Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Zentai Tünde: Tolna megyei épületek a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

előtt két-két festett,,,hegedűhátú" szék áll. A sarokpad és az első ágy között az utcai fal mentén helyezkedik el a menyasszonyi láda, fölötte „aranykeretes" tükörrel. A sarokpad külső végénél dísztörölköző lóg esztergált fali tartón. Az ajtó mögött még egy kékre festett, de virágozás nélküli ágy húzódik meg használós ágyneművel, festett vászon ágyterítővel. Az ajtó másik oldalán ruhafogas függ. A két díszágy 6-6 fehér, csipkésvégü párnával és ugyanolyan dunnával berendezett, ágyterítő nélkül. Az elsőnél mennyezetre erősített rúdon hat szőttes rúdra való kendő ékesíti a berendezést. Az ágyak oldalánál lévő falon - a reformátusokhoz illően - hazafias témájú képek láthatók: az elsőnél A sebesült Rákóczi, a másodiknál Rákóczi búcsúja. A hátsó fal közepére, a láda fölé kerül a szekrényes keretbe foglalt menyasszonyi koszorú. Karácsony este lévén a fő sarokban a fogason fenyőág függ, almával, dióval, mézes süteménnyel földíszítve. Ezen kívül a szobában számos, hely hiány miatt itt föl nem sorolható tárgy kap helyet. A konyhában a bejárat fölött az ajtófülkét fazekas polc hidalja át, balra ruhafogas és állványon lévő gyermekfúrdető teknő, jobb oldalon egy támlás szék és a falon egyszerű tükör látható. A bal sarok és az ajtó közti polcos fali fülkében különféle edényeket tartottak. A kamin végénél a hátsó szoba ajtajánál elfér a vizespad. A kamin külső oldala mellett egy bevert lábú kisszék áll, szemközt vele a konyhakredenc. Számos, sütéshez és nyílt tűzön főzéshez szükséges eszköz található a kamin belsejében, amiket elrejt a kamin szép nagy, zöldre festett, csuklós ajtaja. A kaminajtótól hátrafelé a helyiség három oldalán nagyjából szemmagasságtól fölfelé a falon több sorban tányérok és tálak függnek, köztük egy sor színes virágú, ún. babliszt (keménycserép) tányér, ezek alkotják a konyha díszét. A hátsó fal előtt van a helye a konyhaasztalnak és két bekötött széknek. A negyedik helyiség terjedelmes élés- és gabonás kamra. Bal hátsó sarkában négyszögletes beugró van, mert innen veszi el a helyet a tornácról nyíló, körbefalazott padlásfeljáró. A beugrót óriási, kétrekeszes gabonás hombár tölti ki. A hátsó fal mellett deszkára tett, liszttel és gabonával teli zsákok állnak két sorban. Az ajtóval szemben helyezték el a már rangját veszett, szép, festett, datált vőládát. Körülötte a falon rengeteg különféle tárgy látható, köztük konyhaeszközök, szépen faragott mosósulykok, mángorló stb. Az ajtótól jobbra esik kézre a stelázsi a befőttekkel. A mennyezeten a „füstölt disznóságnak való" rudak függnek. A kamrában tárolják még a szapulókádat (a bal sarokban), számos teknőt, szakajtót, kosarat, a köpülőt, a dézsát, a méretes féregcsapdát (patkányfogót), két fali polcon a gyalukat, fúrókat, különféle apróságokat, a bal első sarokban a húsvágó széket, a használaton kívüli állókát stb. Az utolsó helyiség az istálló, ami ugyanúgy a tornácról nyílik, mint a lakás és a kamra. A bemutatás idején még egy pár szürke magyar ökör is állt benne, meg két ló és egy tehén, valamint a szaporulat. Eredetileg valószínűleg nagyobb volt, mint ahogy a múzeumi rekonstrukció mutatja. Az 1950-es években ugyanis - a magángazdálkodás és vele együtt az igásállattartás megszűnése után - az istállót az épület végének lebontásával kisebbé alakították. Pontos korábbi méretét - nyomok híján - a bontás során és a volt tulajdonosok eltérő visszaemlékezése alapján nem sikerült megállapítani. Ez a helyiség a faddi hagyományoknak megfelelően beépített fajászlakkal, szénatartó ráccsal, szénaledobó nyílással, téglaállásokkal és hídlással, téglázott trágyalégyűjtővel, a ló- és marhaállás közti deszkapalánkkal, illetve strejfával készül. Helyet kap benne minden állatgondozáshoz, fogatoláshoz és trágyakezeléshez szükséges eszköz. Az ajtótól balra elfér egy prices is, amit itt csak borjú vagy csikó születése idején használ a gazda. Ennél a kis létszámú családnál ugyanis senki nem aludt az istállóban. A kocsit, az ökrös szekeret, a lovas szánt, az ekét, a. fogast (boronát) és a földművelés egyéb eszközeit a pajtában, illetve a polyvásban tárolták. A szénás-, alkalmasint dohány pajtában kapnak helyet a dohánytermesztéshez szükséges tárgyak is, a nagy dohánysimító asztal, a bálafák, kampók stb. A dohányszárító rudak a pajta válaszfalain - közel a tetőcsúcsig - egész évben fönnmaradtak. Nagyjából augusztus-szeptembertől januárig tele voltak aggatva száradó dohány füzérekkel, a dohányt ugyanis decemberben kezdték - kalákában, a lakószobában - simítani és bálákba kötözve leadni a helyi dohányfermentáló üzemben. 248