Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél

elismerést jelentett a játszók közé kerülni. A régi játékosok közül mindig kikopik egy-két szereplő, azok helyére kell újat választani, ki-milyen szerep betöltésére alkalmas. A szereplők kiválasztásának legfontosabb szempontja, hogy a jelentkezőnek „tehetsége legyen hozzá", könnyen tanulja a szöveget, tudjon énekelni, mozgása, termete, egyénisége alkalmas legyen a megfelelő szerepre. A legnagyobb súlyt arra fektetik, hogy a mozgása találjon, hogy át tudja venni a hagyományos játékstílust, mozgásformát. „Lehetett ott szeg én-gazdag, bódog-bódogtalan, csak tudja megtanulni a verset, még a figurákot. Aki odament, s mégse tudta, azt kitették, s válosztottak mást helyette. " A Királyé a legnehezebb szerep, mert neki van a legtöbb verse. Lehetett fiatalabb is, de katonás mozgású, magas, karcsú, piros arcú, jó hanggal, jó emlékezőtehetséggel rendelkező fiatalembert kellett választani, akinek tekintélye is volt a falubeliek előtt. A Királyszolga alakítója mindig alacsonyabb, mint a Király, de szintén határozott, katonás mozgású. (Az istensegttsieknél 11-12 éves fiú is játszhatta ezt a szerepet, másutt mindenütt férfi.) Szent József könyörgő, síró hangú jó énekes. Idősebb ember is alakíthatta, magasabbnak kellett lennie Máriánál. Mária és Angyal Andrásfalván, Józseffalván és Hadikfalván mindkét szerepet fiú, Istensegítsen és Fogadj istenben pedig leány tölti be. Mária Szent József válláig érjen, az Angyal pedig alacsonyabb legyen valamivel Máriánál, lehetőleg szőkék legyenek, jó hangúak, mert szólókat is énekelnek. Ha fiúk játszanak, Mária 10-12 éves, az Angyal 8-10 éves, leányszereplőkkel 16-17 évesek. Bácskában és a Völgységben már csak a volt hadikfalviaknál vannak fiúk ezekben a szerepekben, másutt lányok is bekerültek a társulatba. Különösen lényeges volt a pásztor szereplők kiválasztása. A pásztorok a játék kötetlen szövegű, tréfás szereplői, tehát találékonyság, elevenség kell hozzá. Mozgásuk a legjellegzetesebb, ezért a csobánszerep elsajátítása a legnehezebb. Az elevenség, csintalanság és természetesen a kedélyes tréfálkozásra való hajlam egyikükből sem hiányozhatott. Az Öreg csobán közepes, zömök termetű (istensegítsieknél magas is lehet), gyámoltalan öreget alakít, hangja vontatott, remegős, öreges legyen. Ettől függetlenül fiatalabb is játszhatja, „csak lassú tempójú legyen, tudja tetetni magát", kz andrásfalviaknál a Kecskepásztor a legügyesebb, legfürgébb, legtalpraesettebb a csobánok között. Istensegítsen a Bogláros és Báránkás egyforma magas termetűek; a Fekete és Fehér csobán nagy ésfürcsi" (fürge); a Kapus pedig olyan, amelyik tudja mindegyik szerepét, hogy helyettesíthessen. A felkészülés további két feladatból tevődik össze: Fel kell idézni és meg kell tanulni a verseket és énekeket, s ezek előadási módját, stílusát be kell gyakorolni. El kell készíteni vagy kijavítani, felújítani a színjáték tárgyi kellékeit. A próbák rendje A betlehemes játék megőrzése (jellegénél fogva) eltér a népi hagyományozás általános formájától és törvényszerűségétől. Az ismeretátadás egyrészt a szóbeliségben történik: a próbákon a játszók számára, a házalás során pedig az egész közösség számára, tudatos és spontán tanulási folyamatban; másrészt az írásbeliség révén valósul meg, időnként átadva a leírt szöveget arra alkalmas fiataloknak. A játék újraalkotásának (és előadásának) alapja, feltétele, hogy a szöveget a közösség tagjai ismerjék. Ez biztosítja a játék folyamatosságát. A játék továbbadása, betanítása külön ezt a célt szolgáló próbákon történik. Egy rendező irányítása, vezetése mellett folynak ezek a próbák, s ez a rendező a játék továbbélésének, a hagyományozásnak és újraalkotásnak a letéteményese, de nem egyedüli letéteményese. A rendező a játékosok és a közönség ellenőrzése alatt áll. Az újításoknak is ő az egyik fő forrása, ha ezt az új körülmények megkívánják - pl. román szavak magyarra fordítása. Pozícióját kimagasló alakítással, s az egész játék alapos ismeretével érte el. A hagyomány továbbéltetésében szerepet kap az írásbeliség. A rendező szövegkönyvet használ, bár ez nem rendezőkönyv, hiszen csak a szöveget tartalmazza, mozgást nem jelöl. A szereplők esetenként leírták szerepüket, s úgy tanulták meg. A játék szövegét, énekeit egyébként mindenki ismeri. A próbák inkább csak arra szolgálnak, hogy a szereplőgárda alakítását összehangolják. A játékban való részvétel apáról fiúra öröklődik. A szerepekbe belenőnek a játékosok: a gyermek az Angyal, majd Mária szerepéből évek során korához illőbb és fontosabb szerepekbe kerül, míg végül játékvezető lehet. Az 1970-es évektől jelentkező szokásfelújításoknál már gyakrabban előfordult, hogy más faluba is elmentek írott szöveget kölcsönkérni. Ekkorra ugyanis kihalt a régi szertartásmesterek nemzedéke, szerepüket hagyományőrző együttesek és 52