Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
Schleicher Vera A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése Mint arra Petercsák Tivadar több írásában is rámutatott, a tradicionális népi állattartás kutatásának forrásai között fontos helyet foglalnak el a jobbágyfelszabadítást követően az egykori jobbágyok és zsellérek közös erdő- és legelőhasználatát irányító birtokközösségek működésére vonatkozó ismeretek. 1 Ezen ismeretek gyarapításában a szóbeliségből gyűjthető adatok mellett elsősorban a volt úrbéres közbirtokosságok, majd legeltetési társulatok fennmaradt iratanyagai lehetnek segítségünkre. Bár az ilyen jellegű iratok feltárására, ismertetésére, helyenként elemzésére tett kísérletek az utóbbi két évtizedben jelentősen megszaporodtak 2 , a törvényi szabályozás 3 ellenére számos -jogszokáson alapuló - egyedi vonást felmutató paraszti legelőhasználat egy újabb helyi változatának bemutatása talán nem lesz haszontalan szószaporítás. Dolgozatomban az önmaga meghatározására a Paksi Telkes Gazdaság, illetve Paksi Telkes Polgárság megnevezést használó paraszti közbirtokosság szervezetét, gazdálkodását kívánom röviden bemutatni, elsősorban a társaság fennmaradt iratai, kisebb részben pedig a településen végzett néprajzi adatgyűjtés segítségével. Bár az általam vizsgált, a paksi Városi Múzeum történeti dokumentációs adattárában őrzött iratanyag részben a szakirodalomban eddig bemutatott dokumentumokhoz hasonló irattípusokat (közgyűlési jegyzőkönyvek, pásztorszerződések stb.) tartalmaz, az iratok tekintélyes mennyisége és főként korai keletkezésük a legeltetési közbirtokosságok működéséről eddig közzétett néprajzi ismeretek bővítésére, árnyalására is lehetőséget ad. Szemben ugyanis az eddigi vizsgálatok forrásául szolgáló viszonylag csekély mennyiségű 5 , esetleges és többnyire a 20. század első feléből származó iratanyaggal, a Telkes Gazdaság feliratú ládában a paksi múzeumba került, közel 1500 oldalnyi iratanyag legkorábbi darabja a legeltetési jogok alapdokumentumának tekinthető 184l-es birtokkönyv. A gazdasági szervezet működésére közvetlenül utaló legkorábbi iratok pedig az 1860-70-es évek fordulójáról származnak. (1869-ből két darab nyugta, 1871-ből egy közgyűlési jegyzőkönyv, 1872-ből pedig több pásztorszerződés is maradt ránk). A paksi Telkes Gazdaság megalakulása Elöljáróban leszögezhetjük tehát, hogy a Paks történetét feldolgozó monográfiában a telkes gazdák 1895ös alapszabályát a „kapitalizálódó, majorsági konkurenciával szembeni" szervezkedésként értelmező szerző alapvetően téves, félreértésen alapuló képet fest a paksi Telkes Gazdaság megalakulásáról és működéséről. A hivatkozott forrás ugyan valóban 1895-ben keletkezett , ez azonban csupán a Paksi Telkesbirtokosság 1 Pl. PETERCSÁK 2000, 2001. 2 Pl. ÁCS 1995; BÁRTH 1991-1992; DELI 1984; HALÁSZ 1990; PETERCSÁK 1979; SZABÓ 1979-1980 stb. 3 A jobbágyfelszabadítás utáni legelőhasználat jogtörténeti hátterét több e témával foglalkozó szerző is összefoglalta, így erre e helyütt nem kívánunk részletesen kitérni. A törvényi szabályozás főbb fordulópontjai a következők voltak: az 1848-as jobbágyfelszabadítással a jobbágy szabad tulajdonosa lett az általa művelt földnek. Az 1853. március 3-án keletkezett úrbéri pátens kibocsátásával a földesúr és volt jobbágyai közötti legelőelkülönözés immár kötelező erejűvé vált. Az 1894. évi XII. törvénycikk korlátozta a közös legelők felosztását, a legelőrendtartás, legeltetés, apaállattartás stb. módozatainak megállapítását pedig a közbirtokosságok közgyűlésének hatáskörébe utalta. Az 1913. évi X. törvénycikk az osztatlan közös legelőbirtokok kezelésére legeltetési társulatok szervezését tette kötelezővé, ezek megalakulására azonban országszerte csupán az 1920-30-as években került sor. A II. világháború után a legeltetési társulatok feladatait a legeltetési bizottságok vették át egészen a helyi termelőszövetkezetek megalakulásáig. PETERCSÁK 2000, 241-243; HALÁSZ 1990; SZABÓ 1979-1980, 201-202. 4 A Telkes Gazdaság iratainak részletes forrásismertetése várhatóan a Paksi Múzeumi Füzetek 3. számában lesz olvasható. Mint Petercsák Tivadar kifejti: „A lokális gazdasági közösségek kutatását nehezíti, hogy kevés iratanyag maradt meg, amelyek alapján rekonstruálható ezek szervezeti felépítése, gazdálkodása és működése" PETERCSÁK 2001, 41. 6 SOMOGYI 1976, 79. Az 1899-ben keletkezett, hivatkozott irat, -A Paksi Telkesbirtokosság Szervezési Szabályai, melyet később több ízben is módosítottak - a Tolna Megyei Levéltárban található. A paksi telkes birtokosság módosított szervezési alapszabályai címet viselő dokumentum, mely szintén a Tolna Megyei Levéltár tulajdona, s amelynek alapján Kaczián János a paksi egyesületekről írt munkájában - szintén tévesen - a gazdálkodási szervezet alapítási éveként 1899-et, első elnökeként pedig Schmick Pált jelölte meg. (KACZIÁN é.n., 5.) Ez utóbbi alapszabálymódosítás jogi előzménye az az 1898-ban hozott törvény 325
