Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

Balázs Kovács Sándor Nemzetiségi együttélés Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében A Dél-Dunántúl, benne Tolna megye a 18. századi betelepítések óta Magyarország egyik jellemző soknemzetiségű tájegysége. Németek, magyarok, szerbek éltek itt egymás mellett, gyakran nem a legjobb egyetértésben. Tolna megye nemzetiségi viszonyai a 17. század végétől sajátosan alakultak. Az 1695. évi összeírás szerint a megye lakossága délszlávokból (forrásaink szerint görögkeleti vallású rácok) és a török elől a Duna mocsaraiba húzódott magyarokból állt. A rácok a török hódoltság alatt kerültek a megyébe. Részben a török elől menekülve, részben a nyomukba jöttek, de sokat telepített közülük a török is. Sok hasznukat vették, mert jó katonák voltak. Velük együtt polgári lakosok tömege is elárasztotta a környéket, akik jelentős kedvezményeket kaptak a török hódítóktól. Főleg állattartással foglalkoztak, ezért szüntelenül barangoltak nyájaikkal, állataikkal friss legelőt keresve, nem volt állandó lakóhelyük, hanem földbevájt kunyhókban laktak. Egy részük a menekülő törökkel együtt elfutott az előrenyomuló császári katonaság hírére, de aztán zömük lassan vissza is szivárgott. A császári közigazgatásnak sok baja volt velük: nem akartak adót fizetni és sokszor fegyveresen is szembeszálltak a megye hivatalos képviselőivel. Az adózás elől közülük sokan délebbre húzódtak, elhagyva a megye területét. A Rákóczi szabadságharc alatt a magyarok és a rácok között nyílt fegyveres összeütközésre is sor került. Ekkor Baranya, Tolna és Bácska magyar és rác falvaiban a kölcsönös bosszúállás és az egymással szemben elkövetett kegyetlenkedés oly nagy volt, hogy a falvak többségét felgyújtották, a házakat lerombolták, az állatokat elhajtották, a lakosságot kirabolták, kiirtották, aki tehette elmenekült. A Duna menti falvakban e pusztításra még 1829-ben is élénken emlékeztek." A szatmári békekötés után a megye etnikai képe átalakult, a rácok lélekszáma számottevően csökkent, legjelentősebb településeik - de itt is éltek velük együtt egyéb nemzetiségűek - Grábóc, Bátaszék, Alsónána, Szálka, Medina és Dunaföldvár voltak. A Tolna megyei Sárköz jellegzetes, néprajzi szempontból talán az egyik legismertebb, legkutatottabb magyar kistáj. A Duna és a Sárvíz által határolt területen lévő Ocsényhez, Decshez, Sárpilishez és Alsónyékhez, tehát a néprajzi értelemben vett klasszikus sárközi falvakhoz számítjuk még Báta református lakosságát, és távolabb, a műveltség hasonlósága alapján a Duna bal partján: Érsekcsanád, Szeremle, valamint a Zengő környéki református magyar falvak: Váralja, Zengővárkony, Pécsvárad és Hidas népét is. Jellemző színpompás női viseletük, ezen belül különösen gyönyörűen hímzett főkötőjük, híresek művészi szőtteseik. Református vallásúak, ennek nyomán házassági kapcsolataik, viseletük és szőtteseik erősen 1 HOLUB 1974, 24-25. 2 WEIDLEIN 1937, 13. 3 CSERNA-KACZIÁN 1986, 152. - Madocsa: „1703dik esztendőben kiütött a Ildik Rákóczy Ferentz lázadása, s tartott 17Ildik esztendeig, mely idő alatt ezen helység is sokat szenvedett mind a rátzok miatt, kiknek gyeneralisa Szabó Bénits nevezetű madotsai bírót fel is akasztotta, mind a Leopold Császár pártján lévő magyaroktól, kik labantzoknak neveztettek, mind pedig a Rákótzi seregéhez tartozott katonáktól, kiknek ezen a tájon ama hires Vak Bottyányi volt gyeneralisok..." 201. - Ocsény: „A Duna szigetiben tsavargó, húzó, vonyó Rácz haramiák, vontának erő hatalommal rajtunk négyszáz forintokat." - 231-232. Tolna: „Törökök kiüzettetések után hanyatlván a váras. Aztán Gróf Valus György Generalis impetrálta, ki nem szenvedhetvén a reformátusokat, kik pápistákká nem lettek, kiűzte, kik is azután Rákóczi revolutziója alkalmatosságával a bátskai rátzok kegyetlensége miatt megüresedett helységekbe Bogyiszló, Dets, Otsény, s Pilisre vették lakásokat. " CSERNA-KACZIÁN 1986, 37. - Alsónána: „ A mostani lakosai németek és óhitű rátzok keverve, de a németek nagyobb számmal vágynak, és ezek mindég nevekednek, a rátzok ellenben lassanként fogynak. " 50. - Bátaszék: „Ezen mezővárost magyar, németh és rácz lakja, melyek közül is a magyar igen csekély, a németh nagy számmal nevelkedik, a ráczok pedig 60 esztendő olta egyforma állapotban vágynak. " 78. - Dunaföldvár: „Legnagyobb részben magyarok, kevés számú németek. Vagyon egynehány rátz és tót is, de ezek naponta fogynak. És leginkább nevelkedik a magyaroknak száma. " 87. - Grábóc: „Most már pedig ráczok és németek lakják, és pediglen a németek nagyobb számmal." 167. -Medina: "Kétféle nemzet lakja t. iL: magyar és rátz, melyek közül a magyarok számosabbak és nem hogy fogyna, hanem inkább nevelkednek." 216. - Szálka: „Most már pedig ráczok és németek lakják a helységet, s pediglen a németek nagyobb számmal. " 281

Next

/
Oldalképek
Tartalom