Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)
Mucsiból érkező hadikfalvi családot. Az Aparhantra kerülő andrásfalvi székelyek szerint betelepítésük április 16-án kezdődött. A Cikóra került hadikfalviak szerint 19-én Izményben már andrásfalviakkal találkoztak, másnap továbbmenve Cikón már a házak üresek voltak, mert a Volksbundisták már Lengyelen az internáló táborban voltak. A bukovinai székelység áramlása Tolna felé tehát már március második felében megindult. Németh Kálmán volt józseffalvi esperes már márciusban hozott híreket Debrecenből, hogy Tolnában lesz a telepítés. Március 31-én a Dombóvári járás 8 községében 129 család 528 családtaggal, a Dunaföldvári járás 1 községében 88 család 435 családtaggal, a tamási járás 4 községében 52 család 222 családtaggal tartózkodott, de megtalálhatók voltak a simontornyai járás 2 és a Völgységi járás 1 községében is. A 4. ábra az ideiglenesen Tolna megyében letelepült székely családok érkezését, az április közepén kialakult helyzetet mutatja. Április végén, május elején Zalából a dombóvári járásba Kocsolára érkezett 24 család 94 családtaggal, Kurdra 91 család 386 családtaggal, Mucsiba 42 család 114 családtaggal, Gyulajra 37 család 151 családtaggal, és Felsőleperdre 1 család. 27 A telepítési akció kiszélesedett, amikor az Országos Földhivatal Bodor Györgyöt bízta meg a telepítéssel. Április 25-én Bonyhádra érkezett és létrehozta „Telepítési hivatalát", a „recept" alapján folytatta a telepítést a már túlnyomórészt német falvakban: Majos, Izmény, Aparhant behelyezett székely lakosaival, majd Mucsfán. A népvándorlásszerűen érkező bukovinai székelyeket a kiürített falvak házaiba helyezték, belőlük alakultak meg a községi földigénylő bizottságok. A jogalap nélküli internálás óriási vihart kavart az érintettek és a helyi közigazgatás ellenállását kiváltva. Bodor visszaemlékezései szerint a vezető irányelv az volt, hogy amíg telepítendő ember akad a telepítést, folytatják. Arra is törekedtek, hogy a legnagyobb és legszebb házakat a sokgyermekes családok kapják meg. Az „egy faluból származókat egy helyre" gyakorlati megvalósítása a hathetes rohammunkában csorbát szenvedett, az öt falu lakóit szétszórták. Jellemző, hogy a „Volksbundos listák" szerinti létszámok és az érkező csoportok létszámának egyezése alapján jelölték ki a telephelyeket. Vallási szempontokat sem vettek figyelembe, így fordult elő, hogy az evangélikus német falvakba kerülő katolikusoknak nem lett temploma Mucsfán, Kalaznón, Majoson. Egyedül a baranyai Hidasra kerültek andrásfalvi reformátusok, jelképes volt ez a 30-as években elnéptelenedő magyar református templom újranyitásával. 29 A telepítés ütemére jellemző, hogy május 2-án a járás 11 községében és Hidason 1702 bukovinai családot helyeztek el kb. 7 500 fővel, ugyanennyi kimozdított német helyére, május 9-én 20 faluban 1841 család 8 961 személlyel, május 18-ig a simontornyai járás 3 községébe és Bátaszékre további 400 család került. 30 Bodor Györgyöt Erdei Ferenc belügyminiszter május végén táviratilag a telepítés felfüggesztésére utasította. Amikor május 27-én Budapestre utazott, elérte, hogy a már betelepített 25 községben a Népgondozó Hivatal hatáskörébe utalt birtokpolitikai teendőket még a Telepítési Hivatal végezhesse. Gyorsan utólag törvényesíttette a kobzási határozatokat a megyei Földbirtokrendező Tanáccsal/ 4360 család szenvedett vagyon-elkobzást 1945. június 16-ig, javaikba 2446 családot helyeztek a Völgységi járás 22 községébe, (Bonyhád, Grábóc, Szálka, Bátaapáti, Mórágy és Murga kivételével mindegyikbe) a központi járás 5 községébe és Bátaszékre. A lélekszám közel azonos, 12-12 000 fő volt.' (1.táblázat, 5. ábra) A németeknek családonként 1-2 gyereke, a székelyek 5-6 gyereke volt. A betelepítettek 90-95 %- a bukovinai származású, többiek horvátországi és bácskai menekültek, moldvai csángók. Néhány családnyi magyar töredék is csapódott a székelyekhez. Aparhanton 3 magyar és 1 német helyi család kapott földet. Kisvejkén 25 helyi család 13 erdélyi és cservenkai család, Kisdorogon 13 kisteleki és hunyadmegyei, Tevelen 10 magyar pusztai béres család kapott házat, földet." További 2-300 család várt letelepítésre ideiglenesen 25 TALP ASSY 1945; FÜZES 1986. 26 FÖLDI 1987. 27 FÜZES 1986. ls BODOR 1974, Bodor György a föligénylő bizottságok községi adatsoraira támaszkodott. Ezek azonban csak család-számokat adtak meg. Előbb Talpassy Tibornak, majd Ősy-Oberding Józsefnek és Földi Istvánnak is a rendelkezésére bocsátotta. Bodor eredeti iratai a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában kerültek elhelyezésre. Kőhegyi Mihály és Tóth Ágnes is Bodor egykorú jelentését tekintette elsőrendű forrásnak. 29 SOLYMÁR 1991. 30 TALPASSY 1945; BODOR 1974. 31 KŐHEGYI - TÓTH 1993. 32 ŐSY-OBERDING 1967; TALPASSY 1945. 33 FÖLDI 1987. 354
