Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Zentai Tünde: Tolna megyei épületek a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A házak és porták berendezése utal a parasztság társadalmi-gazdasági rétegződésére is. Többségük középparaszti gazdaságot reprezentál, de bemutatjuk a szegény (Csököly) és a gazdag földműves (Ocsény) életkörülményeit is. Minden házat a konkrét épülethez és gazdasághoz tartozó, ill. szükséges melléképületekkel és kiegészítő objektumokkal együtt építünk föl, amelyeket lehetőség szerint a ház telkéről vagy ugyanarról a településről, de legalábbis azonos kultúrájú kistájról telepítünk át. Időhatárok A bemutatás időszaka a 19-20. század, amit a ránk maradt épületállomány és a rendelkezésre álló műtárgyak kora határoz meg. A legtöbb épület a 19. században készült, közülük legrégibb a 1833-as évszámmal datált muraszemenyei ház. A 20. századot néhány kisebb gazdasági épület és az enteriőrök nagyobb része szemlélteti. Kivitelezési irányelvek A tájegység megvalósítása a kiválasztott épületek áttelepítésével történik. Elkerülhetetlen esetekben (Hidas, őcsényi szőlőhegyi tanya) - szerény mértékben - élünk a hiteles másolat módszerével, szigorúan ragaszkodva az anyag- és kézműves technikahű kivitelezéshez. Településforma Az épületek elhelyezése tükrözi a településtörténeti hagyományokat. A Dél-Dunántúl az ország legkorábban benépesült tájai közé tartozik. A szabályos alkatú utcás falu már a 14. században általánossá vált. A török hódoltság után azonban nagy méreteket öltött a települések halmazosodása és egyes állattartó, illetve mezőgazdasági tároló épületek kitelepülése a határba. A beltelkek regulációját a 19. század közepén végrehajtott tagosításokkal oldották meg. A legtöbb helyen visszaállították a szabályos, utcás faluformát, és megszüntették a külső gazdasági épületeket, pajtáskerteket. A múzeumi tájegységben ezt a településfejlődési folyamatot kívánjuk megjeleníteni. Múzeumi településkép A dél-dunántúli tájegységben egy falunak a templomtól kijjebb eső részét mutatjuk be: a rendezett főutcái a két oldalt elhelyezkedő szalagtelkes földfalú házak sorával és a kivezető, domboldalon felkapaszkodó út kanyarulatában lévő zugot, amely az egykori halmazos településszerkezetből maradt fenn, szabálytalan telkekkel és zsúpos talpas házakkal. A négy telek alkotta utcarészlet zömmel a dunai és a drávai síkság, a halmazos zug ugyancsak négy, rendezetlen portája pedig a Dunántúli- és a Zalai-dombság települési sajátosságait szemléltetik, beleértve a dombos térfelszínt is. A múzeumi faluból földes kocsiút vezet a határba, ezen át közelíthető meg a szőlőhegy, a pajtáskert és a temető. A telepítési terv nyolc beépített, teljes beltelekből, egy haranglábból, egy közkútból, tartozéktelepülésből (őcsényi szőlőhegyi tanya, pajtáskert), temetőből és kiegészítő építményekből áll. 85 objektumot foglal magában, amelyből a fedett épületek száma 40. A települést hasított cölöpkerítés övezi. Az úton való közlekedést a kocsik, állatok számára kerekes fonott „pusztakapu" biztosítja, a személyi átjárást pedig a kerítés hágcsója.. Mivel a múzeumban nincs hely teljes falu fölépítésére, a. falukerítésnek is csupán egy szakasza látható, az, amelyik az északkeleti oldalon választja el a belsőséget a határtól, illetve a külső gazdasági épületektől és a temetőtől. Az épület kiválasztások és bontások zöme az 1960-80-as években történt. Az 1980-as évek második felében a tájegység megvalósítása egyre kilátástalanabbnak tűnt, 1997-től azonban a múzeum építése rendkívül fölgyorsult, és 2001-ben megkezdődtek a dél-dunántúli falu kivitelezési munkálatai is. 2003 nyaráig elkészült a faddi és a hidasi ház, a drávacsehi „kisház" és befejezéshez közeledik az őcsényi, a drávacsehi ház és az őcsényi szőlőhegyi tanya építése. 239
