Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

Hasonló probléma volt az alsónánai határnál is, ahogy 1786. márc. 13-án írták: a „Görögszói A(lsó) Nánaiakkal Processus ban lévő földek er ánt" két képviselőt küldtek ki Szekszárdra. A várdombiak 1811-ben a másik sárközi községgel, Deccsel kerültek határvitába. A decsiek arra panaszkodnak, hogy Gruber Ádám a bátaszéki uradalom fiskálisa levélben értesítette a falu vezetését, hogy másnap reggel „ki menjen a Biró és az Esküitek a Várdombi Tégla Házhoz, de az sem adódott tudtunkra, hogy mi okért, ki menvén tehát mi, már akkor a Németek ásókkal kapákkal az Ujj határozásra jelen voltak, és nem arra tették a határt a merre régen volt, előbb mint Várdomb kezdődött volna. Azon föld pedig a mellyet el vett Tttes Gruber Ádám Úr a határozás által a Várdombiak részére legelőnek, zöld vetés volt és attól már több esztendőkben Dézmát adtunk, és annak egy néhány esztendőktől fogva már birtokába is voltunk és a Detsi határ ez előtt mindég sokkal messzebb, az az az Ásás Fokáig tartott. Ezt tehát a mi egész Község jól tudván merre volt légyen a régi határ Tttes Gruber Ádám Úrnak ellene akarván állani a határozásba, de ő erőszakkal a vetésen keresztül Kompokat hányatott, és nagy darabot a legelőnek Várdomb részére ki szakasztott. " Pár hónap múlva a két település és az uradalom megegyezett egymással a határkérdésben.

75 Jellemző vélemény, ahogy ekkor a decsiek reagáltak a várdombiak tanúságtételére: „A várdombi bizonyságok ellenünk semmit sem bizonyíthatnak, mivel ezek nékünk mindenkor vetélkedő szomszédgyaink voltak, ha lehetne minket el vesztenének, megrontanának. " Természetesen nemcsak ellentétek voltak. A nemzetiségek közti aktív gazdasági kapcsolatokra utal a decsi testamentumkönyv. A sárközi magyarok, ha megszorultak, a szomszédos hegyközi németektől vettek fel kölcsönt zálogos rét adásával. A rét kamata a szénatermés volt. A kölcsönt gyakran borban fizették vissza. A decsi tanácsülési jegyzőkönyvben olvashatjuk 1814. nov. 19-énél, hogy „A Nánai lakos Schlitt Konrádnak kiadatott egy levél arról, hogy nékie Detsi lakos Or. G. Szabó A. Istvánné természetben három és fertály akó borával adós, mellyet tőle kölcsönzött ez előtt 4 esztendővel, mellynek varasáért a ki tett asszony minden esztendőben két kotsi szénát adni köteles. Ezen kívül kötelezi az asszony mind magát, mind Successorit a bornak a kitett nánai lakosnak hordájába, melly nála vagyon, betsülettel való vissza fizetésére. " A sárközi falvak és a hegyek közé települt német községek között csaknem három évszázadra rúgó kapcsolat alakult ki. Például a mórágyiakat a felekezeti összetartozás hozta közel a Sárközhöz. Ez annak tulajdonítható, hogy az 1724-ben Hessenből és Pfalzból Mórágyra települt német (sváb) lakosság református vallású volt, akárcsak a sárköziek többsége, s mivel az első évtizedekben szegénységüknél és csekély létszámuknál fogva nem tudtak papot tartani, a térben hozzájuk legközelebbi egyházközség, Alsónyék papjához vitték keresztelni gyermekeiket, mentek házasodni és hívták a lelkészt temetéseikhez. A környező német települések lakói - következve a falvak helyzetéből -zömében a sárközi telkes gazdáknál keresték meg egész évi kenyerüket. Faluhatáruk kicsi volt, ahogy írták: Alsónána: „földjei hegyes, nem homokos, de többnyire sovány. A nagy zápor esők a szántó földekről a földet elhordják, és ezzel a völgyekben a réteket elborítják. " Bátaszék „földjének némely része hegyes, völgyes, s azért is vizenyős és TMÖL Decs község tanácsülési jegyzőkönyve 1785-1787. - 1786. márc. 13. - WMM EA. Leltári szám nélkül - A decsiek panasza az úriszékhez - 1785. jan. 16. - „Szőlő hegyeink felett való igaz, és tulajdon határunk Tettes Uraság által ennek előtte 14 esztendőkkel tőlünk el vétetvén A. Nánai lakosoknak adattatott, melyet nagy erős erdőkből 200. Kila alá való szántó földekké nyomorúságos irtássaink által tévén minden meg jutalmazás nélkül nálok nélkül el kelletett lennünk, az, pedig, hogy igaz és valóságos decsi határ volt légyen, Grábóczi, és Szálkai helységek lakossai mindenkor hitek letétekkel erősíteni készek. " - TMÖL. Proc. Civ. 562. TMÖL Közgyűlési iratok (Közgy. ir.) 1811/10. 81. TMÖL. Prot. Civ. 1305. WMM EA 373-77, 374-77. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 890/1966. Wink Jakab alsónánai lakos levele a járási főszolgabíróhoz- 1866. márc. 10. Ketskeméti Sándor decsi lakosnak 200 váltó forintot kölcsönzött „oly formán, hogy nevezett adósom minden évben a tőkéből törlesztendő 10 váltó forint leszámíttásával 857 évben kezdve folyólag 3 évre 1 kaszás rétet ad mint egy zálog fejében használatul, ki köttetvén azomban, ha véletlen a határt víz, boríttya, természetesen a zálog rétet nem használhattván - az évben a kölcsönzött összvegből ki kötött 10 váltó forint sem huzattatik le. " Decs község tanácsülési jegyzőkönyve - 1805. márc. 15. - WMM EA. leltári szám nélkül. Kata János pilisi bíró levele a főszolgabíróhoz - 1869. júl. 13. „Tegnap, júl 12. Korsós Sándor pilisi lakos aralója Mitzl Jakab várdombi lakos, 12 csomó aratott búzát, vétkes gondatlanságból, el égetett a tűz az arató pipájából kiejtett parázsból támadt, - az aratót nem lehetett rábírni, hogy ne pipázzon. Nagy szerentsére alúról már a vetések le voltak éppen akkorra aratva, - külömben Bátaszék alá terjedt volna az érett gabonákon keresztül a tűz. Oly féle jó búza, milyen elégett, 3 nyoltzadossával számítva, adott volna 36 nyoltzadost, - mi ugyan annyi forint értékű már is. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 990/1869. 298