Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Forrai Ibolya: Csonácolás a bukovinai székelyeknél
Forrai Ibolya Csobánolás a bukovinai székelyeknél A karácsonyi kántálás és a betlehemezés egészen a 20. század derekáig általános jelenség, a legnépszerűbb karácsonyi szokás volt a magyarországi falvakban és városokban. Az ünnep középpontjában a Krisztus születését megjelenítő dramatikus szokás, a betlehemezés áll, s egy-egy mozzanata az ünnepkör egészét áthatja. A magyar nyelvterület egészén a karácsonyi népi színjáték legfontosabb, nélkülözhetetlen kellékét nevezik betlehemnek, a szokást betlehemezésnek. Magyarországon két alapvető változata terjedt el: egyik az un. bábtáncoltató, a másik felnőtt szereplők előadása. Mindkettő házaló színjáték. A játékok alakulásában lemérhető szerepe van az egyházi hagyománynak, az iskolai színjátszásnak, csakúgy, mint a régi, téli napfordulóhoz kapcsolódó szokásoknak. A betlehemezők egyaránt jártak a katolikus és református falvakban. Karácsony estéjén, majd első és másodnapján, újévig, néha vízkeresztig szinte minden faluban kisebb csoportok kerekedtek fel, hogy a házak egy részét meglátogassák, ott köszöntőt, Jézus születését idéző játékot adjanak elő, és boldog újesztendőt kívánjanak. A szokás nem pusztán az ájtatosság felkeltéséért, de az adományokért is folyt. A szereplők templomocskával felszerelve keltek útra. A vándorló, házról-házra járó, Betlehemet és az újszülött Jézuskát kereső csapat népi versekben, kántor vagy tanítói rigmusokban szólaltatta meg Jézus születésének történetét, a bibliai eseménysorból, a misztériumból, a pásztorok játékát kiemelve. A jelenetekben keverednek a misztérium és a profán világ alakjai. Ezt a kettősséget jól mutatja a bukovinai székelyek betlehemes játéka, amelyben a keresztény karácsonyi történet pásztorai a pogány idők alakoskodóit idézik fel, pedig szerepeik szerint a misztérium Jézust kereső szelíd pásztorai. A játék szövegében, énekeiben a rokokó pásztorjáték, a középkori templomi misztérium maradványai, a katolikus és református iskoladráma maradványai fejthetők fel. A darabban szereplő egyházi énekek, népénekek, nevek és tréfák tájanként, országonként változók, de a játék menete hasonló egész Európában. A napjainkban felélénkülő betlehemes mozgalom; a betlehemes találkozók, fesztiválok, színpadi bemutatók a dramatikus játék életképességét bizonyítják. A bemutatóknak köszönhetően nyomon követhető a téli ünnepkör alakoskodó szokásainak átalakulása, széttöredezése is. Bár a tartalom, jelentés elvész, a forma, külsőség még elég kohéziós erővel bír, összetartja a szokáselemeket. így van ez a Tolna megyében élő bukovinai székelyeknél is, akik a szokást az elmúlt években ismét felújították. Az alábbiakban a bukovinai székelyek karácsonyi szokásáról, a betlehemezésről meglévő ismereteinket foglalom össze. A kutatástörténeti adatok rövid áttekintése után - az emlékezetben őrzött adatok segítségével, és előadásokon megfigyelt, rögzített feljegyzések alapján - ismertetem a szokás régi törvény szerinti és jelen gyakorlatát, utalva a bekövetkezett változásokra. A föltárt adatok alapján a 19. század végétől napjainkig, a házaló színjátéktól a színpadi produkcióig figyelemmel kísérhetjük a szokás változásait. A betlehemes játékok kutatása „Dramatikus népszokásaink közül nincs egy sem, melynek olyan nagy irodalma lenne, mint a betlehemezésnek. " A betlehemes játékok gyűjtése és kutatása Magyarországon a 19. században indult meg. Ipolyi Arnold és Toldy Ferenc hívják fel a figyelmet a betlehemes játékok gyűjtésére. A kutatás kezdeti, csak a szöveg után érdeklődő irodalmi iránya a misztériumjátékok felé fordult érdeklődésével. A Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötetében közölt 15 játékszöveg alapján, Gyulai Pál így határozza meg a betlehemes játékot: „Liturgiái mysteriumok maradványai, melyek a falusi egyházakból a nép közé menekülve részint megbővültek, részint megcsonkultak. " 1874-1899 között a Magyar Nyelvőr köteteiben folyamatosan jelentek meg betlehemes játékszövegek, s így 1884-ben Ábel Jenő a bártfai misztériumjáték kapcsán már a tipologizálás gondolatát is felvetheti. 1950-ben Benedek András már csaknem 200 játékszöveg ismeretében 1 DÖMÖTÖR 1964, 166. 2 IPOLYI 1858; TOLDY 1859. 3 ARANY-GYULAI 1872,513. 4 ÁBEL 1884. 5 BENEDEK 1950a-b. 47
