Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Ódor János Gábor–K. Németh András: Adatok Tolna megye néhány középkori templomáról (Dombóvár–Szarvasdpuszta; Kajdacs–Sárvíz-part; Miszla–r.k. templom; Ozora–r. k. templom)

tervrajzon ábrázolt sokszögzáródású szentély vélhetőleg még a középkori épület maradványa lehetett. Az 1733. évi vizitáció szerint az egykori, romos templom a megmaradt falak alapján kicsi lehetett. A templom hajójában régi kripta volt, a déli ajtóval szemközt, a falnál nyílt a lejárata; amikor oltárt építettek ide, akkor zárták le a lejáratot. 2002 őszén gázvezeték-fektetés során a jelenlegi r. k. templomtól keletre négy helyen is kőből készült középkori alapfalakat bolygattak meg, feltehetően a középkori templom poligonális záródású szentélyének és támpilléreinek alapfalait (7. kép B). A három értékelhető falszakasz alapján úgy tűnik, hogy a mai templom a középkori épülethez képest kissé északnyugatra áll. A negyedik szakasz (7. kép A) törmelékrétegében talált 1635-ös III. Ferdinánd ezüstdénár (C. N. H. III. 304.) talán a középkori templom használatának végét jelzi. A plébániatemplomot a vár északnyugati oldalával párhuzamosan, attól északra létesítették (6. kép A, B). A két épületet vizesárok választotta el egymástól, a közbülső pillért és a körítőfal részletét is feltárták a várkastély kutatásakor, a mai templom nyugati felétől délre. A rendelkezésre álló hely szűke miatt a templom körítőfala - legalábbis a déli oldalon - nagyon közel lehetett a hajófalhoz. A templommal esetlegesen kapcsolatba hozható felszerelési tárgyak közül egy a belső várudvar barokk feltöltésében előkerült, 15-16. századinak meghatározott harangtöredéket említhetünk. A középkori Ozora történetére és birtokosaira a róla szóló viszonylag bő szakirodalom miatt nem térünk ki;

52 az első templom építtetője az ismert birtokosok közül legkorábban az Ozorai család valamely tagja lehetett, a régészetileg igazolható gótikus periódust pedig nagy biztonsággal köthetjük Ozorai Pipo személyéhez. 47 KOPPÁNY 1992, 234-235; 259/1. kép. Az újjáépítést a vizitációk alapján 1724 körűire teszi: KÉRINGER 1999, 89. 48 BRÜSZTLE 1880, IV. 82, 85-86. 49 Odor János Gábor leletmentése, 2002. okt. 17, 22. A középkori várkastély és környéke makettjén a templomot egyenes szentélyzáródású, sarkain támpillérekkel ellátott épületként jelenítették meg: FELD 2000, 6. 50 FELD 2000, 3-4. 51 GERE 2003, 99-100; 65. t. 1. 52 Pl.: FELD-KISFALUDI-VÖRÖS-KOPPÁNY-GERELYES-MIKLÓS 1988, 282-283; PAPP 2000, 69-78; DOBOS 2000, 16-44; ENGEL 2003, 252, 279-280. stb. 218