Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
Balázs Kovács Sándor Karácsony a Tolna megyei néphagyományban Népszokás A népszokás a kultúra hagyományozódásának spontán formája, az a keret, melyben a nép ünnepe és hétköznapja lejátszódik. Közösségi magatartásmód és cselekvésmód, olyan viselkedési mód, melynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyománynak. Egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, költészet, színjátszás, mítosz és mágia. Európa népeinél, így Magyarországon is, az élet legfontosabb területein már évszázadok, néhol évezredek óta a közösségi viselkedésmódot írott törvények szabályozzák. A népszokások érvénye a paraszti élet néhány olyan területén maradt meg, amelyek a közösség számára annyira életbevágóak voltak, hogy egyszerűen nem mondhattak le róluk, illetve elhanyagolt területeken, melyekre sem állam, sem egyház nem fordított különösebb figyelmet. Napjainkban a magyar népszokások is jelentős változáson mentek keresztül. A fejlődés, és a paraszti, falusi világ eltűnésének következtében a régi népszokások is eltűnnek, átalakulnak. Néhány szokás még virágzik, mások már csak elszigetelten, szórványként találhatóak meg, megint mások ismét felélednek. Karácsony Karácsony ideje a régi rómaiaknál a Dies natalis Solis invicti - a legyőzhetetlen Nap újjászületésének ünnepe, a téli napforduló nagy vígassággal, hagyományos ételekkel, ajándékozással, dióra játszással ünnepelt napja a saturnáliák idején. (Saturnus a földművelés ó-itáliai istenségei közül a legkiválóbb.) Sokáig évkezdő nap is volt. A 4. századtól a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Krisztus születésének napja. Különös hangulatú hajnali istentisztelete a pásztorok miséje. Ez a nap a család ünnepe volt a hagyományos magyar paraszti életben is, mely mint minden nagy ünnep, munkatilalommal járt. A trágyát nem hordták ki, evés után a tányérokat nem mosták el, a szemetet sem vitték ki, hisz ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Ha söpörtek, akkor is csak befelé az asztal alá. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Az állatoknak a takarmányt már az előző nap odakészítették és csak eléjük kellett tenni. Európa-szerte számos népszokás kapcsolódik a karácsonyhoz. Összetétele többrétegű. Szokásaink a kereszténység előtti időkből, a téli napforduló és az évkezdet hiedelmeiből, valamint az ünnep keresztény jellegéből táplálkoznak. A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával veszi kezdetét és vízkereszt nyolcadával végződik. Az 5. századtól kialakult karácsonyi előkészületi idő liturgiájába beépült a római katolikusok számára a heti 3 napos kötelező böjt, valamint a hajnali misék (roráték) rendszere. December 24. - Karácsony vigfliája, Ádám-Éva napja December 24-én, karácsony vigíliáján, karácsony böjtjén, bőved estén, a szinte forgatókönyvszerűén előírt cselekmények a karácsonyi asztal körül történtek. Várdombon böjti nap volt, e napon tejberizst ettek aszalt gyümölccsel, de az advent teljes időszakára az önmérséklet, a kevesebb étkezés volt a jellemző, mintegy ezzel is kifejezésre juttatva a nagy ünnepre való testi-lelki felkészülést/ A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyak, eszközök különleges, mágikus hatalmat kaptak. Magát a karácsonyi abroszt csak egyetlen ünnepi alkalomra használták, ezen túl vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazták, hogy a termés bő legyen, vagy hogy a kenyér jól sikerüljön. Egy őcsényi adatközlő erre így emlékezett: „Karácsonyi abroszt, amit karácsonykor az asztalra töttünk azt nem használhattuk másra. ' DÖMÖTÖR 1977, 9. 2 KISS 1997,74. 117
