Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében
Várdombi hellység Pilisnél a múlt háború idején, és ugyan tsak akkor is volt fáidalmára Várdombjának, hogy határjátúl el záratik, s nagyobb terhet Pilisieknél költetik nékiek viselni, úgy Transenában, mint más Pulikum állapottyában, s tsak abbul is, ki tetczik ttsalfaságok, hogy a melly Pilisinek 10. 12. és több számú lova, 2,.3,.4 tehene, 7, 8,9, 10, vagy több más szarvas marhája, 15, 20, 30, 40. darab s, v. sertvésse, ki tudja, hány kaptár méhe vagyon a Conscriptióban alig ád föl egy két darabot vagy semmit, (melly alázatossan jelentjük) mi pediglen határjáró tekintve, mindenkoron kevesebb publicumi kötelességet viselt Pilis Várdombjánál, mint hogy ország uttyán kívül is vagyon, azon okbúl is tehát szükségesebb volna Várdombjánk a terékeny föld, mint ollyan henyéllőbiek a minők a Pilisiek. " Ezzel szemben a pilisiek és az ugyanezt az utat használó decsi és alsónyéki gazdák azt állították, hogy valóban, a töltés nem emelkedik az árvízszint fölé, ők nem is azzal a szándékkal építették, ismerik ők már annyira a vízjárást, hanem a töltésnek és a fatelepítésnek célja az volt, hogy ezekkel az árvíz idején a szelet és a sodrást feltartóztassák és így biztonságosabban úsztathassanak és csónakázhassanak. A jószág igen nagy távolságot tud átúszni, átjut a megáradt Nagy Dunán is, ha a víz felszíne viszonylag csendes. De ha a szél és hullámverés, örvénylő, tajtékzó víz, a vízből éppen, hogy kiemelkedő orrára vizet borít és a hullámok elfödik előle társait és a partot, vagy a sodrás megforgatja, megzavarodik, irányt veszít és a víz elsodorja. A part pedig nem mindenütt alkalmas a kikapaszkodásra. Ha nem a megfelelő helyen ér partot a jószág, nem tud kikapaszkodni, hiába kísérletezik. Körme lassan kiázik, megpuhul, és belevész a vízbe. Ezért kell az úsztatóhelyek gondos kiépítését, védelmét ellátni. A decsiek bizonyságlevelében, melyet a perben a pilisiek védelmében írtak, ezt olvashatjuk: „mivel a magunk határjában semmi megtartóztatója nincs a nagy szeleknek...akár fölülről, akár alulról jöjjenek a vizeket fenékig megindító szörnyű szélvészek, más módon nem találunk a szőlőhegyünkre való kimenetelre, vagy esmét hazajövetelre, hanem mindenkor a veszedelemnek eltávoztatása okéiért Pilisi Helység határjára 70 mint csöndesebb helyre kelletik lekerülnünk. " A várdombiak erre adott válaszából további részleteket tudunk meg ezen úsztatóhelyről, tudniillik: „A Sár vize mellett Alátson fok torkától majd a mostan csinált hídig, mely lehet 130 öl hosszúságú és 50 öl szélességű darab (ot) az hol a Várdombi Csorda Sárvízre itatóra mehet és állóhelye lehetett, azon is 1150 szál karóval el ültetett Babits Ispány fortélya által Pilis Hellység, 2 liniában...Úgy a T. Úr akarattya ellen azon szín alatt, hogy enyhely, más szín alatt pedig hogy töltés légy en...a Várdombi Helység híre nélkül..." „ ...hogy pediglen avval erősítik annak hasznos voltát, hogy ennek előtte 15. Esztendővel 3. Pilisi lakos az által meg mentette volna életit, be vett szokásokban vagyon, hólt borossan hazajárni, nem volna tsuda tehát ha többen halnának is a Sár vizében, s akkor ha az egész Sár vize tele volna is ültetve fűz fával, nem használna, a józanoknak pediglen Várdombjárul Pilisre fölösleg eny helye vagyon." A levelekből jól kitűnik, hogy a töltés és az erdő kettős funkciót tölt be. Száraz időben a töltés száraz lábon való kijutást biztosít az állandó vízfolyások fölé emelt hidakhoz, másrészt úsztatásnál enyhely, vagyis szélárnyékot adó létesítményként szerepel. Végül a pilisiek védekezésükben megemlítik még, hogy a kis telepített erdőre különben is nagy szükségük van, eltekintve annak szélárnyékot adó szerepétől, „mert minékünk a mi határunkban egyéb erdőnk nem lévén ezen Fűz fákbul reményeljük vala minden töltések és utak gyarapítását mind hajlékaink reparatiojára meg kívánt füzesünket. " A határkérdés a későbbiekben is állandó problémát jelentett a sárközi magyar és a környező német falvak között. „Detsen tartatott Tettes Uraság Törvény Széke alkalmatosságával determináltatott, hogy azon darab kaszáló rétből, melyet Dets helysége 1788 esztendőben a Felséges Consiliumnál Tettes földes Uraságtul, mint annak előtte volt fundusát vissza nyerte, az Uraság kértére, Dets helysége maga is jó akaratjából Várdombi Helység számára egy darab kaszálót engedett, de nem úgy, hogy azt valóságos határjának tarthassa, hanem Dets helysége engedelméből bírót, mindenkor úgy tartsa, mivel Várdombnak semmi határa nints, és valamikor Dets helysége vissza akarja venni, minden per patvar nélkül Várdombnak el kelletik mellőle állani... " 7 oy Uo 70 Uo 71 Uo 72 Uo 73 Decs község tanácsülési jegyzökönyve - 1792. dec. 14. - Wosinsky Mór Megyei Múzeum Ethnográfiai Adattára (WMM EA.) leltári szám nélkül 297
