Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

A legtöbben a nyugati bejáraton keresztül léptek be a templomba, és az előcsarnokban (narthex) gyertyát gyújtottak. Ezeket helyben is meg lehetett vásárolni, de volt olyan horvátországi asszony, aki otthonról hozott magával méhviasz gyertyát, mert a Grábócon kapható eltért az otthon használatostól. A gyertyák mellett képeslapot és könyveket is árusítottak az előcsarnokban álló asztalnál, így a turisztikai céllal érkezők is bővebb felvilágosítást kaphattak a hely történetéről, illetve emlékként megőrizhették a képeslapokat. Mielőtt az emberek meggyújtották a gyertyákat, megcsókolták azokat, majd homokkal teli edénybe tették és keresztet vetettek: a jobb kéz első három ujját összeérintették, a két utolsót pedig tenyerükhöz illesztették, és megérintették a homlokukat, mellüket, jobb és bal vállukat. A gyertyagyújtást a következőkkel indokolták: „Hát nálunk szokás. A halottakér meg az élőkér. Az élőknek az egészségéért, a halottaknak meg a lelkükért. " „Kettőt gyújtok. Az egész családra egyet, mög az egész rokonra, aki möghalt. " Ez a szőregi asszony azt is elmondta, hogy otthonról 6 órakor indultak, majd csatlakoztak hozzájuk a szegediek, s együttesen jöttek egy busszal. Az idősek nem bírják a meleget, ezért otthon kellett maradniuk. Gyertyát nemcsak az ortodox hívek gyújtottak, hanem más látogatók is, hiszen ez az esemény egyetemes jelentésű. E magatartásukkal kifejezhették, hogy vendégekként is az ünneplő közösség részének tekintik magukat, és bekapcsolódtak a szertartásba. 6. kép: Gyertyagyújtás. 225