Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében
soványabb, némely része pedig rónás és termékenyebb, valamint ezen földjei, úgy szinte rétyei is a zápor által szokott elöntésnek és kimosásnak ki vágynak téve. " Grábóc „földje hegyekből áll többnyire és sovány. Mind a földek, mind a rétek a záporeső által gyakorta történni szokott elöntésnek és kimosásnak nagyon ki téve vannak, s ennél fogva már némely földjei a sok vízmosásos árkok miatt szántathatatlanná és haszonvehetetlenné válik. " Mőcsény földje agyagos, hegyes, sovány, mind szántói, mind rétjei ki vannak téve a záporeső kimosásának. Szálka földje hegyekből áll, többnyire sovány. Várdomb: „Az a 9 hold földjeinknek miképpen is a szőlőinknek agyag a földje és középszerű termékenységü. Rétyeink pediglen 103 ¥2 kaszásra való, maid minden esztendőben az árvizek által elöntetnek, úgy hogy minden esztendőben a szükséges szénákat más helységekrül magunknak megszerezni kénteleníttetünk. " 81 A 19. század második felétől kezdve szűknek bizonyult a mórágyi és a többi környékbeli német falu határa. A meredek domboldalak és a vizenyős rétek alkalmatlanok a gabona- és takarmánytermesztésre. Nagy területeket foglaltak el az idegen birtokosok erdei és Mórágyon a kőbánya is. A telkes gazdák akkor lélegeztek fel kissé, amikor a falvak középbirtokosai valami miatt megváltak egyes földdarabjaiktól (lóverseny, kártya, egyéb szerencsétlenség). Ilyenkor a sváb gazdák tüstént felvásárolták azokat a szántókat és pl. Mórágyon szőlőültetvényekké törték fel. Földéhségüket az is csillapíthatta, hogy egy-egy természeti csapás vagy a családfő halála a tönk szélére juttathatta a hátramaradottakat, különösen, ha adósságokat is hagyott hátra. A lehetetlen helyzetbe került emberek kénytelenségből túladtak földjükön, átcsúszott azok kezébe, akik a falvak „bankárjai", pénz kölcsönzői voltak. A sárközi magyarok esetében ezek általában a környékben élő német gazdák közül kerültek ki, akiknek volt kölcsönözhető tőkéjük. 82 Ezt a földvásárlási folyamatot segítette elő, hogy - mint azt fentebb is láttuk - a magyaroknál minden fiú egyenlő részt kapott az örökségből, ritkán tanult ipart a gyermek. A németeknél törzsöröklési rend uralkodott, egy örökölte a földet, a többit pénzben fizették ki. Elsősorban az öröklésből kizártak tanultak ipart és egy gazdaságban dolgozva teremtették meg a kifizetésre szánt tőkét. S amikor már ezek a földbővítő tartalékok is kimerültek a meggazdagodott németek körülnéztek a szomszédos falvakban. A német települések német szomszédaiknál ugyanazt látták: szűk határ, földhiány. Nem csoda, hisz ezeknek a falvaknak már telepítésük idején is igen szűk és rossz minőségű föld jutott. (Alsónána: 2162 kh., Bátaapáti: 4017 kh., Grábóc: 2388 kh., Mórágy: 3104 kh., Szálka: 2886 kh., Várdomb: 565 kh., de idevehetjük Bátaszéket is ahol a földhiány az egy főre jutó földmennyiség 2,25 kh. Volt, míg Decsen ez 6 kh. - Alsónyék: 7556 kh., Báta: 10656 kh., Decs: 16766 kh., Őcsény: 11447 kh., Sárpilis: 3629 kh. 83 ) Ezért a Sárköz látszott egyedüli földszerző megoldásnak. Eleinte csak széna vásárlóként 84 , fűbérben jószágot hajtóként 85 ismerte meg őket a sárközi nép, később bérelni kezdték a legelőket, egy idő után 81 CSERNA - KACZIÁN 1986. 82 A sárközi hagyatéki leltárak igazolják állításunkat. Tóth M. János leltárából kiderül, hogy Hoffmeister János bátaszéki lakosnak 100 forinttal tartozik. - TMÖL. Árvaszéki iratok - Tóth M. János alsónyéki lakos 1879. júl. 7. Az őcsényi özv. Deák János 140 forinttal tartozik a tolnai Hermann Mihálynak. - TMÖL. Árvaszéki iratok Deák János őcsényi lakos 1870. dec. 6. 83 STATISZTIKA 1897. 84 1815. jan. 7-én kilenc alsónánai lakos vásárolt nagy mennyiségben szénát 134 forintért. - TMÖL. Úrbéri iratok Decs 13. doboz — „Szabó Ferentz. Detsi Szabadságos Katona Szálkai Heilm Jákobtól 5 ako borokat ki tsalván az. alat, mintha néki érette három Kotsi szénát adna, Ketteje akóját Horvát Gáspárnak szolgáltatván, kiis egy Kotsi széna adását fogatta, hármat pedig maga megtartott ö ugyan szénát a nevezett németnek máséból, nevezetesen ív. Bálint Andráséból kettőt Pusztai Joseféböl pedig egy Kotsival alattomba szolgáltatott, melyen rajta érődvén, nemtsak a széna tőle el vétetett, hanem a 3 ako bor per 3 f. 30 xrjával úgy a német fuvarja per 2 f 30 xr. összesen 18 f-ba, valamint Pusztai Josef az előtt elveszett egy kotsi szénája is természetben megtérhetni rendeltetett, büntetése pedig 12 pálca. - Horvát Gáspár pedig természetben ki adatni köteles lévén az egy kotsi szénát." - Decs község tanácsülési jegyzőkönyve - 1842. júl 5. - WMM EA leltári szám nélkül - Papp.Jakob Al. Apáti Lakatosnak panasza: M. Varga Jánostól vett sarjú eránt mely tőle az el adónak gondatlanságából el veszvén a reája adott 9 f. 58 xr. foglaló Papp Jakab részére vissza ítéltetett. Úgy M. Vargától vett Szalma minek utána érette 2 Kotsikon megjelent s ki nem szolgáltatott a fuvarosok részére 5 f. határoztatott Papp Jakabnak 4 napi fáradságáért 4 f rendeltetett. " - Decs község tanácsülési jegyzőkönyve — 1845. jan. 12. - „Alulírott Apáti lakosok az. igazság érdemében mint lelkiismeretesen tanúsítjuk, miszerént folyó hó 15-én Pilis községének határában Kiss István rétjében, mely ugyanottani Molnár Ferencz rétje szomszédságában fekszik kaszálván összebeszéltünk, hogy az nap estéjén éppen nevezett Molnár Ferenczhez mint jó ösmerősünkhöz szálljunk, mely úgy is történt. Molnár Ferencz szívesen fogadott, sőt még vacsorára is meg hitt bennünket kivétel nélkül, ahol is vacsora után annak neje, István nevű fia és ennek neje, úgy Molnár Ferencznél kaszálló szinte Apátii lakos Schmidgall Henriknek társaságában egész éjfélig jókedvvel múlattunk, tizenkét óra után azonban ugyan Molnár Ferencz. házánál - ki a szobában, ki az udvaron kocsinkon lefeküdtünk, - a házbeliek szinte lenyugodtak. Tanúsítjuk továbbá, hogy másnapra virradóra - mintegy két órakor Stökel György szinte apátii lakos bennünket felkeresendő a kapun zörgetett. ".5 aláírás.- TMÖL. A szekszárdi főszolgabíró iratai 885/1869. „ Hidasi Rector Ajgenbrod János panasza: Dömötör Ferentz és Rostás Mihály számadó gulások előtt egy harmadfű ellős Svajtzer üszeje el veszett. " - Decs község tanácsülési jegyzőkönyve - 1843. szept. 26. - WMM EA leltári szám nélkül - „Bálint János 299
