Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél
Az utcán meghatározott rendben vonultak: elöl a Király szolga a betlehemmel, utána a Király, majd az Angyal, Mária és Szent József, végül a csobanok, a betlehemi pásztorok, csak a Kecskepásztor szaladgál a csoport előtt, a Furulyás pedig a szent pár után halad. A hadikfalviaknál az éjszakai vonulás rendje megváltozott. Ilyenkor megcsendesedtek a csobanok, a betlehemet átvette a Fekete csobán, a Király és Királyszolga pedig kétoldalt kísérte kivont karddal. Az utánuk jövő szent párt és az Angyalt pedig közrefogták a csobanok. Általában mindenütt befogadták a csobánokat, s ha nem, abból nem lehetett harag. Ha valakinek nem volt megfelelő tágas helye, hogy befogadja őket, akkor a szomszédban nézte meg az előadást, s ott adta oda a nekik szánt ajándékot. Ha valaki nem tudott annyit adni, amennyi szokás, szintén a szomszédhoz csatlakozva adta át a maga kisebb ajándékát. Ha azonban rokon utasította vissza őket, akkor azt mondták, hogy inkább bemennek ingyen, csak ne hozzanak szégyent rájuk. Ilyen azonban nem vagy ritkán fordul elő, ti. a rokon elvárta a látogatást. Amikor több rend (csapat) járt, akkor általában nem fogadták be mindegyiket, de előfordult, hogy tehetősebb családok kettőt is befogadtak. Természetesen ilyenkor nagy volt a vetélkedés a két társulat között. István, János nevű gazdák elvárták, hogy hozzájuk névnapjukon, s ne karácsonykor menjenek. Ugyanis a csobanok nemcsak karácsonykor jártak, de egész aprószentekig, a négyes ünnep alatt, újévkor, sőt, ha nem végeztek, még vízkereszt napján is; mijesnap (hétköznap) azonban nem házaltak; ünnepnapokon általában reggeltől este 10-ig. Bukovinában a román családokhoz, Bácskában a vitézekhez, bunyevácokhoz, itt pedig a felvidékiekhez és a svábokhoz is bekopogtattak. A reformátusok, katolikusok egyaránt betlehemeznek, s szívesen befogadták a csobánokat. Az adomány az 50-es évek elején 10-20 forint volt, a 60-as évektől néhány száz forint volt abban a néhány esetben, amikor még házaltak. A csobánbál a házasemberek mulatsága volt. A játszók hívták meg erre az alkalomra barátaikat, mindegyikük egy-egy párt, ezen kívül a társulat felkészülését támogató házaspárokat (pl. a szállásadókat, akik reggelit vagy ebédet adtak a csobánoknak szereplések közben, és akik kellékeik elkészítésében segítették őket). Aprószentek vagy Vízkereszt napján tartották, a játék befejezésétől függően, általában a Gazda vagy a Király házánál, néha a kocsmában. A csobánbálban az ajándékba kapott étel-italt fogyasztották el, zenészeket is az Összegyűlt pénzadományból fogadták. Ma, amikor nyilvános téren (iskolában, művelődési házban), vagyis a faluközösség egésze előtt adják elő a játékot, mintha csak előrehoznák a csobánbált - az előadás végeztével mulatságot tartanak. A közös mulatságon mindenki részt vehet, ki-ki étel-italt hoz magával, esetleg a község vagy a tsz anyagi hozzájárulásából gondoskodnak ezekről. Ha intézmények (pl. múzeumok), folklór bemutatók, fesztiválok műsorában kerül sor a csobánolásra, akkor csak a csoport tagjai ünneplik meg a sikeres szereplést. A játék szövege és az előadás A népi színjáték alapjául szolgáló szöveg kollektív alkotás, újra és újra aktualizálódó változatokban él. A hivatkozott feltárt játékszövegek szövegvariánsok. Még az 184l-es csíki játék szövege is alig különbözik a bukovinai szövegektől. Mindössze néhány jelentősebb eltérést mutathatunk ki, így például hiányzik belőle az egyik legnépszerűbb szövegrész, Szent József éneke: Kernén kősziklához hasonló nemzetség! Hogy lehet uradnál ily szernyű dühödtség? Még a pogánnál es van engedelmesség, Hát nálad, s uradnál mér' nincsen kegyesség? Hiányzik a csobanok beköszöntő rigmusa: Jó napot, jó gazda! Légy jó életben, Mert pásztorok jöttek hozzád sietséggel. Hopcu rajta! Nyugugyunk e házba, Míg a hajnalcsillag feltetszik végtire. 59
