Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Gaál Attila: Előszó a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXV. kötetéhez
Előszó a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Evkönyve XXV. kötetéhez Kovách Aladár, a Tolnavármegyei Múzeum második igazgatója (1908-1930), vármegyei főlevéllárnok (1919-1926), a Tolna megyei szervezett néprajzi gyűjtés megteremtőjének emlékére E tisztán néprajzi munkákra épülő jubileumi kötet gondolata 2002 december közepén született meg, a Szekszárdon rendezett Betlehemes Konferencia zárónapján, pontosabban a rendezvényt lezáró jó hangulatú pincevacsorán . Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy vétek lenne a múló emlékezetre bízni a konferencián elhangzott jobbnál jobb előadásokat, és a friss élmények keltette lelkesedés perceiben minden előadó ígéretet is tett az előadások szövegének cikké formálására és annak megküldésére. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a konferencia összes elhangzott előadása sem töltene meg egy teljes évkönyvet, így hamar elfogadtuk azt az ötletet is, hogy ennél az ünnepi kötetnél szakítani fogunk a múzeumi évkönyvek általánosan elfogadott „mindenevő" gyakorlatával és a szabad terjedelem betöltésére csak néprajzi, vagy „néprajz közeli" írásokat kérünk, illetve fogadunk el. A beszélgetés természetesen ezt követően is a néprajzról, a folklór gyűjtésről, annak múltjáról és mai lehetőségeiről folyt, s ennek során szinte törvényszerűen bukkant fel Kovách Aladár neve. Azé a Kovách Aladáré, aki a szekszárdi múzeum megszervezésének és létrehozásának szinte legkorábbi időszakától kezdve egyik leghűségesebb segítője és támasza volt a múzeumalapító régész, apátplébános Wosinsky Mórnak. Azé a Kovách Aladáré aki - bár Wosinsky példáján felbuzdulva régésznek készült - igen hamar rádöbbent, hogy amiként pusztulnak a föld által rejtett történelmi emlékek, legalább olyan gyorsan pusztulnak a megye etnográfiai emlékei is, s ettől kezdve Wosinskyt követő múzeumigazgatóságának 22 évét, egész életét ezek megmentésére áldozta. Ám ahogyan ez annyi más kiváló személyiség esetében is megtörtént már, - az utókor az ő esetében sem bizonyult túl hálásnak, vagy legalább figyelmesnek. Míg Wosinskyról, múzeumalapításának, születésének, halálának kerek évfordulóiról, - igaz még korántsem érdemeinek arányában - rendre megemlékeztünk (nevét utca, majd lakótelep, iskola és az általa létrehozott múzeum is felvette), addig Kovách Aladárról mindmáig csak igen kevés munkásságát méltató írás látott napvilágot. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a néprajzi kötetet az utódok tisztelgéseként Kovách Aladár emlékkötetként jelentetjük meg. Kezdve mindjárt az írások sorát két tanulmánnyal, amelyeket késői etnográfus utódai írtak Kovách Aladárról a néprajzi gyűjtőről, a muzeológusról, az emberről. Ezeket követik a konferenciával kapcsolatos előadások és tanulmányok, majd a kötet második részében az egyéb témájú írásokat helyeztük el. Végezetül Kedves Olvasó, a negyedszázadik kötet ürügyén engedtessék meg, hogy a szerkesztő néhány szót szóljon magáról a sorozatról! A szekszárdi múzeum - akkor még Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum - első évkönyve, hosszú vajúdást követően 1970-ben látott napvilágot az akkori megyei igazgató, Dr. Mészáros Gyula szerkesztésében. Nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy a névben rejlő szándék óhaj marad csupán, mert a szűkös költségvetés miatt már a következő köteteknél is évki h agyasokra, kényszerből történő kötetösszevonásokra került sor. 1 A konferenciát a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskola és a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum szervezte. A rendezvény koordinátora Nagy István középiskolai tanár volt, anyagi támogatást Szekszárd Megyei Jogú Város vezetése nyújtott. 2 Szilányi Miklós idevágó munkáinak bibliográfiai adatait Id. a kötet első két dolgozatának irodalomjegyzékében. 7
