Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Prohászka Péter: Szelinevits Bódog és a Magyar Nemzeti Múzeum avagy új adatok a nagykajdacsi és a tengelici honfoglaló leletek előkerülési körülményeihez
következő áll: „Nagydorogi szigeten lelték Tolna m. Szelinovits 108 sz. 3 frtot kér" A meghívón lerajzolt tárgyak további sorsáról a már említett murgai leletről beszámoló levélhez csatolt akta kínál fontos adatokat, melyben a Szelinevitsnek válaszként küldött - 1894. május 18.-ára datált - Hampel levél piszkozata található a következő sorokkal: „A legutóbbi küldeményben nem lévén olyan tárgy, melynél a kívánt és indokolt volna, az összes küldeményt azon módon a hogy kézhez vettük visszaküldjük. Az összes tárgyak közt csak a 107. a 116. és 108 táblácskákra felfűzött régiségek érdekelnének bennünket, de ezek is csak úgy, hogyha méltányos áron, egészben 5 frtért megszerezhetjük. " Úgy látszik Szelinevits nem volt elégedett az ígért árral, mivel a tárgyak nem kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeibe, pedig a honfoglaló csüngős veret mellett több másik is figyelemre méltó a kárpát-medencei leletanyagban. Míg a rajzon látható ívesen hajló, külső felületén négy félkörformájú díszítésű bronz tárgy valószínűleg őskori lehet, addig a nagykajdacsi Éri malom dűlőben szántás közben talált cikádafíbula a későrómai 4. századi típusok közé tartozik, melyhez hasonló darabok Pannónia területéről nagy számban kerülnek elő. 20 A nagydorogi Sziget lelőhelyű pajzs alakú csat egy sajátos középkori formát képvisel, melyhez hasonló darabok eddig csupán a Tiszántúlról és elsősorban a Felső-Tiszavidékről ismertek. A másik középkori emlék, amit szintén Nagydorogon találtak, egy nyolcágú csillag alakú csat volt. Odor János ugyan a hatágú csattokkal foglalkozott részletesebben egy Majson talált öntőminta alapján, de kitér a nyolc- és tizenkétagúakra is, összegyűjtve azokat. 22 Ez a csatfajta - mint arra rámutatott - a 13. század végén jelent meg a Kárpát-medencében és egészen a 14. század végéig használatban volt. Míg a korai példányok esetében még nem jelentkeznek a szárak végét díszítő liliomok, szemben a későbbi darabokkal, mint a nagydorogi Szigeten talált példányon is látható. A datálható leletek alapján, mint az igen szépen díszített 14. századi kelebiai ezüstkincsben vagy a Nosza-Hinga 120. sírban talált csatok, a 14. századra datáljuk a nagydorogi övcsatot. A levelezés alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nagykajdacsi csüngős veret nem jutott a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Szerencsénkre azonban rajza megmaradt. A másik fontos új adat a lelőhelyére vonatkozik. Míg Hampel 1900-ban megjelent művében helyesen a nagykajdacsi sziget, addig a honfoglaló leletkataszterben az Eri-malom szerepel lelőhelyként. Az Eri-malom az Éri patak és a vasútvonal találkozásától délkeletre feküdt és az elképzelések szerint 1893-ban a vasútvonal kiépítése során kerülhettek a leletek elő. 28 Ez a lelőhely azonban nem azonos a nagykajdacsi Szigettel, mivel az Nagykajdacstól északra terül el. Ezt támasztja alá, hogy Szelinevits míg a cikádafibulánál az Éri-malom dűlőjét, addig a honfoglaló veretnél a Szigetet adta meg lelőhelyként. így itt honfoglaló sír vagy temető lehetett. A csüngős veret és az S végű fülbevaló mellett még a honfoglalók emlékei kerültek felszínre az Imremajor területén is. Itt 1971-ben egy honfoglalás kori női sírt bolygattak meg, melynek mellékletei a szekszárdi múzeumba kerültek és 1943-ban a Rókadombon, ahol 8-9 lovas sírt tártak fel, melyek leletanyaga azonban a háborúban megsemmisült. iy MNM Adattár 209/1894. 20 KISSNÉ CSEH - PROHÁSZKA 2002, 118. 21 E csatok részletes elemzését - közte a nagykajdacsiét - Wolf Mária végezte el tanulmányában Id. WOLF m.a. Itt szeretném megköszönni segítségét, melyet a tárgy azonosításánál nyújtott. 22 ODOR 1998, 134, 9. jegyzet: Odor János igyekezett összegyűjteni mind a nyolc-, mind pedig a tizenkét ágú csatokat. így az említett kelebiai mellett a ducói 730. és 1854. sírokból, Kecskemét környékéről, Ószéplakról és ami a számunkra különösen fontos Tolna megyéből, azonban ismeretlen helyről ismerünk egy szórvány leletet. ODOR 1998, 128. KŐHEGYI 1972, 206, 1. tábla 3. ODOR 1998, 128. HAMPEL 1900, 960. FEHÉR - ÉRY - KRALOVÁNSZKY 1962, 45, Nr. 521; ODOR 1999, 155, Nr. 21. 28 ODOR 1999, 155, Nr. 21. 29 ODOR 1999, 155, Nr. 20. 30 FEHÉR - ÉRY - KRALOVÁNSZKY 1962, 45, Nr. 522; ODOR 1999, 155, Nr. 22, aki az adatok és egy megmentett kengyel alapján a temetőt a besenyőkhöz kapcsolja és a 11. századra helyezi. 193
