznak. Az itt tanulmányozott csontokból hét háziállat fajt - köztük két baromfit -, valamint két vad emlőst és egy halat sikerült azonosítani. Ez utóbbiak az összleletszám 1%-át sem képviselik. A háziállatok közül a sertéscsontok száma meghaladja a szarvasmarháét, ám a becsült egyedszám megegyezik a két faj esetében. A kiskérődzők maradványai mintegy felét teszik ki az előző haszonállatokénak és egyedszámban is elmaradnak azoktól. A három legjobban képviselt faj hasonló arányát a 13. sz.-i Váralja - Várfőn figyelték meg. A szarvak teljes hiánya miatt a kérődzők fajtájára vonatkozó adatokat Murgán nem kaptunk. Az azonosított fajok, a zömében fiatal és kifejletlen állatokhoz tartozó leletek, valamint az észlelt tafonómiai jellegzetességek arra utalnak, hogy a földvárban felhalmozott ételhulladéknak egy részét találtuk meg. A szarvasmarhát és sertést szinte kizárólag élelmezés céljából hasznosították, iga vonásra is használt érett marhára csupán egy pár csont utal. A juhokat és kecskéket, valamint a baromfikat inkább másodlagos termékeikért - tej gyapjú, toll és tojás - tartották. Emberi beavatkozásra és fogyasztásra utaló nyomokat is leginkább a szarvasmarha- és sertéscsontokon találunk, ami összefügg a felhasznált mennyiséggel, valamint az állatok termetével és fokozott mértékű hasznosításával. Bár kutyacsont nem került elő a tanulmányozott anyagból, a rágások nyomai sok csonton megfigyelhetők, ami szerint a kidobott ételhulladékhoz jól hozzáfértek. A konyhahulladék közé -másodlagos felhalmozódás következtében - nem fogyasztott állatok (macska, róka) csontjai, illetve műhelyhulladék is bekerült. A lemészárolt állatok életkora alapján a legtöbb ételhulladék télen, ill. tavasz elején keletkezhetett. Ez az időszak gyakran egybeesik a télire felhalmozott takarmány kimerülésével, amikor jobban megéri levágni a süldő korú állatokat, mint nagy erőfeszítések árán tovább etetni. A csontfelhalmozódás kora tavaszi időszakát megerősítik a fiatal állatok maradványai. Murga - Schanz földvár állatcsont anyagából meghatározott fajösszetétel alapján városi vagy nemesi lelőhelyre gondolhatnánk. A Mende - Lányvár lelőhelyen tapasztaltakhoz hasonlóan, nem falusi jellemvonás a baromfi viszonylagos gyakorisága (a csontleletek 5%-a, az egyedek 12%-a) és a lócsontok hiánya. A városi állattartást a sertés feltűnő gyakorisága megerősíti, ugyanis városi környezetben sokkal könnyebb ezt az állatot tartani, mint a legeltetésre szoruló kérődzőket. A település nem nemesi voltára utalhatna a vadállatok elhanyagolható lelet- és egyedszáma, ugyanis a vadászat főúri kiváltság volt. Ennek ellenére a régészeti adatok és megfigyelések alapján egészen bizonyos, hogy a földvárat a magas rangú emberek lakták. 16 A különböző középkori lelőhelyekről ismert adatok alapján végzett összefoglaló tanulmány megerősíti azt a tényt, hogy a kora középkorban a sertésmaradványok magas-, ill. a kiskérődzők alacsony aránya jellemző volt a különleges helyzetű (nemesi, főúri, stb.) lelőhelyekre. Az azonosított vadállatok ökológiai jellemzői füves térséget és erdős környezetet (őz, róka) egyaránt jeleznek. A pontyot legközelebb a Sióban foghatták. Sárszentlőrinc - Birkajárás lelőhely Árpád-kori csontleletei, kis számuk miatt, nem alkalmasak érdemi összehasonlításra. 18 Sarud - Pócstöltés lelőhelyről a Murga földvár állatcsont anyagánál szerényebb leletegyüttes került elő öt házból. Mind a csontok számát, mind az egyedszámot tekintve a ló a leggyakoribb háziállat, ami a lótartás fontosságára, a csontok fizikai állapota pedig lóhúsfogyasztásra utal. A vadállatokat csak a vaddisznó pár maradványa képviseli. Tiszavasvári - Paptelekhát lelőhely Árpád-kori rétegeihez hasonlóan , ebből a kora középkori faluból sem azonosítottak juh- vagy kecskecsontokat. A korábban tanulmányozott Árpád-kori lelőhelyekre a szarvasmarha, kis- és nagy kérődzők, és sertéscsontok nagy száma mellett szintén jellemző a lómaradványok jelenléte. 14 BARTOSIEWICZ 1998. 15 BÖKÖNYI1981,251. 16 Köszönöm Miklós Zsuzsa szíves megjegyzéseit. 17 BARTOSIEWICZ 1999. 18 BARTOSIEWICZ 2002. 19 MATOLCSI 1975, 72. 20 BÖKÖNYI1974, 418. 21 BÖKÖNYI 1974, 353-354, 372, 400, 412. 248
