Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)
elhelyezve Tolnában Felsőnánán, Kistormáson, Varsádon, Szakadáton és Diósberényben, Baranyában Véménden és Palotabozsokon. A telepítést Bodor is úgy értékelte, hogy lebonyolítása nem volt elég körültekintő, drasztikus és sok esetben igazságtalan volt, egyet viszont elért, a német tömböt megbontotta." A völgységi németség szétszóratása, mely az 1944 őszi meneküléssel, a januári málenkij robottal kezdődött, a telepítéssel most folytatódott. A lengyeli Apponyi kastélyban, mint internáló táborban koncentrálták az éppen telepítendő falu német lakóit. Az öregek, betegek, fiatal anyák, könnyű betegek az észak-tolnai németlakta falvakba kerültek, (Györköny, Bikács, Németkér, Dunakömlod) ahol német családoknál húzódtak meg. A munkaképtelen betegeket a szekszárdi kórházba szállították. A munkaképesek munkaszolgálatot teljesítettek Szekszárdon, Tolnán és Bogyiszlón. Nem tudták őrizni őket, sokan hazaszöktek, gyakran követelték, ritkábban kérték a telepeseket, hogy házaikban adjanak szállást. A lengyeli táborból néhány hét után szélnek eresztették őket, a lelkükre kötve, hogy mindenhova mehetnek, csak haza nem. Mégis sokan hazamentek. Bátaapátit, Murgát, Mórágyot, Grábócot (Mecseknádasdot, Mekényest) a bukovinai székelyek alkalmatlannak tartották a földművelésre, ezeknek a falvaknak a lakói nem kerültek internálásra. Kisdorogról az internáltak máshová költöztek. Kalaznón és Kétyen a németeket összeköltöztették, Mőcsényről a községhez tartozó Palatincára telepítették ki, a többi faluban együtt laktak a telepesek és a németek még hosszú ideig. A földreformrendelet lehetővé tette, hogy a földhözjuttatottak földműves-szövetkezeteket hozzanak létre. 1945. június 10-én 31 székelylakta község kiküldöttjei megalakították a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezetét Bonyhádon. A szövetkezet nem termelő társulás, hanem elsősorban érdekvédelmi szervezet lett. Nem a közigazgatási határokhoz, hanem a székelyek települési területéhez igazodott, átvette a telepítési hivatal funkcióit, szövetkezeti központként a legfontosabb feladata a telepítés befejezése volt, hiszen az eddig gyakorlatilag csak a házak, ingatlanok birtokbavételében merült ki. A földek felmérése, kiosztása, a tagosítás hosszan elnyúló folyamat volt. 38 A székely telepes családok számáról igen eltérő adatok állnak rendelkezésre. Már a bácskai telepítésüknél is a föld- és a házjuttatás alapja főleg a családnagyság és részben az otthonhagyott föld nagysága volt. Ösy-Oberding József adatai szerint 1941 előtt már 4500 bukovinai optáns (hivatalosan lemondott állampolgárságáról) és katonaszökevény tartózkodott a menekülttáborokban, a hivatalos telepítéssel 19 család kivételével mindenki eljött Bukovinából, összesen 2828 család 13 198 fő, a telepítés előtt átjötteket is ideköltöztetve 17700 fő. Megjegyzi még, hogy a családok többsége 5 főnél népesebb. 39 Ha adataiból átlagot képezünk 4,66 családnagyságot kapunk. Füzes Miklós is egy 5 fős családnagyságot tekint nagyjából reálisnak. 1945-ből négy adatsorunk van: a június 16-i és a szeptemberi állapot családszámát Talpassy Tibor közli, adatait Bodor György szolgáltatta. 40 Az év végi és az 1946 évi családszámokat a Népgondozó Hivatal összesítette. A 1945. június 30-i a körorvosi iratokból került elő, az igénybevett házak számát, és a beköltözőitek számát adja meg. Az 1947 szeptemberi adatok megint csak családokra vonatkoznak, a községi földigénylő bizottságok jelentései alapján, Bodor György összesítésében. Az 1949 utáni felmérést máig ismeretlen megyei szerv végezte el. (2. táblázat) Mit tükröz az adatok összevetése? A székelység mozgása nem szűnt meg a Bodor féle telepítés leállásával. A községi földigénylő bizottságok és a Népgondozó Hivatal folytatta a munkát. A kijelölt településre érkezők egy része nem jutott házhoz-lakáshoz, máshová vándorolt, egyes családok otthagyták a juttatott házat, és máshová költöztek. A Bukovinában tehetősebbnek számítók a bácskaihoz hasonlóan az otthonhagyott vagyonnal arányos juttatás miatt, a sokgyermekesek pedig a megfelelő nagyságú házasingatlan megszerzéséért mozdultak. Később a kimozdított, majd a kitelepítés alól mentesített német családok házából is ki kellett vonulniuk. BODOR 1974. FÜZES 1986. KOLTA 1995; SZILÁGYI 1992. TALPASSY 1945. BODA 1975. ŐSY-OBERDING 1967. TALPASSY 1945. BODOR 1974. FÜZES 1986; K. BALOG 1988. 355
