Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
„réttyei számasok és jók, s mellyek eddig minden áradással a habok aki temettettek... elkészülvén a köz ügyelet alatt kezdett órási töltés, szapora pelrenczékkel fognak kedveskedni. Legelője is tagos volna, de a sivatag homok koronként csipdez el belőle",,... mind szántóföldgyei, mind réttyei a zápor öntéseknek és kimosásoknak, a rétek nagyobb része pedig a Duna kiöntéseinek felette kitéteve vágynak", illetve „roppant legelője a folyóhomok miatt csaknem hasznavehetetlen, s ennek egy része fákkal van kiültetve"." Az egyes birtoktestek minőségi besorolása mellett e leírások is sejtetik tehát, hogy a Telkes Gazdaság legelői nem túlzottan jó minőségűek, így feltörésük kevés hasznot hozott volna a közbirtokosságnak. A rétek és legelők fenntartásának, napi használatának nehézségeit azonban az 1841. évi birtokviszonyokat magyarázó leírás világítja meg igazán: „Az úrbéri legelő kiterjedése 2629 hold. Magyaritól a városig terjedő egy tagban lévő legelő a gyakori dunai áradások miatt elárasztásra kerül ugyan, de apadáskor használják. Ugyanígy, a víz alatt szokott állni a töltés és a Duna közötti legelő is. A déli homokon elterülő legelő szintén használható, de a repülőhomok egészen beborította. A Kölesdi út két oldalán fekvő legelő csupa homok és olyan rossz, hogy csak a barom járatására alkalmas. Használják az egy tagban levő Vízér telke közti legelőt is, ha a belvíz alól felszabadult... Orvoskút legelőjét viszont sűrűn látogatják. Meg kell említeni még az elhagyott szántóföldeket is, ezek azonban a szó szoros értelmében haszontalanok, rajtuk marha legelni nem tud. " A legjobb legelő tehát az Orvoskúti dűlőben fekszik, a többi terület mind hagy kívánnivalót maga után, amint arról a különböző közgyűlési jegyzőkönyvek, nyugták is beszámolnak. 1892-ben például Müller Mihály vizesdűlői földjén hirtelen „forrás támadt, mi által a közlekedés akadályokba ütközik", így a gazdaság kénytelen volt fahíd építéséről dönteni. (Jegyzőkönyv, 1892.) A belvíz jelentette állandó gondok következtében felmerült a Vizesdülő lecsapolásának gondolata is, melyről 1907-ben kezdtek tárgyalásokat (Nyugta, 1907). Másutt időről-időre a nagyvíz, vagyis a dunai árvíz okozott gondokat: elvonultával ki kellett cserélni az ártéren fekvő, korhadásnak indult kútkoszorúkat, illetve a kútvályút (Jegyzőkönyv, 1890). Mivel a Telkes Gazdaság tagja volt az 1837-ben alakult Paks-faddi Dunavédgát Társulatnak, ártéri területeiről évente pontos kimutatás készült, melyekből kiderül, hogy a társaság birtokainak tetemes része, mintegy 1029 hold legelő feküdt az ártérben. Ebből egy részt 1893-ban ki is sajátított a társulat, töltés létesítése céljából. Az illeték, melyet a Dunavédgát Társulat az ártéri legelők nagysága alapján megállapított, a telkes gazdák évi rendszeres (jelentős) kiadásai közé számított - igaz fejében bizalmi férfiakból álló küldöttsége részt vehetett az árvízvédelemmel kapcsolatos határozatok meghozatalában. „Haszonvehetetlen területei" révén sok gondot okozott a telkes gazdáknak a Kondor néven emlegetett terület is: végül 1886-ban döntés született a terméketlen rész pontos felmérésről, illetve határainak kövekkel való megjelöléséről. (Jegyzőkönyv 1886.) Itt feltehetően az állandó belvíz okozta a fő gondot - ezt a hátrányt 1890-től próbálták a maguk hasznára fordítani a gazdák a valaha a Duna egyik ágából visszamaradt tó halászati jogának bérbeadásával (Jegyzőkönyv, 1890.) Ez évtől kezdve a kondor pascum árendája a rendszeres évi bevételek között tűnik fel a számadásokban. A belvíz mellett a legelők értékét leginkább a kiszáradás, a kopárosodás folyamata veszélyeztette. A már 1841-ben emlegetett repülőhomok mintegy száz év elteltével a „63,3 kot. hold kopár terület végleges állami kezelésbe vételére" késztette a vármegye közigazgatási bizottságát. A paksi Biritó és paksi Magyari dűlőket érintő kisajátítás célja „közérdekű erdőtelepítés" volt, melyet a terület jellemzésével indokoltak a határozta megalkotói: „Talaja: sovány és száraz homokbuckás futóhomok foltokban teljesen mozgásban van, foltokban silány gyeptakaró borítja. " Lássuk, hogyan gazdálkodtak e nem túlságosan jó minőségű földeken a paksi telkes gazdák! A terület nagy része legelő volt, ezen kívül rendelkeztek egy nagyobbacska kaszálóval és egy kicsiny szántófölddel. Ez utóbbin gabonát termesztettek: a egy részét a gazda díjazására fordították, fennmaradó részét (kb. 1300 kg búzát és 1200 kg rozsot) minden évben eladták, így a gabona ára a gazdaság adókra, napszámra és egyéb kiadásokra fordítható készpénzét gyarapította. Hasonlóan hasznosították az alsóréti és kapitánykúti réteken VÁLYI 1799, 6; EGYED 1829; idézet a Paksra vonatkozó kérdőívből: CSERNA - KACZIÁN 1986, 203; FÉNYES 1851, 185. Tolna megyei Levéltár, alispáni iratok, 108/1841. Idézi NÉMETH 1976 b, 320. Közérdekű erdőtelepítési terv, 1938. A 10 éves telepítési terv, - amelynek számos dokumentumát tartalmazza a Telkes Gazdaság irattartó ládája,- elsősorban akác, feketefenyő és eperfák ültetésével szándékozta megkötni a homokot, s Jgy a területet legeltetés szempontjából termékennyé tenni". 1892-ben a gazda negyedévi illetménye 7 mérő gabona volt - fele búza, fele rozs. (Jegyzőkönyv, 1892.) 333
