Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél

hadikfalviak, Hidason pedig az istensegítsiek játékát."

7 1945 után a bukovinai székelyek körében szinte folyamatosak a néprajzi kutatások.

2 Az 1945-ös Tolna megyébe telepítés után 1950-52-ig még előadták a játékot, 1952-ben pedig már előfordult (például Kétyen), hogy csak a betanulásig jutottak, az előadást nem engedélyezték. A játékok szervezői, rendezői mindenütt a telepesek idősebb nemzedékéből kerültek ki. A játék kezdeményezői, betanítói olyan férfiak - szertartásmesterek, előénekesek, kántorok, - akik Bukovinában a közösség társadalmi és kulturális életének irányítói voltak. Hosszú kényszerű szünet után 1958-ban Zombán az egykori hadikfalviak újították fel a játékot, ezt követően az általuk elkészített és használt kellékek, öltözetek a Néprajzi Múzeumba kerültek; szintén 1958-ban, Izményben filmfelvétel készült az andrásfalviak játékáról; 1964-ben a Kakasdon lakó volt andrásfalviak elevenítették fel a betlehemes játékot, amelyet a televízióban is közreadtak. A szokás megújulását ezek a sikeres példák elősegítették a többi településen is, de lehetővé az tette, hogy a betlehemezés igen élénken élt még az emlékezetben, s erős érzelmi kötődéssel ragaszkodtak hozzá. Az 1960-as évek közepétől kezdve napjainkig követhető gyakorlattá vált a játék színpadi bemutatása. Az előadásokról számtalan televíziós felvétel, filmek, videók sorozata készült. Segítségükkel már nemcsak a szövegváltozatokat, hanem az előadásban megvalósuló újraalkotási folyamatot is megfigyelhetjük. Az ünneptartás rendje A közösségek egészét érintő tradicionális ünnepek megtartása általában szigorú kötött rend szerint történt. Ez érvényes a betlehemezésre is, amit a bukovinai székelyek csobánolásnak, bötlehemjárasnak, betlehemes szolgálatnak, pásztorjárásnak is neveznek; ma már szívesebben használják a köznyelvi betlehemezés, betlehemes játék megnevezéseket. A társulatot egyszerűen csak csobánok vagy csobányok összefoglaló néven emlegetik; a házalás során a bekéretőző formulában pedig betlehemi énekesek, betlehemi pásztorok szerepelnek. Bukovinában karácsony ünnepe a közösség egészének alkalmat adott a nyilvános szereplésre, amelyben a részvétel - a korábban kialakult funkciónak megfelelően - felekezet, települési rend, nem és életkor szerint szabályozott. így külön szerveződik meg a házasemberek csobánolása vagy betlehemjárása, a legények énekesjárása, s a gyermekek karácsonyi éneklése, a paradicsomolás. Műfajuk szerint mindegyik utcai felvonulással együtt járó házaló szokás: az első házaló színjáték, a második énekes-táncos köszöntő játék, mindkettő bőven tartalmaz alakoskodó, mímelő játékelemeket, s végül a harmadik énekes köszöntés. Mindhárom adománygyűjtéssel zárul. A korábban kialakult rend szerint a kántálás éves időperiódusban, míg a betlehemezés csak 2-3, vagy 5 éves ciklusban jelent meg az ünneptartásban. A közösség más-más köréhez szóltak. A gyermekek kántálása általában a szomszédságra, életkortól függően esetleg egy-egy egész utcára is kiterjedt, egészében családi keretek között történt. A legények köszöntő szokása szintén családi keretekben zajlott, de szélesebb kört érintett, az eladósorban lévő leányokat vette célba, karácsony napján este 6 órától másnapig tartott; az adományokból rendezték meg a vízkereszti köttőbált, amelyen a megénekelt leányok vehettek részt. A csobánolás a házasemberek karácsony-köszöntője, szereplésük nyilvános, az előírt napokon (karácsony napjától aprószentekig, újévkor és vízkeresztkor) többször megszólalt, mindig másként, mindig más háznál, de az egész közösséghez szólt, kapcsolódott a templomhoz is. A kegyes célon túl szórakoztatott, s az adományok gyűjtése révén megteremtette a korcsoport számára egy újabb szórakozási alkalom, a csobánbál anyagi feltételeit. A szokás hosszú időtartamot fog át, gyakorlatilag adventtől vízkeresztig jelen van a szokásrendben, bár előadások csak a karácsonyi tizenketted ünnepnapjain vannak. A betlehemezés szokása tehát többet jelent, mint a játék előadása. Az ünneptartás rendjében az előadás csak egy kitüntetett mozzanat. Az ünneptartásnak ez a rendje az 1950-es években felbomlott, alig egy évtized múlva pedig már A telepesek első nemzedékének előadásait rögzítő filmek a Néprajzi Múzeum Filmgyűjteményében találhatók: Csobánolás - a bukovinai székelyek betlehemes játéka Tevelen. Tevel 1948. Film 107; Bukovinai székelyek betlehemes játéka. Hidas 1948. Film 222. A kéziratok egy része a Néprajzi Múzeum kézirattárába került. PESOVÁR 1950; HEGEDŰS 1950; GÁSPÁR 1941-1955; 1955; FÖLDES 1965; SEBESTYÉN 1964; GYÖRGYI 1965; MOLDOVÁN - KRESZ 1967; ÚJVÁRY 1968; BOTKA - MATIJEVICS -PENAVIN 1970; FORRAI 1971; 1974; ZSÓK 1993. Csobán: oszmán-török eredetű szó, vsz. román közvetítéssel került a magyar nyelvhasználatba. Oszmán-török coban: juhász, pásztor; román cioban: pásztor, pásztorkutya; keleti nyelvjárásaink szava. 50