Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

21. kép: Délutáni éneklés. 22. kép: Délutáni zenélés a templom előtt. 1972-ből Kiss Mária még arról számolt be, hogy az ebéd és vecsernye közötti időben is táncoltak a fiatalok. Ezzel szemben az utóbbi években csupán a délutáni koljivoszentelés után került sor a táncra. Ebben középkorúak és fiatalok vettek részt, de arányuk a jelenlevőkhöz képest alacsony volt. A hazaindulásra az út hosszától függően 18-19 óra körül került sor. Befejezésként két kívülálló személy véleményét ismertetem, hogy ők milyennek látták az ortodox liturgiát és a szerbeket. Egyikőjük római katolikus német asszony, aki gyermekkorában, az 1940-es években testvérével együtt többször vett részt a búcsún. Kérésemre felidézte a számukra emlékezetes mozzanatokat: „A szomszéd faluban születtünk, Ladományban, és mivel a nagyapánk grábóci származású volt, mi oda jártunk rendszeresen. Részt vettünk a szerb búcsún, ami nagy élmény volt. Természetesen gyermekszemmel néztük, nem a lényeget, hanem a tömeg és a látványosság vonzott tulajdonképpen bennünket... Délelőtt mise volt, és amikor kijöttek a miséről [itt emlékezetében egybemosódott a délelőtti és a délutáni program], akkor körbeálltak, volt egy nagy asztal, és akkor ott volt kalács meg keletlen kalács [valójában koljivoj. És akkor volt, koméinak mondták, az mindenkinek adott. Abból kaptunk mink is, nekünk az volt a szép. A lányok nagyon csinosak voltak. Abban az időben mi aranyat nem nagyon láttunk gyerekkorunkban, és a nyakukban lógott ilyen pénz aranyok, és hát nagyon tudták járni a kólót... És mivel nekünk egyéb szórakozásunk nem volt, vasárnap délután sokszor oda kirándultunk, és a papok meséltek a múltról, és mi hallgattuk őket. " A búcsú reggelén a kolostor melletti temetőben találkoztam egy férfivel, aki Tamásiból érkezett játékot árusítani. Elmondta, hogy közel 20 éve jár Grábócra, s hogy szerinte „...ez a legnagyobb ünnep nekik az országban. Nagyon érdekes, mert ők a maguk nyelvén... Mi nem értjük az ő nyelvüket, de akkor is érdekes. És mindig örömmel jövünk, nemcsak árulni, hanem engem történelmileg is érdekel az egész. Mi nem értjük, nem tudjuk az ő szokásaikat, de úgy magéiban szép. Sokkal szertartásosabb és meghittebb, külsőleg úgy látjuk. " Összegzés A grábóci kolostor jelenleg az év nagy részében csupán turisztikai látványosságot jelent az idelátogatók számára, de évente erre az egy napra visszanyeri egykori jelentőségét. A búcsú vallási szerepén túl szimbolikus jelentéssel is bír: a szétszórtan élő, az asszimiláció és az idősek halálozása miatt fogyó létszámú magyarországi szerbek számára fontos az ünnep közösség-összetartó ereje. A nemzeti identitás megerősítésének helyszíne ez, ahol az egymástól távol élő rokonok, barátok tarthatják egymással a kapcsolatot, illetve a fiatalok között új ismeretségek is köttetnek. Ezek miatt nagyon jelentős a búcsú társadalmi szerepe. KISS 1988, 124. 234