Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Zentai Tünde: Tolna megyei épületek a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

A család összetétele a bemutatás idejében 1872-ben az akkori Öreg utca 218. számú házban három generáció él együtt, horizontálisan és vertikálisan bővített „nagycsalád"-i szerkezetben. Hatan vannak: a 62 éves Bálint András (1810. I. 14-1874. II. 12.; felesége Makó Judit már 1837. III. 4-én meghalt, még ez év IV. 7-én követte őt 2 hónapos András fiúk, 1871-ben pedig Sára lányuk), nővére, az 56 éves Bálint Erzsébet (1816. V. 16-1891. IV. 22.), annak második férje (házasságkötés: 1841. III. 22.), az 55 éves Tóth Pál (1817. I. 17-1892. I. 13.), Bálint Erzsébet első férjétől (házasságkötés: 1835. I. 26.), Ns. Osváld Józseftől (1812. X. 12-1840. VII. 23.) született fia, a 32 éves Osváld József '(1840. VIII. 6.-1880. VII. 7.), annak felesége (házasságkötés: 1861. XI. 27.), a 28 éves Döme Sára (1844. XI. 30.-1914. II. 14.) és az ő 4 éves leányuk, Osváld Erzsébet (1868. I. 29.-1935. V. 26.). Tóth Pál és Bálint Erzsébet házasságából is született gyermek, két Erzsébet. Nekik azonban rövid élet jutott: az első Tóth Erzsébet (1845. X. 31-1847. XI. 22.) kétéves, a második Tóth Erzsébet (1849. V. 16-1867. XII. 27.) tizennyolc éves korában meghalt. A család a bemutatás évében 50 hold földdel és 2000 négyszögöl szőlővel rendelkezik. Ebből 31 holdat tesz a Bálint-család öröksége. Tóth Pál tehát nem nincstelen vőként jött a házhoz. Az épület felújítását, a tiszta szoba bebútorozását is közösen állták. Ez a magyarázata annak, hogy szinte mindenütt együtt szerepel a nevük vagy a monogramjuk. Lakáshasználat és tárgyi világ A lakásbelső elég régies. A szabadkéményes füstelvezetés, a házban található tárgytípusok, a sarokpados festett asztalos bútor, a hímes paraszti szőttes már a 18. században bekerültek a módosabb jobbágyok otthonába. A ház szemeskályhái és egyszerűbb berendezési tárgyai pedig középkori hagyományokat őriznek. Az új divatot elsősorban a „fönnálló" (ruhás szekrény) képviseli. 16. kép: A bontáskor előkerült csempékből rekonstruált szemeskályha. Sabján Tibor terve. (Fotó Deim Péter 2003.) 253