Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
K. Zoffmann Zsuzsanna: A Lengyeli kultúra Mórágy B. 1. temetkezési csoportjának embertani ismertetése
feltehetően néhány időben követte egymást, néhány azonban azonos időben létezhetett, s így a házassági kapcsolatok Mórágyon is, minden valószínűség szerint szerteágazóak lehettek. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy az öröklődő kvantitatív tulajdonságoknak számító jellegeknek (amelyek az egymást követő generációk során állandóan feleződő génállományhoz kapcsolódnak) általában csak egy részét öröklik a következő generációt képezők, s így az öröklődő jellegek hiánya még nem jelenti automatikusan a vérségi kapcsolatok hiányát is. 77.6. A temetőt használó közösség becsült lélekszáma A temetőt használó közösség nagyságára minden esetben két alaptényező, a temető használati időtartama és az eltemettek összlétszáma alapján lehet következtetni. Az ásató régész szerint" a temetőbe ±100 évig temetkezhettek, ami - egy generációra átlagosan 30 évet számolva - 3-4 generációt, a keltezési bizonytalanságot is figyelembe véve durván 90-120 évet jelent. Egy generáció becsült lélekszámának megállapításához Acsádi - Nemeskéri képletét véve alapul : t (azaz a meghaltak számának szorzata az újszülöttek várható élettartamának értékével, osztva a temető használati idejével + ez utóbbinak a 10 %-át kitevő korrekciós faktor) 90 évnyi használati idő esetén 36, míg 120 évnyi idő esetén 32 ember élhetett egyszerre a mórágyi temetőhöz tartozó telepen, ami egy kis-családot hét tagúnak véve, 4-5 családot jelent. Tudva azonban azt, hogy a mórágyi temetőből nemcsak az e 0 ° -érték alapját képező 0-1 évesek hiányoznak, hanem a felnőtt populáció jelentős részét (cca felét) képező férfiak is, a fenti számításra, mint eleve hibás alapadatokra épülőre tekinthetünk. Néhány nagyobb őskori temető embertani sorozatainak demográfiai adatai szerint a 20 évesnél idősebb felnőttek a halottak átlag ±50 %-át teszik ki, szemben az újszülöttek (egyébként várhatóan ±40 %-os) 2530 %-os részesedési arányával (7. táblázat). Ezen arányokat véve alapul, Mórágy esetében - a felnőtt nők számából kiindulva - 50-60 felnőttel számolva, a közösség halottainak összlétszámát (akárhol legyenek is eltemetve), a régészetileg megadott használati idő alatt, kb. 120 főre tehetjük. A temetőt használó közösség egy generációra eső lélekszámának becslésekor Gejvall, 40-50 %-os halálozási rátát tételezve fel, formulájába még a halottak összlétszámát és a temető használati idejének adatát vonta be" : xM _ íooo ~ y E képlet alapján (összesen 120 halottat tételezve fel Mórágyon a B.l. temető közösségén belül), 90 évnyi használati idő esetén durván 33, 120 évnyi idő esetében pedig durván 25 főre becsülhetjük az átlag lélekszámot. Ez - ismét csak 7 tagú családdal számolva - 4-5, illetve 3-4 kiscsaládot jelentene. A fenti, mindenképpen spekulativ jellegű becslések közel azonos eredményei összecsengni látszanak a temetkezéseknek, az öröklődő jellegek ismertetésekor megfigyelhető, csoportosulásainak számával. III. Kóros elváltozások A makroszkopikus vizsgálatok során észlelt kóros elváltozások esetében, a speciális vizsgálatokat igénylő esetek részletes taglalása helyett, ezúttal csak az őskorban gyakrabban jelentkező elváltozások előfordulási arányai kerülnek ismertetésre (8a táblázat). Itt szeretném megköszönni Zalai-Gaál szóbeli közlését. 35 ACSÁDI - NEMESKÉRI 1970. 36 GEJVALL 1960. 142
